Do you believe in destiny? |C.D.|

2.rész

Cameron

Ideges voltam. Nagyon. Gilinsky az egyik legjobb haverom volt mindig, de mind a ketten tudtuk, hogy azonos az ízlésünk lányok terén is. Nem egyszer csaptuk le egymás kezéről a csajokat, amikből először balhé, majd baráti 'békebunyó' lett. Az esetek legvégén pedig általában mind a ketten szinglik maradtunk. 
Ezt most nem fogom hagyni. Őt én láttam meg előbb. Ó, de még mennyivel előbb.

- Cam, haver jól vagy? - lóbálta a kezét Aaron az arcom előtt.
- Persze, csak elbambultam. De jól vagyok, mi bajom lenne? 
- Oké, oké. - nézett rám védekezőn. - Én csak kérdeztem. Fura vagy. 

Aaron felállt a kanapéról, és elindult a társaság felé. Idegesen beletúrtam a hajamba, és nem értettem miért viselkedek ennyire furcsán. Végignéztem a társaságon, és a tekintetem megtalálta Sierráét. Felvont szemöldökkel nézett, és vigyorogva invitált oda magához.
Felálltam a kanapéról, és odavonszoltam magam. 

- Csak hogy idejöttél. Azt hittem egész nap a kanapén akarsz ülni. - kuncogott, mire én vágtam egy grimaszt.
- Nem volt jobb dolgom, így néztelek titeket. 
- És mi volt olyan érdekes? - kérdezte Sierra Kíváncsi tekintettel.
Inkább ki...
- Jó volt nézni ahogyan nevettek. - mosolyogtam, mire a nővérem is elmosolyodott és megölelt. A szép testvéri pillanatunkat egy halk torokköszörülés szakította meg. Lassan oldalra fordítottam a fejemet. 

Jessie

Sierrával karöltve lementünk Emily nénihez, hogy elkéredzkedjek tőle. 
Amikor leértünk, észrevettük, hogy nincsenek a társalgóban. 
Hangokat hallottunk a konyha felől, ezért arrafelé vettük az irányt.

- Hát ti mit csináltok? - kérdeztem a két szorgoskodó, és vigyorgó embert. 
- Muffint sütünk. - nevetett Gina, Emily nénivel együtt.
- Aha, értem. - mondtam. - Izé.. Kérdezni szerettem volna valamit. 

- Mondjad csak. 
- Sierra mondta, hogy hivatalosak egy kerti partira, ami itt van mellettünk, és elhívott engem is. Baj lenne, ha velük mennék? - néztek kiskutyaszemekkel Emily nénire, mire ő csak vigyorogva megrázta a fejét. 
- Dehogy lenne baj drágám, menj csak nyugodtan, sőt, ha Gina belemegy átnéznék én is szívesen, hátha ismerek valakit. 

Láttam, ahogyan Ginának felcsillan a szeme, és ebből egyből tudtam, hogy belemegy a dologba. Nem is firtattam tovább a témát, ezért Sierrával felmentünk az emeletre a cuccainkért, majd boldogan szaladtunk lefele. 
- A muffin készen van, gyorsan átöltözök, és mehetünk felőlem. - mosolygott Emily néni, majd kiment átöltözni. 

A szomszéd ház bejárata előtt inamba szállt a bátorságom, és megtorpantam. Sierra furcsán nézett rám, és látta, hogy nem érti mi bajom van. 
- Ne nézz így, mert mindjárt el is hányom magam.  - nevettem rá, és erre a kijelentésemre Gináék is rám néztek. 

- Mi a baj Jessie? - kérdezte Gina
- Semmi, csak tudod sok az ismeretlen ember, meg idegen hely, és nem igazán csináltam még ilyet.. - sütöttem le a szemem, de hirtelen egy meleg kezet éreztem a  vállamon, és belenéztem Sierra kedvességtől sugárzó szemeibe. 
- Nem lesz semmi baj. - mondta. - Itt leszek veled, és hidd el jobb helyre nem is jöhettél volna. Mindenki nagyon kedves lesz, megígérem. Sőt, itt most megesküszöm neked, hogy ha valaki gorombán fog veled viselkedni azt személyesen én nyírom ki. Megfelel? - mosolygott rám, és ekkor már nekem is visszatért az erőm. Sierra értett hozzá, hogy öntsön lelket másokba, és nekem pont erre volt szükségem. Mindannyian összemosolyogtunk, majd szépen sorban beléptünk a házba.

Belülről sokkal tágasabbnak nézett ki, és mindenhol természetes fény uralkodott, a hatalmas ablakoknak hála. Az előszoba nem volt elválasztva, hanem egyből belátást engedett a nappaliba, és a konyhába. A modern minimális stílus uralkodott mindenhol, ami egyből belopta magát a szívembe. Sehol egy rózsaszín habos-babos tárgy, se egy antik szobor. Sokkal otthonosabb volt, mint Emily néni háza. 

- Na mit szólsz? Ugye mondtam, hogy nem egy nagy durranás? - nevetett rám Sierra. 
- Viccelsz? Már most imádom. - mosolyogtam rá. 
A jókedvünk ragadós volt, mivel Gina és Emily néni is folyamatosan mosolyogtak és nevettek mindenfélén. Gina mesélt kiskori történeteket Sierráról és az öccséről Cameronról, amiken nagyon jól szórakoztam. Időközben odajött hozzánk egy nő és egy kislány, akiket reggel láttam az erkélyről. 
-Szerintem mi még nem találkoztunk, Elizabeth Grier vagyok, ő pedig a kislányom Skylynn. - mutatkozott be. 
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, én Jessie Parker vagyok. - ráztam kezet mindkettőjükkel, majd fordultam a következő emberhez. 

- Volt szerencsém hallani a nevedet Jessie, de attól még bemutatkozok. Becky vagyok, Aaron anyukája, és mi szerveztük a bulit. - nyújtott kezet egy mosolygó nő. 
- Nagyon örvendek Becky, és köszönöm, hogy itt lehetek. - ráztam kezet vele is mosolyogva. 
- Ugyan szívem, ne aggódj annyian vagyunk mindig, hogy plusz egy-két ember már nem számít. Érezd magam otthon és jó szórakozást. 

- Köszönöm, igyekszem. 

Becky továbbállt, én pedig fordultam volna vissza Sierrához, ám egy magas srác az utamat állta. 
- Szia. - mosolygott rám. - mi még nem találkoztunk. A nevem Jack Gilinsky. 
Mi a szar? Jack Gilinsky? Itt? Milyen buli ez?
- Sz-sziaa, én izé Jessie vagyok. Vagyis a teljes nevem Jessie Parker. - fogtam kezet Jackkel, és éreztem, ahogyan a hideg jólesően végigfut a testemen. 

- Hát akkor nagyon örülök Jessie. Mi szél hozott? - kérdezte, miközben hihetetlenül aranyosan mosolygott rám. Éreztem ahogyan a fejem vörösödni kezd, de legyűrtem az érzést, és egy mély levegővétel után megszólaltam. 
- Itt lakok a szomszédban, és Sierra hívott meg. Nálunk voltak Ginával, és akkor már meghívtak minket. Mármint engem, meg a nagynénimet, Emilyt. Bár szerintem úgy sem ismered. - beszéltem össze vissza, Jack pedig jót szórakozott rajtam. - Jaj ne haragudj, csak nagyon ritkán találkozok híres emberekkel, és olyankor mindig zavarban vagyok. Ez normális nem? 
- Igen, persze. De ha gondolod tekints rám úgy mint egy normális átlagos fiúra, akivel a szomszédban rendezett kertipartin találkoztál. Megegyeztünk? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam. 
- Akkor kezdjük elölről. A nevem Jessie Parker a szomszédból. Kit tisztelhetek személyedben? - Jack elmosolyodott, és illedelmesen bemutatkozott (megint). 
- Nagyon örvendek Jessie, a nevem Jack Gilinsky, a szomszédodban rendezett kertipartiról.
- Remek, akkor ezt hivatalosan is elrendeztük.- nevettem fel, mire ő is felnevetett, majd hirtelen megölet.
A szívem majdnem kiugrott a helyéről, és azonnal visszaöleltem Jacket. Amikor szétváltunk összemosolyogtunk és beszédbe elegyedtünk.
Oldalra pillantva kiszúrtam Sierrát. Valakivel éppen beszélgetett, akit kitakart egy másik ember.
Sietve bocsánatot kértem Jacktől, hogy ne haragudjon de beszélni akarok Sierrával, de mielőtt még elmentem volna megígértette velem, hogy ha végeztem kimegyek a medencéhez és csobbanunk egyet.  Mosolyogva bólintottam, és elindultam barátnőm felé.

Amikor közelebb értem hozzájuk megfagyott bennem a vér. Vele beszélgetett. Éppen összemosolyogtak valamin, majd Sierra megölelte. Fájdalom nyilallt a szívembe, de gyorsan palástolva odamentem hozzájuk, és megköszörültem a torkomat. 

- Ó hát itt vagy. - csillant fel Sierra szeme, miközben kibontakozott az ölelésből. - Azt hittem már eltűntél. 
- Csak Jackkel beszélgettem, és gondoltam idejövök szólni hogy igazad volt, és tébyleg nagyon jó itt. De most megyek is ki nem zavarok, Jack már amúgy is vár a medencénél. - mondtam, majd mosolyogva hátat fordítottam, és kimentem.

Cameron

Nem hittem a szememnek. Egyszerűen levegőnek nézett. 
- Ez meg mi volt? - kérdeztem Sierrát. 
- Mármint mi? - kérdezett vissza.
- Hát ő. Miért nem nézett rám? Miért nem mutatkozott be?
- Miért nem mutatkoztál be te neki? 
Jogos. Csak álltam és bámultam a gyönyörű  barna szemeit, és a makulátlan bőrét. Az ujjaim szinte viszkettek, úgy kívánták a fizikai kontaktust vele. Meg akartam érinteni. Ehelyett némán álltam, és bámultam. Nem csoda, hogy nem is nézett rám. Biztos totális hülyének nézett.
- Nem tudom. Nem tudtam megszólalni. - sóhajtottam, mire Sierra elnevette magát. - Most mit nevetsz? - kérdeztem.
- Jaj Cami, ez komoly? Te, a nagy Cameron Dallas leblokkoltál egy lány előtt. Nem mondom ez nem semmi. Mellesleg nem ismer téged. Ha anya és én se voltunk neki ismerősek, és a neved hallatán sem esett le neki, hogy ki vagy, akkor bizony érdekes estének nézünk elébe. Mit szólsz? Világosítsuk fel Jessiet ki is vagy te? - nézett rám huncut fejjel, mire én bólogatva vigyorogtam. 

Mutassuk meg neki, ki is az a Cameron Dallas. 

Nos hát sziasztok. Kicsit késve ugyan, de meghoztam a második részt. Bocsánat, hogy nem tudtam hamarabb hozni, de millió és egy dolgom volt a napokban, ami miatt az írás a háttérbe szorult. Viszont most már itt vagyok, és ezzel a kis résszel kedveskedtem nektek. Remélem tetszett, és ne felejts el jelet hagyni magad után, ha várod a folytatást. 

XOXO,

C.