Dragon Ball BT

Második Fejezet: Az Ultimate Feltűnése

Vichtorie bolygó azon a pokoli napon. Gogeta éppen járőrözött Tiffanyval valahol a bolygón. Tiffany rettentően különböző faj volt, ahogy rápillantunk. Bőre rózsaszín, haja csápokban vegződőtt, ami hosszú volt, és leért a derekáig. A szemei feketék. Gogeta tényleg ide tartozhat? Nagyon más volt, mint a bolygón lévő lények bármelyike. De elfogadta, hogy ő teljesen más. Igaz különbözik, de itt nőtt fel. Apja, és mindenki más azt felelte mindig, mert az anyja más volt. De sosem tudta ki is ő valójában. Anyja születése után meghalt. Elvileg egy csatában hősként múlt el. Tiffany lehajtott fejjel sétált Gogeta mellett, de néha-néha rásandított Gogetára. Ők ketten gyerkkoruktól kezdve jó barátok voltak. Gogeta mindig védelmezte őt. A csendet megtörve Tiffany szólt elsőnek.

Tiffany:Mondd Gogeta...

Gogeta:Hm? Mi az?

Nézett rá mosolyogva.

Tiffany:Hallottál e a mostani nagy fenyegetésről az univerzumban?

Gogeta:Mi? Öhm... nem... nem.

Rázta meg a fejét.

Tiffany:Értem...

Mosolyogta meg Gogeta zavarodott arc kifejezését.

Gogeta:Miért? Történt valami?

Tiffany:Hát... Volt olyan mendemonda a faluban, hogy egy csillagharcos elpusztított jó pár bolygót.

Gogeta meglepetten felhúzta a szemöldökét, miközben Tiffanyra nézett.

Gogeta:Egy csillagharcos? Biztos igaz ez? Úgy tudtam, hogy elpusztították a fajukat.

Tiffany: Nem az összeset. Vannak túlélök. Elvileg ennek a harcosnak a neve Savior.

Gogeta:Savior... érdekes egy név egy pusztító csillagharcoshoz.

Gondolkodott el, ahogy állára rakta egyik kezét.

Tiffany:Igen... de mondd csak, apád miért ment egyedül körbe nézni a bolygón?

Gogeta:Nem tudom... de megnézem őt.

Tiffany:Oké! Itt várlak addig.

Mosolyogta, közben Gogeta bólintott felé, majd elrepült az apja irányába. Mikor Gogeta elment Tiffany egy árnyékot látott elsuhanni felette. Felnézett, de semmi se volt már ott.

Tiffany:Hm? Ki van ott?

Fülét gonosz nevetés ütötte meg a háta mögött, majd hátra nézve lesokkolva látta, akit látott. Szíve a torkában dobogott, ahogy megérezte az erejét, homloka verejtékezett. Savior állt vérmes gonosz vigyorral az arcán vele szembe.

Savior:A végzeted!

Ezután már csak egy ordítás hagyta el Tiffany száját. Gogeta az erdő felett repülve kereste az apja energiáit, majd hirtelen kidülledt szemekkel érzett meg egy nagyobb erejű KI-t.

Gogeta:Ez a hatalmas energia...

Miután kimondta egyből gyorsabb sebességre kapcsolva repült tovább, majd leszállt az erdős rész sűrűjében.

Gogeta:Innen jött.

Nézett körbe, majd elindult.

Gogeta:Az előbb még erre éreztem...

Oldalra tekintett, és arra már a fák kicsavarodva voltak. Elindult abba az irányba, majd megállt és a látványtól földbe gyökerezett lábbal nézett előre, és remegett.

Gogeta:Itt... itt... itt meg mi történt?

Azon a ponton, hatalmas természeti katasztrófában érezte magát. A fák kihaltak, és lángokban égtek. Kisebb nagyobb kráterekkel sérült azon a helyen a bolygó felszíne. Lélegzetei körbe nézve a helyszínen, mélyek voltak. Megpillantva valamit, megállt még a levegő is benne, és homloka is verejtékezni kezdett. Egy lény feküdt tőle nem messze az egyik lyukban. Odarohanva látta meg, hogy az nem más, mint az apja.