My Brother (Zayn Malik Fanfiction)

48. Rész

#London>>>Kórház
Joh szemszöge
Abban a helyzetben nem érdekelt,hogy ki mit gondol rólam,vagy,hogy ezek után milyen büntetéseket kapok. Csak az érdekelt,hogy lássam Zaynt,hogy tudjam,hogy,hogy van. Minden áron látni szerettem volna,és amit akarok,azt én megkapom. Nem így voltam nevelve,de az elmúlt években nyugodtan hozzá szólhattam ahhoz,amit igazán szerettem volna.
Mikor megtudtam,hogy Zayn az ötös szobában van,azonnal be siettem hozzá. A látványa rémes volt,amint megláttam,azonnal sírni kezdtem. Felismerhetetlen volt az arca,ha nem ismerném úgy,mint a tenyeremet, akkor biztosan azt mondtam volna,hogy ez az ember,aki az ágyon fekszik nem Zayn Malik. Sajnálatos módon ő volt, odamentem az ágyához,és megöleltem,miközben megállás nélkül potyogtak a könnyeim:
—Zayn! Sajnálom! Minden az én hibám. Nem kellett volna találkozzak Niallal! Ha vissza forgathatnám az időt,én esküszöm,hogy egész másképp csinálnék mindent,kérlek ne haragudj.-mondtam,de hiába,mert Zayn kómában volt,és nem tudott visszaválaszolni. Állítólag aki kómában van,az hallja azt,amit mondanak neki,reméltem,hogy ezt is meghallotta,és megbocsájt nekem.
Azután nem jöttem ki az ötös szobából,csak meséltem neki a régi életemről,a ,,családomról", a vágyaimról,az álmaimról,a szerelemről. Mindenről meséltem,ami csak egyszer csak az eszembe jutott,majd Gigi és Niall is bejöttek a szobába. Próbáltuk úgymond szórakoztatni,hogy hátha hatásosabb lesz és hamarabb felébred a kómából.
Amint eljutott a hír a többi One Direction fiúhoz egyből érkeztek meglátogatni őt. Nagyon jó érzés volt az,hogy mindenki ott van,amikor valami baj van.