Dragon Ball BT

Hetedik Fejezet: Az Egyetlen Út

Másnap reggel Gogeta a reggeli után Livihez ment, aki épp mosogatta a tányérokat.

Gogeta:Öhm... Livi?

Livi:Tessék Gogeta.

Fordította oda a fejét. Gogeta a tarkóját kezdte vakargatni, és elpirult.

Gogeta:Öhm... mit szólnál ha ma... öhm... izé...

Livi:Micsoda?

Mosolyogta meg Gogeta zavarodott ide-oda pillantásos arcát, majd Draynor hátba verte, hogy szedje össze magát.

Gogeta:Hé!

Nézett szúrós szemmel Draynorra.

Livi:Mit szeretnél Gogeta?

Gogera:Jah... öhm... csak hogy eljönnél e velem sétálni... valahova ... kettesben...?

Nyelt egy nagyot.

Livi:De ma edzésről volt szó nem?

Draynor:Igen, de arra gondoltam, hogy ma egyedül edzek és rátok férne már a pihenés. Így Gogetával erre jutottunk.

Livi:Értem. Hát tőlem elmehetünk valahova ketten Gogeta.

Mosolyogta.

Gogeta:Oké, akkor hamarosan el is indulhatunk.

Vigyorogta.

Draynor:Addig én is elindulok edzeni. Jó szórakozást.

Kacsintott egyet Gogetára karba tett kezekkel, majd a fülébe súgta.:

Draynor:Jól csináltad, de szedd össze magad, ha kettesbe lesztek.

Gogeta:Nyugi... nem akarom elszúrni...

Vigyorogva súgta vissza.

Draynor:Helyes, és sok sikert.

Gogeta:Kösz.

Egy erdős területen, ahol a madarak dallama harsogta be a zöldellő lombokat, sétált Livieta és Gogeta egymás mellett. Így haladtak csendben előre, habár Gogeta nem értette, miért erre jönnek, de Livi irányította erre őt. A harcos néha rá-rá sandított fél szemmel a lányra, majd megtörte a köztük levő csendet.

Gogeta:Mondd... erre vannak... olyan... valami...

Livi:Valami mik?

Nézett Gogetára.

Gogeta:Tudod... olyan... szép... csendes helyek.

Livi erre csak maga elé nézett, és mosolygott.

Livi:Vannak, és épp oda viszlek.

Gogeta:Jah, értem.

Ismét egy darabig csend honolt köztük, mikor Livieta léptei megálltak, aztán Gogetáé is.

Livi:Itt vagyunk. Ezt a helyet még húgommal fedeztük fel kiskorunkban.

Nézett fel, ahogy Gogeta is, de csak egy hatalmas indákkal teli fát látott. A lány elindult, és bement a sűrű indák alá.

Livi:Gyere utánam.

Gogeta követve a lányt utána ment, és ő is bebújt az indák alá. Mintha valami zuhatag kezdte volna megütni a fülét, ahogy haladt előre a sűrű növényzetbe.

Livi:Mindjárt ott vagyunk.

Gogeta:Oké, de ho...?

A mondatot nem fejezte be, mert az "alagút" végére érve, meglátva a fényt, elámult, amit látott. Egy oázisszerű hely volt. Egy nagyobb tó volt látható, amit egy vízesés táplált. A víz gyémánt kék színben verte vissza a rávetülő fényt. Livi megállt előtte, és mosolygott.