A koncert után.. (BTS fanfic)

3.Rész: A csipogó telefon

Reggel arra keltem hogy csipogott a telefonom..Elfelejtettem lehalkítani. Áh, utálom magam.. Még szunyálhatnák..Nem baj Tae megérdemled, hülye vagy. De azért megnézem miért csipog a telóm. Üzenet.. Nem a telefonszámomra, persze, fb.. Valami ismeretlentől jött:

-Felejtsd el a tegnap estit!- Persze angolul..Azonnal vissza írtam. Talán az a lány az? Elvégre nem volt ott senki más. Csak ő lehetett. Vissza írtam:

- Why?- Csak jó volt valamire az angol tanulás.. Legalább valamennyire megértem amit mond..

- Az nem lényeg. Ha kell vissza a zsebkendőd- mivel egyedinek látszik- mond meg a címed és elpostázom.- Végem..

- Vissza adhatod. De akkor személyesen.- Valahogy ki kell harcolnom hogy újra láthassam.. Nem tudom miért.. De kell.

- Miért?-értetlenkedett.

- Beszélnünk kell.

- Miről?

- Azt majd ott.- Ez után kb 10 perc szünet. Közben össze kaptam magam, 6:30 volt, a többiek még alszanak. Felöltöztem. Aztán a telefonom újra megcsippent.

- Rendben...Hol? Mikor?

- Amikor, és ahol neked jó.

- 7 órára legyél abban a kávézóban ami a koncert helyétől jobbra van, a sarkon.

-Ott találkozunk. De ne tűnj el újra. És ne csak hagyd ott azt a vackot! Beszélnünk kell!

- Jóó. Felfogtam..- Milyen kis flegma cica..Erre elnevettem magam..

Mivel kb 20-25 perc mire oda érek gyalog, már most elindultam. Nagyjából 6-7 percre lehettem a kávézótól, amikor eszembe jutott:" És mit fogok neki mondani?" Lassabban kezdtem sétálni. Valamit ki kell találnom.. Miért sírtál tegnap este? Miért érdekelsz ennyire? Hogy-hogy ez a neved? Hogy találtál meg? Tudod hogy ki vagyok? ... És .. talán.. Beszélhetnénk néha?...

Igen, azt hiszem ez jó ötlet. Mire ezeket kitaláltam már a kávézóhoz értem. És ott volt.. Jól emlékeztem, valóban gyönyörű. Magabiztosnak látszott. Ím már láttam, kávébarna.. A haja, kávébarna. De még az is gyönyörű. Feketének látszik, de amikor rásüt a fény látni a színét. Igazából gyönyörű volt így minden. Lassan kell fel a nap, mindent apránként bevilágít. És így, még ilyen messziről is látom azokat a gyönyörű barna szemeit.. Amikben most nem könny csillog.

A kávézóhoz szaladtam, megálltam. Eddig nem vett észre. Lassan bementem. Az asztalához sétáltam, de megálltam a háta mögött. Vettem egy mély levegőt. Egy valamit tudtam: Nem hagyhatom újra eltűnni! Kizárt hogy azt hagyjam. Aztán elé álltam. Rám nézett. Kicsit mintha meg lenne lepve. De amit mondott az meglepett. Egyszerűen csak köszönt:

-Szia. Csücss!- mondta és rám mosolygott. De szép mosolya van. Viszonoztam :)

- Szia.- Azzal leültem vele szembe. - Te.. Tudod hogy ki vagyok?

- Tae?- Aztán előhúzta a zsepimet.- Erre ez van írva..- kicsit mintha zavarban lett volna, lehet hogy rosszat mond? De nem.. Igazából örültem hogy nem ismert fel, és nem valami őrült rajongó.. Na jó lehet hogy ez kicsit bunkó de akkor is.

- Igen.- mondtam mosolyogva. Tae. A Nevem Kim Tae Hyung. És te ? Mi a neved?

- Seo Hyeon.

- Ezt mondtad.- mondtam és rámosolyogtam.- De mi a teljes neved?

-Son Seo Hyeon.

- De.. Akkor te nem magyar vagy?- kérdeztem, ezúttal én félve attól hogy rosszat mondok.

- De. Nem tudom miért ez a nevem.. Anyám sosem mondta.

- Mindenesetre, gyönyörű neved van.- mondtam és elejtettem felé egy kisfiús mosolyt, mire kicsit elpirult és elfordult.- Ugye nem ijesztettelek meg tegnap azzal hogy odamentem?-csak nem... :O

- Nem.- mondta.-Kicsit furcsa volt, és hirtelen jött. De nem ijedtem meg. Igazából jól esett hogy aggódtál.. Vagy nem is tudom hogy mit csináltál..- mondta és zavartan nevetett egy kicsit.

- Őszintén? -kérdeztem- Én sem tudom hogy miért csináltam.. Csak megláttam hogy sírsz, és nem tudom.. Azt éreztem hogy segítenem kell.. De, azt elmondod hogy miért sírtál?- kérdeztem és félénken néztem rá.

- Ömm.. Azt nem.. Sajnálom..

- Ugyan.. Sajnálom ha kissé tolakodó vagyok..

- Dehogy. Nem vagy az.- mondta és biztatóan rám mosolygott. De kis cuki.

- Figyelj.. Lehet hogy ez tényleg egy kicsit tolakodó lesz.. De.. Nem adnád meg a számod?- meglepett fejet vágott.- Jó veled beszélgetni.- tettem hozzá hogy értse, nincs hátsó szándékom..

- Hát.. Megadhatom..- mondta, aztán elővett egy tollat, és egy kis papírt a táskájából. Felírta a számát. Lassan végig nézett a papíron.

- Hívhatlak majd?- kérdeztem.

-Mmm.- mondta és bólintott. Aztán rám nézett. A zsepit papírra tette, aztán lassan átnyújtotta az asztal felett. Miközben érte nyúltam végig a szemébe néztem, s miközben elvettem tőle, az ujjam csak egy röpke pillanatra,  hozzá ért a kezéhez....

Sziasztok:) Ím itt a harmadik rész :) Remélem ez is elnyeri tetszéseteket ^^ És nagyon köszönöm azt a sok pozitív vissza jelzést amit kapok. Nagyon sokat jelentenek nekem, köszönöm ♥ Szeretlek titeket! Jó olvasást ;) *-*