Dragon Ball BT

Első Fejezet: Gogeta Az Űrben

Ez a történet az után kezdődik, mikor Savior a Vichtorie bolygót, azaz Gogeta otthonát elpusztította.

*

A galaxis végtelenjében járunk. Sok bolygó, és csillag meg aszteroidák mellett is elhaladunk, mikor is egy furcsán fénylő apró pontra figyelünk fel. Közelítve fele, egy félájultan lebegő sebesült harcos vehető ki belőle, aki körül egy vibráló pajzs volt. Fél szemét kinyitva egész testében remegve nézte a körülötte levő csillagokat.

~Gogeta:Még élek, vagy már meghaltam?

Gondolta magában, majd visszaemlékezett arra, ami a bolygójával történt. Saviorra, ahogyan harcolt vele, és az utolsó nevetésére, mikor elpusztult a bolygója, és ahogy kitaszította utolsó csapása őt az űrbe. Ökölbe szorította kezeit, és fogát csikorgatta.

~Gogeta:Még nem halhatok meg... még nem... míg az a... az a szörnyeteg meg nem fizetett azért, amit tett... de...

Kezdett el levegőért kapkodni, de hiába. Aztán morogni kezdett és remegett.

~Gogeta:Nincs oxigénem... nem kapok levegőt...

Ezután becsukta a szemét.

~Gogeta:Talán... tényleg itt fogok meghalni, mert nem fogom így sokáig húzni idekint az űrben....

Sodródott tovább a végtelennek tűnő csillagok között. Közben észre se véve egy bolygó felé közeledett. Mosolyra húzva a száját gondolta tovább.:

~Gogeta:Apám... Tiffany... Nem tudok bosszút állni... és hamarosan én is meghalok... és ismét látjuk egymást.

Hirtelen felnézve érezte, ahogy egy bolygó gravitációs mezeje vonzza befele. Alig maradt ereje arra is hogy a pajzsot magán tartsa, de annak hála, a zuhanásban nem égett meg, de kitágult szemekkel nézte, ahogy hamarosan nagy erőkkel a földre zuhan.

~Gogeta:Ez nem jó!

Azon a bolygón egy kis faluban, élt Livieta és húga Heini. Éppen egy kis pihenésen voltak ketten, távolabb a falutól és figyelték az lila színű fehér felhőkkel teli eget, feküdve a földön.

Heini:Livi, nézd! Üstökös!

Mutatott fel az ég fele, ahol egy vörös fénycsíkot látott meg.

Livi:Hol?

Heini:Ott.

Livi meredten arra a pontra nézett, amit a húga mutatott neki.

Livi:Tényleg... hm, elég érdekes. Ritka erre fele.

Gondolkodott el.

Heini:De lehetséges, nézd meg!

Livi szemeivel jobban elkezdte megnézni az üstököst, ami vészesen közeledett feléjük. Ijedt kikerekedett szemekkel nyúlt testvére irányába, és rántotta maga mögé.

Livi:Heini!

Emelte fel a kezeit, és egy sárga védőburkot vont maguk köré. Ezután az "üstökös" is lezuhant eléjük, egy hatalmas robbanás keretében. Maga körül krátert, füstöt okozott. Megvárva míg füst eloszlik kicsit, Livi leeresztette a burkot. Heini ijedten figyelte az egészet. De szerencsére nővére időben reagált. Különben biztos nem úszták volna meg ennyivel az egészet.

Heini:Ez... ez... közel volt...

Kelt fel és porolta le magát.

Livi:Igen... az volt.

Fújt ki egy nagy levegőt, majd a kráter elé sétált, és csipőre tett kezekkel nézett le. Valami furcsa volt neki.

Heini:Nézzük meg az üstököst!