My Brother (Zayn Malik Fanfiction)

37. Rész

#London
Joh szemszöge
Nem akartam már semmit,csak haza szerettem volna menni a családommal, szerettem volna újra látni azt a néhány barátomat,és szerettem volna látni az otthonomat,azt ahol felnőttem. Bár nem akkora,mint London,de nekem az is elég a boldogsághoz.
Londonban tönkre ment az életem. Nincs családom. A szüleimre, akik felneveltek nagyon haragszok,hogy ezt nem mondták el nekem,de viszont haragszom az eredeti szüleimet is,remélem azt nem kell részletezzem,hogy miért?!
Bár nagyon megutáltam Londont,de mégis hiányozni fog valaki.... Niall.
A vele töltött percek,órák,amikor együtt voltunk, együtt nevettünk. Azt a nevetést soha sem fogom elfelejteni. Londonban megtapasztalhattam az igaz szerelmet, persze Niallal. Nagyon fog hiányozni.
És Zayn? Zaynt is nagyon szerettem,olyan volt nekem,mintha a testvérem lett volna,egészen addig míg ki nem derült, hogy az.
Most már ezek után nem bízom senkiben!
Itt hagyom Londont! Ülök fel a repülőgépre,Niall hozza a csomagjaimat,mivel Zaynnak nem engedtem meg,hogy hozza.
—Szia Niall.-mondtam elcsukló hangon.
—Ne felejts el soha! Majd utánad megyek Kolozsvárra,megígérem!-mondta Niall szintén elcsukló hangon, és megöleltük egymást.
A Malik családból csak Zayn kisért ki a reptérre,mivel a többiek mind a kórházban voltak mivel műtötték Zayn anyukáját. Gigi is ott volt. Bár ő is tudott mindenről rea annyira nem haragudtam,ezért tőle is elbucsúztam.
Már léptem volna fel a gépre,amikor Zayn utánam szólt:
—Joh! Kérlek bocsájts meg!
Én vissza néztem és könny szökött a szemembe. Odajött hozzám,megölelt és ezt mondta:
—Vigyázz magadra Joh,remélem majd egyszer megtudsz bocsájtani.
—Szia Zayn.-válaszoltam neki már szinte sírva és felültem a repülőre!
,,Viszlát London!"-gondoltam magamban,és ezzel a repülő felszállt!