Intenzív késztetések [18+]

Kettő

„Elkövető, vagy egy szegény áldozat?
Nem találtak semmit, csak a holttesteket. Az elkövető holléte ismeretlen, azonban a Rose család gyermekét, még keresik.”

Nincs ötletem. Mégis, merre menjek? Elindultam hát a szomszédos kis faluba, Riverfallba, ahol egy résen keresztül egy garázshelységbe jutottam. Ott töltöttem a napom. Már sötétedett, este lehetett, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kislány jött be. Ijedten bámult rám, majd lassan felém indult.

- Sz... Szia - köszönt szerényen, majd belenézett a szemembe, és a képembe tolta a maciját - Ezt odaadom, látom, hogy nincs semmid. Ki vagy?

- Alexis... Te? - kérdeztem és rámosolyogtam kedvesen.
- Mabell. 9 éves vagyok. Szép neved van. Nagyon csinos vagy, de úgylátom bibis vagy, mert véres a ruhád... Ha én bibis vagyok, puszit szoktak rá adni... És....
Már nagyon untam a dumáját. Előkaptam a mögöttem lévő ásót, és agyoncsaptam, mint a legyet a légycsapóval. Keresgélni kezdtem, találok e valami „fegyvert” , mert a kés már túl monoton volt.
A játékházon kívül nem messze egy kis sufnit találtam, bent a falon pedig megpillantottam egy láncfűrészt, és mikor rájöttem a beüzemelésére, visszamentem a játszóba, levágtam a kislány jobb karját, majd a bal lábát, megint előtört a vihogás, majd egyre hangosabb, és hangosabb lett. Levágtam a másik karját és lábát, majd végigsimítottam kis gyermeki, aranyos, pirospozsgás arcát, majd levágtam a fejét is.
Megfogtam jobb copfján lógatva, majd a szemben lévő ház ablakához vittem, felmutatva röhögtem, a bentiek ijedten odakapták a fejüket, és rohanni kezdtek az emeletre a telefonhoz. Én eldobtam a fejet, benyitottam az ajtón, és a telefonnál lévő ember fejét, hátulról egy rutinos mozdulattal levágtam, fejtelen teste a földön landolt. Felrohantam az emeletre, felérve lassan körül néztem. Az első ajtót belöktem, körülpásztáztam.

- Gyertek elő, hol vagytok? Úgyis megtalállak. Ti is csak hazug férgek vagytok mint a többi!

Elkezdtem rohanva belökdösni minden ajtót, de az egyiket nem bírtam, így egy gyors mozdulattal lyukat vágtam. Bent egy anyuka volt, kezében kisbabával, meg egy másik nő, akik egy magas férfi mögött reszkettek, a gyerek csak sírt. Egy felkiálltást követően, nekifutásból megindultam, és mind a hármuk fejét egy mozdulattal levágtam, a gyerek a földre esett, és sírt tovább. Levegő után kapkodva kikapcsoltam a láncfűrészt és letettem az ajtó elé, megfogtam a kisgyereket, beleraktam a kádba, elkezdtem engedni a vizet, de hirtelen rámtört egy pánik szerű érzés, és nem bírtam megtenni. Kerek szemekkel bámultam az üvöltő, árva magzatra... Elzártam a vizet, kikaptam a gyereket, leraktam az előszoba szőnyegre, és elrohantam. Csak rohantam, semmivel se törődve, átvágva egy csomó fa között, aztán hirtelen megbotlottam, és a földre zuhantam, majd levegőhöz jutva, a hátamra fordultam, bámultam a sötét, csillagtalan eget.

„Te elkényesztetett kurva! Mégis mit csinálsz? Mért nem ölted meg? "
„ Halgass! " - kiabálltam a fejemben lévő hangra.
„Én te vagyok, és ezt nagyon jól tudod! És azt is tudod, hogy meg kellett volna ölnöd!"
„De még csak egy kisgyerek, nem tehet semmiről" - ordítottam, majd egy hirtelen mozdulattal felkeltem, és futottam tovább, a csöndes, hűvös délutánban...