A koncert után.. (BTS fanfic)

7.Rész

Bementem a szobámba zuhanyozni. Nagyjából össze rámoltam, átöltöztem, aztán kimentem a többiekhez.

- Nem tudja meg.- mondta épp Kook.

- Ki? Mit? Hol? Mikor?- tettem fel vigyorogva a kérdést, miközben feldobtam egy almát. Biztos megszívattak valakit, már megint. És még én vagyok a gyerekes, kész vicc. Össze néztek, megleptem őket vagy mi?

- Ömm..- kezdte el Nam Joon..-- Tudod.. Mi.. hazudtunk.. Úgymond.- mondta nevetve.- Megszívattunk egy csajt, beadtunk neki egy-két baromságot.. Most meg arról beszélünk hogy szegény az egészet elhitte, és valószínűleg soha nem fog rájönni..

- Ami viszonylag jó dolog...- fejezte be Yongii.

-És akkor még én vagyok a gyerekes mi?- leültem az asztalhoz.. Feszült csend.. Mi lett ezekkel.- Csak én érzem úgy mintha valami hiányozna?- kérdeztem elgondolkodva. Körbe néztem, itt vagyunk mind a heten.. Akkor mi bajom van? Lehet hogy az idióta álmom.. De a lány vajon tényleg létezik? Ümm.. Még ha létezik is akkor sem valószínű hogy ez a neve... És amúgy is, pont ilyen lányt akartam mindig, szóval nem csoda hogy ilyennek álmodtam.. De azért megosztom a fiúkkal..

-Képzeljétek, álmodtam.- jelentettem ki szélesen mosolyogva..

- Azta.. Csoda..- Kook.

- Na ne legyél már ünnep rontóó...- mondtam szomorúan kicsit elhúzva a végét.. Néha olyan gonoszak velem, csak mert én "kis gyagyás" vagyok ahogy ők mondják.- Egy lányról álmodtam.- fojtattam mosolyogva, szinte zavartalanul.. Ha Jungkook ilyen depis, hát akkor az az ő baja..- Csodás volt.. A nevére is emlékszem, sőt, adott egy telefonszámot is álmomba.. Ha felhívnám ugyan ki venné fel?- kérdeztem a többieket kíváncsian.

- Ne hívd!- szólt rám Jimin.

- Miért?- kérdeztem hisztisen. Na igen, kicsit tényleg gyerekes vagyok de hát na, ezt imádja bennem a sok A.R.M.Y ♥

- Mert lehet hogy valami öregasszony, és akkor mit mondasz neki?

-Jobb nem jutott eszedbe Jiminie??- kérdetem cukin- Mond meg ha féltékeny vagy és nem akarsz elveszíteni.- mondta bájosan mosolyogva, ami aztán átment idétlen vigyorgásba.

- Igazad van, nem akarlak elveszíteni.- mondta Jimin édesen mosolyogva, aztán elkomorodott.- Szóval nem beszélsz vele...

- Honnan veszed hogy vele beszélnék?- kérdeztem.. Ezt most nem értem... Nem tudott válaszolni. 

Elővettem a telefont, álmomban annyiszor olvastam el a számot hogy még most is emlékszem. Furi, az álmokra általában nem szoktam emlékezni.. Na mindegy... Tárcsáztam a számot, a fiúk feszülten figyeltek.. Kicsöngött. 1...2.. Aztán...

Sziasztok :) Bocsi hogy kicsit sokára értem ide, úgy volt hogy hétvégén írom meg, csak van egy másik sztorim is és az mellett nem maradt időm. Tényleg sajnálom, és ne haragudjatok hogy elég rövid, és kissé lapos. De.. Mivel ilyen sokára hoztam annyit elárulok hogy következő részben történni fog egy sorsfordító találkozás *-* Sietek a kövi résszel, jó olvasást :*