Az első osztályfőnökin bemutatkoztak Mikiék és közölték, hogy az órarend szerint negyedik órában találkozunk, ami ének. Ádám tartja nekünk a táncot, ami minden szaknak kötelező, mert nem volt tesink. Miközben elmondták, meg bemutatkoztunk, Rebeka folyamatosan a haját igazgatta és próbálta felhívni magára a figyelmet.
- Hallod ez kinek teszi a fejét?- fordult hozzám Réka.
- Nem tudom, de megfejelem, ha még egyszer hátra dobja a haját- válaszoltam.
- Hali csajok! Segítek rajtatok- húzta oda a padját hozzánk Gergő és az öngyujtóját Rebekához tartotta, hogy felgyújtsa a haját. Én nevetni kezdtem, ami feltűnt a ribinek és hátra fordult.
- Gergő drágám, te meg mit művelsz?- kérdezte szinte rikácsolva.
- Megmentem Lucáékat a hajadtól- válaszolta és meggyujtotta az öngyujtóját.
- Tanár úr! A Gergő nem bír magával- tette fel a kezét Rebeka. Gergő azonnal eltette és rám nézett.
- Én megpróbáltam- mondta, majd visszahúzta a padot a helyére, de a lehető leghangosabban.
- Gergő, Rebeka, kérem önöket, hogy az első napot bírják ki balhé nélkül- szólt rájuk az osztályfőnök.
- De tanci bá! Luca és Réka életveszélyben volt- tárta szét a karját.
- Szeretne távozni az óráról?- kérdezte az ofő.
- Aha- csillant fel a szeme Gergőnek és felkapta a cuccát. Az ajtóhoz rohant, ahol visszafordult és dobott egy puszit a teremben levő embereknek- Puszika népem!- kiáltotta, majd becsapta az ajtót.
- Imádom ezt a gyereket- mondta Réka nevetve.
- Én is- helyeseltem. A kis közjáték közben észre sem vettem, hogy Miki végig minket figyelt. Ez akkor esett le, amikor ránéztem.
- Hiro folyton engem néz- fordult felém Rebeka- Te együtt laksz vele. Nem baj, ha átmegyek délután?
- Bocsi, de nem engedek be minden ribancot. De megnézheted a házat, ahogy mi a kocsidat- mondtam, aminek az lett a hatása, hogy sértődötten előre fordult.
- Ezt még visszakapod Boros- morogta.
- Ez tetszett- vigyorodott el Réka és lepacsiztunk. Ekkor kicsengettek és az egész osztály letámadta Ádámékat. Mi ketten kimentünk és a folyosó végén az ablakban ülő Gergőhöz mentünk.
- Szia Geri!- köszöntem, de nem hallotta, mert be volt dugva a füle. Kivette a fülhallgatót és elmosolyodott.
- Beírt hiányzónak ez a faszszopó?- kérdezte a szokásos lazasággal.
- Nincs még napló, szóval nem- válaszoltam, majd felpattantam mellé az ablakba.
- Akkor jó. De hogy vagy? Hallottam Daniról.
- Hát... inkább hagyjuk. Tegnap egy órát bőgtem miatta. Annyira szörnyű, hogy ilyen fiatalon meghal valaki. Te tudod, mi történt?
- Állítólag baleset, de szerintem öngyilkos lett. A barátnője szakított vele és motorral kiment a kamion elé, de a családja azt mondja mindenkinek, hogy baleset volt.
- Jézusom!- könnyes szemekkel néztem fel rá és éreztem, hogy bármikor kitörhet belőlem.
- Jaaaj!- sóhajtott fel Réka és Gergő egyszerre és megöleltek. Abban a pillanatban sírva fakadtam. Jó, hogy ott voltak, mert nem látta más, hogy az iskolában nyilvánosan borultam ki. Becsengetésre sikerült összeszednem magam, de a szemeimen látszott, hogy mi történt. Miki mellett úgy mentem el, hogy fel se néztem rá, ami feltűnt neki.
- Luca- szólt utánam, de nem fordultam felé, csak a helyemre ültem. Akkor néztem rá és le is esett neki minden. Nem lepődtem meg azon, hogy szánakozva nézett. Elfordítottam a fejemet és a padra feküdtem. Réka mellettem ülve magyarázni kezdett.
- Az a hülye picsa! Rászállt Hirora- mondta, én pedig kicsit összehúztam magam.
- Lucaaaa!- kiabált Gergő az ajtóból. Felkaptam a fejemet és nagy szemekkel néztem a fiúra, aki idők közben a dráma tagozatosok jelmezeit lenyúlta, így szőke hercegként egy seprűnyélre erősített lófejjel a lába között nyargalt oda hozzám.
- Te meg mit csinálsz?- kérdeztem nevetve.
- Boldogságot hozok szívem hölgyének, aki igazából csak a legjobb barátom- válaszolta és egy virágkoszorút tett a fejemre.
- Gergő! Ezt az órát is kint akarod tölteni?- szólt rá az osztályfőnök.
- Bocsásson meg tanci bá, de ez a hölgy itt szomorú és meg akarom vígasztalni.
- Vígasztalja szünetben- vágta rá mérgesen. Végül Gergő csak leült a jelmezben a helyére. Viccesen nézett ki és a kedvem is jobb lett arra a kis időre. Mikor eltelt a két osztályfőnöki, jött az ebédszünet. Réka ment kajálni, én pedig az énekterembe. Nem volt ott senki, így kiélhettem minden bánatomat a zongorán. A billentyűk lenyomása közben halkan énekelni kezdtem, de már nem emlékszek rá, hogy melyik dal volt. Teljesen belefeledkeztem a zenébe, ahogy Miki is, amikor a szobámban zongorázott. Az arcomon lefolyt pár könnycsepp, amit egy meleg és lágy érintéssel letörölt egy kéz.
- Lucifer- suttogta a kézhez tartozó hang. Miki volt az, amit csak abból ismertem fel, ahogy megszólított.
- Miki...- suttogtam vissza és éreztem, hogy ismét sírva fakadok. Megállt a kezem a zongorán, majd felnéztem rá.
- Én miért nem tudlak megnevettetni? Mellettem mindig csak mérgelődsz, vagy sírsz. Azt akarom, hogy nevess. Miattam- mondta halkan és megsimította az arcomat. Nem mondtam erre semmit, csak elfordultam. Hirtelen megérintette az államat és maga felé fordította az arcomat, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Túl közel volt hozzám, így nem tudtam megakadályozni, hogy ne tegye meg, amit tervezett. Lassan közelebb hajolt és megcsókolt.
YOU ARE READING
Ne fárassz!
Fanfiction- Légy szives, hagyj békén, mert fárasztó vagy!- morogtam, miközben a hajamat kezdtem el kivasalni. A tükörben láttam, hogy perverz vigyorral végigmér. - Hogy mondtad?- kérdezte kissé rekedtes hangon. - Ne fárassz!- vágtam rá mérgesen. - Az eg...