Do you believe in destiny? |C.D.|

7. rész

Cameron

A napunk egy részét pihenéssel töltöttük. Senkinek sem állt szándékában kimozdulni a ház területéről, hiába voltunk a vízparton, ugyanis a nap olyan magasan járt az égen, hogy mindannyian hőgutát kaptunk volna.
A két Jack éppen ps-ezett, amikor megcsörrent Gilinsky mobilja.
- Csá haver, mizu? -vette fel a telefont, majd a mosoly szépen lassan eltűnt az arcáról, miközben hallgatta a telefonban levő személyt. JJ aggódó pillantást lövellt felé, mire Gilinsky idegesen a hajába túrt.
- Haver, teljesen kiment a fejemből. Tényleg. Nem, már eljöttem otthonról. Mi? Dehogy. Malibun. Aha, figyelj megkérdezem és visszahívlak. Jó. Csá. -mondta, majd lerakta, és felénk nézett.
Mi Sierrával, Aaronnel és Nashel éppen az asztalnál ültünk és gyümölcstálat majszoltunk.
Kérdőn felvontam a szemöldökömet, mire Jack megszólalt.
- Az egyik haverom hívott, Noah. Elfelejtettem, hogy mára beszéltük meg a forgatást -folytatta, miközben a döbbent JJ-re nézett akinek, mintha most esett volna le, hogy miről is beszél, hirtelen homlokoncsapta magát. - Azt mondta ott áll a ház előtt, és csak két napra tudta kölcsön kérni az apja kameráját és a többi cuccot. Mondtam neki, -folytatta óvatosan -hogy megkérdezlek titeket...
- Miről? -lépett be a szobába Mad, nyomában Jessievel.
Jack kicsit elidőzve nézte, de aztán hirtelen folytatta.
- Arról, hogy zavarna-e titeket, ha ma, meg holnap itt forgatnánk az új zenénkhez a klippet egy haverunkkal.
A kijelentésre/kérésre mindenki elgondolkodott.
Plusz egy fő igazán nem nagy teher, ráadásul ez Jack háza is, szóval minden joga megvan hozzá, hogy ezt tegye. Mindenesetre értékeltem, hogy megkérdezett minket róla.
- Engem egyáltalán nem zavar. - szólaltam meg, mire a többiek is helyeseltek.
Jack-en láttam, hogy megkönnyebbült, és gyorsan visszahívta a haverját.
Persze, ha előre tudom, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem ez a két nap, egyből nemet mondtam volna.
Jessie lepattant mellém egy székre, és felkapott egy szőlőszemet ami a magasba dobva egyenesen a szájába landolt. Csont nélkül.
- Kezdők szerencséje. -suttogtam a fülébe, mire felvonta a csinos kis szemöldökét, és kihívóan nézett rám egy megbújó mosollyal a szája sarkában. Tudta, hogy provokálom, de élvezte. Én is élveztem.
- Ha ennyire el vagy szállva magadtól Dallas, akkor azt ajánlom sürgősen bizonyítsd a tehetséged, máskülönben azt fogom hinni, hogy irigy vagy a produkciómra.
Jóízűen felnevettem, és kikaptam egy szemet a tálból. Feldobtam amilyen magasra csak tudtam. A kis szőlőszem boldogan zuhant visszafelé, egyenesen a számba érkezve. Az édes levét ízlelve odafordultam Jess felé, megnyaltam a számat, (inkább csak reflexszerűen) és rákacsintottam.
- Örülök, hogy mind a kettőnknek ilyen kiváló lyukérzéke van. -mondtam, mire Jess kicsit elpirult, de egyből palástolta egy nekem intézett fintorral.
- Ez is csak kezdők szerencséje volt Cam. -mosolygott rám ártatlanul.
- Ó igen? Fogadjunk, hogy 10-szer egymás után megcsinálom hiba nélkül. Ha igazam lesz kérhetek tőled egy valamit, és ugyan ez fordítva, ha vesztek.
Jessie látszólag megdöbbent az ajánlatomon, de tudtam, hogy nem fog meghátrálni. Annál makacsabb volt.
- Benne vagyok. -nyújtotta felém a kezét, ami, amikor elfogadtam kis szikrákat szórt végig a kezünk között.
Úgy tettem mintha nem éreztem volna. Jess is hasonlóan próbált reagálni, de a tekintetében láttam a kérdőjelet, és a szikra eredetét.

Ha a csapatból bárki, bárkivel fogadást kötött, akkor az mindenkit odavonzott. Úgy gyűltek körénk a többiek, mint a keselyűk a tetemhez, és lázasan várták, hogy elkezdjem.

~~~

A hetedik szem után Jess kiváncsi mosolyát átvette az ideges mosoly. Tudta, hogy veszíteni fog.
- Csont nélkül ez is! -ordított fel Nash, a kilencedik szőlőszemnél, és harciasan a levegőbe bokszolt.
Ráérősen megrágtam, és ránéztem Jessiere.
- Szeretnéd, hogy elrontsam az utolsó dobást? - húztam fel a szemöldökömet, mire ő ráncolni kezdte az övét.
- Mégis miért rontanád el a kedvemért?
- Talán azért, mert kiváncsi vagyok mit kérnél tőlem. -mondtam a szemébe nézve.
- Ha elrontod kiderül.

Nem rontottam el. Mindenképpen látni szerettem volna Jess arcát amikor majd megmondom mit szeretnék.

Jessie
Cameron piszkosul tisztában volt vele, hogy semmi esélyem megnyerni ezt a fogadást és én mégis belementem. Magam sem tudom már hogy miért. Talán, mert izgalmasnak tartottam, és élveztem is, hogy provokál.
- Na jó.. -sóhajtottam fel -mondd mit szeretnél.
Cameron tekintete elsötétült, ahogyan rámnézett.
- Annyi mindent szeretnék, Jess, hogy elképzelni sem tudod, viszont ezt a nyereményt megtartom későbbre.
Döbbenten néztem rá. Ez most komoly?
Felálltam az asztaltól és vészjóslóan megingattam előtte a mutató ujjamat.
- Vigyázz magadra, Dallas. Legközelebb én nyerek és olyat fogok tőled kérni, hogy térdencsúszva fogsz könyörögni kegyelemért.

Cameron erre aranyosan oldalrabillentette a fejét, és csillogó szemmel megszólalt.

- Alig várom, hercegnő.