Do you believe in destiny? |C.D.|

3.rész

Cameron

Sierra önmagához híven viselkedett, és gyorsan elrendezett mindent. Tudta, hogyan lehet egy lány figyelmét felhívni magunkra elvégre ő is abból volt.
- Na kész is vagyok. Az összes telefon el van intézve, mindenkit felhívtam akit mondtál és pár órán belül meg is érkeznek.- lépett  oda hozzám a nővérkém.
- Remek. Te vagy a legjobb. De ugye nem szóltál senkinek? 
- Természetesen nem. Ez  benne a legjobb. - vigyorgott egyre jobban. - Alig várom hogy lássam Jessie döbbent fejét.
- Nekem mondod? 
Töltöttem magamnak egy pohár italt, és egy sokat sejtető vigyor kíséretében odaléptem Shawn mellé. 
- Fellépésünk lesz. 
- Mi van? - húzta ki magát. -Mikor? Ne már tesó, még csak nemrég kezdődött el a buli. Nem akarok lelépni. - húzta a száját.
- Nem is kell sehova sem menni. Itt leszünk az udvaron. Meglepetés koncert a családnak. Igazán megérdemlik. Mellesleg már szóltam a bandának, meg a tv-nek is és kiküldenek egy embert, hogy vegye élőben a műsort.
- Ez most halál komoly? - vigyorgott rám Shawn. - Haver, ez nagyon király. És mit adunk elő? Vagy mit terveztél? 
- Eszembe jutott, hogy bemutathatnánk az új számunkat. Egyébként is terveztük, hogy bejelentjük, de élő adásban nagyobbat fog tarolni, mintha csak feltöltenénk. Ráadásul csúcsidőben fognak minket adni, és ideje lenne megismertetni magunkat az egész világgal. Nem, mint a Magcon fiúk 2 tagja, hanem mint Shawn Mendes és Cameron Dallas. Ideje kitörni a burokból. - mondtam lelkesen, miközben Shawn vállára raktam a kezem.
- Igazad van. Elegem van, hogy nem ismerik a számainkat. A rajongóink meg fognak őrülni ha meghallják. -húzta féloldalas mosolyra a száját. 
- Na akkor mire várunk még? Kezdjünk készülődni. 

*Néhány órával később*

Jessie

- Annyira örülök hogy átjöttél Jess. - mondta Jack. - tudod, hogy nem szeretnék rámenősnek tűnni, és nehogy azt hidd hogy rád akarok hajtani, mert nem. Már egy másik lányé a szívem és csak remélni tudom, hogy egyszer viszonozni fogja.
- Nem történt semmi Jack. - mosolyogtam rá. - Nem kerítek nagy feneket ennek, én csak örülök hogy itt lehetek és végre hús-vér emberekkel beszélgethetek. Emily nénin kívül nem sok emberrel kommunikálok már egy ideje. Sőt, ha pontosan akarok fogalmazni, akkor senkivel sem kommunikáltam rajta kívül egészen máig. Szerencsére megismertem Ginát , és Sierrát, és hála nekik amiért meghívtak, megismertelek téged is. Mármint érted, én ismertelek már mert imádom a számaitokat, de személyesen azért csak másabb. Szóval ne aggódj, én sem szeretnék többet puszta barátságnál. - mondtam, miközben tartottam vele a szemkontaktust.
- El sem tudod hinni, mennyire örülök annak hogy ezt hallom. És ha már itt járunk kérnék tőled egy szívességet. - nézett rám félve.
- Mi lenne az? -kérdeztem szájtátva, hiszen mégiscsak Jack Gilinskyről beszélünk.
- Nemsokára megérkezik Madison, a lány aki tetszik. De nem tudom hogy tetszem-e neki. Tudom hogy gyáván hangzik, de nem tudok addig vele beszélgetni ameddig nem tudom hogy is áll hozzám. Megtennéd hogy kideríted nekem?
Elmosolyodtam és bólogatva helyeseltem. 
- Természetesen. De majd mutasd meg ki ő, ha ideér. 
- Rendben, megegyeztünk. - vigyorgott Jack, mint a vadalma.

Kimásztunk a medencéből, és miközben törölköztünk, megpillantottam a szemem sarkából Sierrát. 
- Bocsi Jack, odamegyek Sierrához, oké? Majd keress meg ha kellek.
- Jólvan, persze menj csak. - intett a már távolodó alakomnak. 

- Na mizu csajszi? - kérdezte, amikor odaértem hozzá.
- Azt hiszem szert tettem még egy barátra. - mosolyogtam rá.
- Nem akart felszedni? - nevetett hitetlenül Sisi
- Nem egyáltalán nem. - ráncoltam a homlokomat. - sőt, le is szögezte, hogy nem akar tőlem semmit. 
- Tessék? - tátotta el a száját. - Ugyan arról a Jack Gilinskyről beszélünk?
- Igen, ez 100% - bólogattam nevetve, mire Sierra csak a fejét rázva behúzott a házba. 

Bent sokkal jobban pörgött a buli. Észre sem vettem, hogy csak ketten voltunk kint Jack-kel. Mindenki más vígan bulizott, beszélgetett, és önfeledten kacagott. Az egész társaság egy nagy családnak tűnt, én pedig összeszorult torokkal és a feltörő sírás ellen tiltakozó égő szemmel bámultam őket. Hirtelen hatalmába kerített a fájdalmas üresség érzése, és éreztem ahogyan zuhanok. Sierra eltűnt mellőlem, nem is vette észre, hogy nem vagyok mellette. Könnytől elhomályosult szemmel éppen kivettem, ahogyan odalép a sráchoz, és szorosan megöleli. Abban a pillanatban besokalltam. A levegő nem jutott el a tüdőmig, ami a feltörekvő pánikroham jele volt. Kapkodni kezdtem a levegőt, és éreztem, hogy ha nem jutok ki gyorsan a házból, akkor el fogok ájulni. Sosem hagytam, hogy idáig fajuljon a fájdalmam. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor hírt kaptam a szüleim haláláról. Akkor viszont hamar túlestem ezen, mivel Emily néninek sikerült túllendíteni a pánikon. Most viszont őt sem láttam. Semmit sem láttam.
Egyre gyorsabban szedtem a lábamat, miközben levegő után kapkodtam. Lenyomtam a kilincset és futni kezdtem. Meg sem álltam a házunkig, ahol az udvaron lévő kerti csap jelentette a célt. Gyorsan megnyitottam a vizet, ami jéghideg zuhanyként folyt végig a csuklómon. A pulzusom egyre inkább lassult, miközben mély levegőket vettem. Ezt Emily néni tanította.
Lassan kinyitottam a szemem, és kifújtam egy nagy levegőt. Vége. Túl vagyok rajta.
Mindennél jobban szerettem volna kiadni magamból a feszültséget, de nem tehettem. Nem ma.
Ma végre szereztem barátokat, és semmi, még ez a kis pillanatnyi megingás sem állhat az utamba. Bementem a házunkba, és töltöttem magamnak egy felespohárnyi tömény alkoholt.
Szükségem volt rá. A meleg jólesően futott végig a torkomon egészen a gyomromig, ahol aztán bizsergető érzést keltve megpihent. Odaléptem a tükörhöz, és rendbe tettem az arcomat. A sápadt bőröm elárult volna mindent, ezért kicsit megcsipkedtem, amitől rózsás pír jelent meg rajta. Erőt vettem magamon, és visszamentem a szomszédba. 
Ám a ház előtt egy kocsi parkolt, aminek az oldalán a 'Cali News TV Station' felirat szerepelt. Értetlenül tovább mentem és az ajtó felé vettem az irányt.
Biztos a Jack and Jack miatt jöttek..- gondoltam magamban, miközben lenyomtam a kilincset, és beléptem az ajtón. 

Cameron

Kezemben alkoholmentes sört szorongattam. Nem akartam többet inni a koncert miatt. Shawn követte a példámat, és lehúzta a maradék sörét. 
- Mikor jönnek? - fordult felém a száját törölve
- Percek kérdése és itt lesz a CNTS. Remélem normális embert küldenek ki. A srácok már hátul vannak és pakolnak. Az ajtókat bezártam és leengedtem a redőnyöket kint. Azt mondtam Beckynek, hogy eltörtem egy üveget és nem akarom hogy a sötétben valaki belelépjen a szilánkokba ezért maradjunk bent. 
- És ezt komolyan bevette? - tátotta el a száját Shawn
- Nem. Félrehívott és magyarázatot követelt. - nevettem.
- ÉS?? 
- Biztosítottam az udvar épségéről, de nem mondtam neki semmit, csak hogy nyugodjon meg és bízzon bennem. Megértette. 

- Akkor minden rendben?
- Igen teljesen.
- Húh király.

Elindultam körbenézni a házban, de 2 lépés után pittyegett kettőt a telefonom. 

- Helyzet? - kérdezte Shawn.
- A fiúk kész vannak, a CNTS pedig most érkezett meg. Légyszi kísérd be őket hátul, úgy hogy ne legyen feltűnő oké? 
- Oké, megyek. -indult el Shawn. 
-Hé! - ordítottam, utána, mire kérdőn visszafordult. - Ma tarolni fogunk. - ordítottam túl a zenét, mire Shawn elmosolyodott, és továbbment.
Szétnéztem a házban és megközelítettem az utamba eső legmagasabb tárgyat. Felmásztam az asztalra, és figyelmet kértem.
- HÉ! Mindenki! Figyelnétek egy kicsit?

Jessie 

A srác egy asztal tetején állt, és mindenki őt nézte. 
- Shawn és én készültünk nektek valamivel, ezért megkérnék mindenkit, hogy fáradjon ki a hátsó udvarra. - mondta, majd vigyorogva lepattant az asztalról, és kiment a hátsó ajtón. 
A redőnyök lassan elkezdtek felhúzódni én pedig elkerekedett szemmel néztem a fényektől villódzó udvart.
Mennyi ideig voltam otthon?  Mégis mikor csinálták mindezt? 

A medence mögötti placcon egy gyorsan összeszerelhető színpad állt, amin különféle hangszerek voltak elhelyezve. A tv-s pasas oldalt srégen helyezkedett el és a kamerát állítgatta. 
- Mi folyik itt? - lépett oda hozzám feltűnően szép barna hajú lány. 
- Ha én azt tudnám. -vontam meg a vállam mosolyogva.
- Gyere menjünk közelebb. - fogta meg a felkarom, és odahúzott a többiek mellé.
- Ó egyébként be sem mutatkoztam. Madison vagyok. - nyújtotta a kezét, és egyből tudtam, hogy ő az a lány akiről Jack beszélt nekem. Mosolyogva bemutatkoztam én is. 
- Nagyon örülök, én Jessie vagyok. 
Abban a pillanatban a fények lekapcsolódtak, és a színpadra vetődő két reflektor fénye vonzotta magára az emberek figyelmét. A fiú odalépett a mikrofonhoz, és belemosolygott a kamerába. A másik fiú követte a példáját, és odaállt a mikrofonhoz. 
- Sziasztok.-szólalt bele.- Az én nevem Shawn Mendes, ő pedig itt a társam Cameron Dallas. 

Dallas...Dallas..Da..DALLAS!! Mint Sierra. Mint Gina. Sierra öccse, nem a fiúja. Gina fia. Cameron. 

- Tudom, hogy most nem értetek semmit, de mindenre van magyarázatunk. - nevetett Shawn a mikrofonba, amitől szerintem a tv nézők női példányai lefordultak a kanapéról. - Cam és én úgy gondoltuk, hogy ideje megmutatnunk, min is dolgozunk egy ideje. Már a Magcon turné alatt is terveztük, de inkább vártunk vele még hazaérünk. Ez nem lett megtervezve. A koncert ma jutott eszébe Cameronnak, és hála a nagyszerű nővérének Sierrának, mindent sikerült elrendezni. 
Szeretném bejelenteni, hogy Cam és én hivatalosan is duóban kezdjük el a közös utunkat a zeneiparba. Most pedig be szeretnénk mutatni az első közös számunkat, amit exkluzív élő adásban rögzít a CNTS!

Az emberek ujjonganak, tapsolnak, én pedig letörölhetetlen vigyorral a számon bámulom Cameront, amint a mikrofonhoz lép és mosolyog egyet a kamera fele, majd hirtelen rám kapja a tekintetét, és felhúzott szemöldökkel elmosolyodik, mire nekem a szívem kihagy egy ritmust.

- Mielőtt még elkezdenénk, szeretném köszönteni újonnan jött barátaimat, a gyönyörű Jessie-t és a páratlan Emily nénit, akinél senki sem süt finomabb muffint! Érezzétek jól magatokat. - mondta, majd egy kacsintás után átadta magát a zenének. 
Megbabonázva hallgattam ahogyan teljes összhangban pengetik a húrokat Shawnnal, majd szép lassan beindul a dob, és a szintetizátor. A végeredmény pedig egy hatalmas buli lett ahol széttáncoltam a cipőmet. A fiúk hatalmas bulit csináltak, miközben és önfeledten táncoltam  Madisonnal, és a később hozzánk csapódott Jack-kel. Láttam ahogyan Madison elpirult amikor meglátta, és megkönnyebülten nyugtáztam a sikeremet. Sietve rákacsintottam Mad-re, és aprót bólintottam Jack felé, majd odamentem Sierrához otthagyva a gerlepárt. 
- Szia! - ordította a hangos zene miatt Sisi. 

- Szia! Király a buli! Gratulálok! - vigyorogtam, mire ő csak legyintve mosolygott.
- Cameron érdeme. Ha ő nincs akkor ez sem jöhetett volna létre. Én csak követtem az utasításokat. - nevetett.
- Áá értem. - mosolyogtam. 
- Szóval? - kérdezte

- Szóval mi? - néztem rá kérdőn

- Készen állsz rá, hogy megismerd Cameront? - kérdezte sokat sejtető félmosollyal, mire én nagyon is feltűnően elpirultam és bólintottam. 

- Mást sem szeretnék, csak megtudni ki is valójában Cameron Dallas.