My Brother (Zayn Malik Fanfiction)

51. Rész

London>>>Kórház
Joh szemszöge

Zayn meghalt. Zayn meghalt! ZAYN MEGHALT!
Csak ezek a gondolatok jártak a fejemben, és az hogy akkor én is megyek vele, itt hagyva mindent magam körül. Hirtelen könny zúdult a szemembe, és csak a homályt láttam magam körül.
A műtét leállt. A doktorok levették a műtősapkát, és letakarták Zayn, majd hirtelen felém forduktak:
—Sajnálom.-szólt az egyik doktor, mire én térdre borultam és elkezdem sírni. Ahogy csak lehetett úgy jöttek a könnyeim, és mondtam részben a doktoroknak, részben magamnak, és részben pedig Zaynnek is:
—Ne! Ez nem igaz! Zayn!.... Zayn, te nem lehetsz halott! Zayn, te nem halál meg! Zayn! Zayn! ZAYN!
Majd hirtelen feláltam és oda mentem Zaynhez. Felemeltem róla a takarót, majd ráborultam sírva.
A hírt eközben már mindenki tudta, és aki csak jelen volt a társaságunk között, az mind sírt.
Később Niall oda jött a hátam mögé, majd suttogta nekem könnyes szemekkel:
—Gyere Joh, mennünk kell!
—Nem megyek! Nem hagyom itt Zayn! Zayn, kérlek ébredj fel-majd elkezdtem rázni, rángatni, de semmi.
Eközben Niall húzott el Zayntől én meg minden erőmmel azon voltam, hogy ne szakítsanak szét bennünket.
Végül mégiscsak sikerült Niallnek elválasztani tőle, de a könnyeim még mindig záporként hulltak.
Kimentünk az ajtón. Tiszta homály volt minden körülöttem nem láttam semmit a könnytől, de nem csak én voltam így vele. Zayn többi testvére, Gigi, a One Direction srácok is mind így voltak ezzel.
Hirtelen eszembe jutott valami, visszaforfultam és befutottam Zayn szobájába, Niall természetesen követett.
Mindenki értetlenkedett, a doktoroknak már elegük volt belőlem. Odamentem Zayn ágyához és ezt mondtam:
—Zayn, testvérem, szeretlek!-majd adtam egy puszit a homlokára és folytattam tovább a sírás. Ez volt az első alkalom, hogy kimondtam Zaynnek:testvérem, és nagyon bántott az a tény, hogy ezt ő nem hallhatta, és, hogy úgy kellett meghaljon, hogy tudta, én nem tekintek rá úgy, mint egy testvér. Pedig igen. Most rájöttem. Ő a testvérem. Akármit is tett, a testvérem volt, és az is marad! Bárcsak hallhatta volna. Bárcsak...
Kiléptünk a teremből ismét, majd alíg, hogy leültem a szoba előtti székre, egy nővér kiszolt:
—Zayn Malik... Felébredt!