Túlélők

6. Mack

Egy robbanás rázta meg a területet, és azonnal ráléptem a fékre, jobbra rántva a kormányt. A barátaim válaszul felkiáltottak. Megpróbáltam visszanyerni az uralmat a jármű felett, de nem volt könnyű a csúszós betonon. Csak remélni tudtam, hogy a többiek hátul a platón rendben voltak.

- Mi a fene volt ez? – kérdezte Jenna, miután a sokk elmúlt.

Mindannyian kiugrottunk, és köröztünk az autó körül, felemelt fegyverekkel.

- Jól vagy? – fordultam Chiphez, aki hátul utazott Trenttel és Jude-dal.

Bólintott.

Jude leesett és káromkodás közepette állt fel épp, mikor odafutottam hozzá.

- Bocs- segítettem fel.

Kicsit lassan mozgott, és féltem, hogy súlyosan megsérült. Visszatámogattam az autóig és a többiek bezártak mögöttünk, hogy eltakarják a hátunkat. Leültettem Jude-ot a hátsó ülésre.

- Megleszek, ne aggódj!- nyugtatott, amikor meglátta az arckifejezésemet.

Nyitva hagytam az ajtót, ő pedig elővette a kézifegyverét, de az csak ölében tartotta.

Odamentem Reedhez az autó elején, és megálltam mellette.

Vártuk, hogy valaki felbukkanjon, de csak egy füstfelhőt láttunk a sarkon túl.

Intettem Reednek, hogy menjen és nézze meg.

Lassan közeledett a kereszteződéshez, Chip és Trent figyelte az autó hátulját, Alex és Jenna a jobb oldalon, Colin pedig a bal oldalon Jude-dal. Tekintetemet Reeden és környezetén tartottam, ujjam a ravaszon volt, tüzelésre készen.

Elérte az épületet, és kikukucskált. Néhány pillanatig pásztázta a területet, majd visszafordult hozzám.

- Senki- vont vállat.

Odamentem hozzá, és mondtam neki, hogy fedezzen. Előre tartva a fegyvert mentem közelebb és bármi emberre utaló jelet kerestem.

A zöld terület, ahol a robbanás történt, csendes és sötét volt. A legtöbb fa elvesztette a leveleit, de volt néhány örökzöld bokor, amik tökéletes árnyékot adtak a robbantóknak.

A park annak idején szép lehetett, de most csak egy szomorú emlékeztető volt arra, hogy milyen volt a szülővárosom. Egyik néhai elnökünk szobrát ledöntötték márványtalapzatáról. A föld és néhány fa megégett. A száraz fű lángolt a robbanás körül.

Volt egy olyan sejtésem, hogy ez egy banda munkája. Valószínűleg megpróbálnak kirabolni minket. A robbanással elvonják a figyelmünket, így ellophatják az autót és mindent, ami benne van.

Nos, nincs benne semmi, de ezt ők nem tudják.

Készen álltam arra, hogy visszafussak, de aztán megláttam egy kart, ami csak ott hevert a földön.

- Reed - kiáltottam. Megjelent a sarkon. - Szólj Jennának, hogy jöjjön ide, a többiek maradjanak az autó mellett!

Bólintott és visszafordult.

Odamentem a testrészhez és megrúgtam. Az átgurult a másik oldalára láthatóvá téve az égésnyomokat. Felfordult a gyomrom a látványtól. Néhány méterrel arrébb észrevettem egy testet - talán, de nem voltam benne biztos, annyira súlyosan megsérült.

Jenna és Reed megérkeztek mellém. A lány levegő után kapott és elfordult a végtagtól.

Talán az egyik fiút kellett volna idehívnom helyette!