My Brother (Zayn Malik Fanfiction)

50. Rész

#London>>>Kórház
Joh szemszöge

Úgymond ,,kedvenc szórakozássommá" vált az, hogy ott vagyok Zayn szobájában és beszélek neki. Már talán egy hobbi, amit nagyon nem szeretek csinálni. Nagyon régen aludtam már ágyban, nagyon régen pihentem ki magam, s mégis úgy érzem, hogy nekem kötelességem itt lennem a testvérem mellett, mert még mindig bűntudatot érzek a betegsége miatt.
—Zayn! Ha majd felépülsz, megtanulok sütni, főzni és készítek neked pitét, űgy ahogy szereted! Csak Zayn, épülj már fel, kérlek!- szeppegtem mint mindig most is az ágya mellett, de természetesen semmi válasz vagy jelzés nem érkezett.
Nem bírtam tovább, muszáj volt egy kicsit megjárjam magam, ezért kimentem a kis kórházi kávézóban, ahol mindenki lenni szokott. Természetesen nem csak én voltam fáradt, és nem csak én vágytam arra, hogy kipihenhessem magam egy puha ágyban, hanem a többi One Direction srác is, akik velem és Zaynnel maradtak mindig.
Komolyan egy perc sem volt, amikor leültem egy Niall melletti székre, egy forró csokit szorongatva, amikor az ötös szoba előtt maradt Louis, odafutott hozzánk és ezt kiáltotta:
—Zayn! Zayn!
Nem érdekelt, hogy ezzel mit akart mondani, nem akartam tovább húzni az időt, ez a mondat csak két dolgot jelenthetett: az egyik az, hogy nagyon nagy baj történt, a másik meg az, hogy végre felébredt. Szaladtunk Zayn szobájához, és közben reménykedtem benne, hogy végre felébredt.
Azonnal amint odaértem kinyítottam egy ajtót, de nem mehettem (volna) be, mert egy nővérke jött velem szembe ki a szobából:
—Nem mehet be!
—Mi történt?
—A betegnél komplikációk léptek fel!
—Ne! Engedjen be kérem!
—Nem lehet!
—Kérem engedjen be!
—Sajnálom, de nem engedhetem be önt!
—Kérem szépen, a testvére vagyok, engedjen be!
—Sajnálom, de akkor sem engedhetem be!-jelentette ki a nővér, mire nekem már könnybe lábadt a szemem, akkor jött szembe az egyik orvos is:
—Jenny nővér, engedje be!
—De...
—Azt mondtam engedje be!
Bemehettem. (Ez az orvosnak szabálytalan volt, de megsajnált nagyon). Nagy hálával néztem a doktor szemébe, majd berohantam a szobába. Ott leültem a székre, és végig kellett néznem, ahogyan Zaynt műtik. Így utólag még sem volt jó ötlet bemenni abba a szobába.
Még mindig a könnyeimmel küzködtem, amikor az orvos kijelentette a nővérek körében:
—Nincs pulzusa!
Felkaptam a fejem, ez nem lehet, Zayn Malik nem halhat meg!