Ne fárassz!

~7~

Fél óra elteltével fal fehéren botorkáltam be a terembe. Igyekeztem a legjobb formámat hozni a helyzethez képest. Ádám sikeresen elérte a célját. Mindenem fájt, a hajam pedig csapzott volt. Az ajtóban megálltam és Mikire pillantottam, aki kicsit megrémült.

- E.. Elnézést a késésért- motyogtam, majd a helyemre sétáltam. Réka és Gergő teljesen megrémülve néztek rám.

- Veled meg mi történt?- kérdezték egyszerre, de hiába faggattak, mert nem válaszoltam. Csak ültem magam elé bámulva és csak arra tudtam gondolni, hogy legyen már vége az utolsó órámnak és menjünk haza. A kicsengetéskor is csak voltam ugyanabban a pózban.

- Réka, Gergő, menjetek ki kérlek- szólt Miki, mire a barátaim nagy nehezen kisétáltak. Réka aggódva visszafordult.

- Hozok neked egy kávét- mondta és egy őszinte biztató mosolyt küldött felém. Mikor kettesben maradtunk, Miki leült mellém.

- Mi történt?- kérdezte aggódva. Én még mindig szótlanul ültem, de tudtam, hogy nem maradhatok csendben örökké. Kicsit kinyitottam a számat, de hang nem jött ki rajta. Percek teltek el néma csendben. Miki várta a választ, én pedig kétségbeesetten kerestem a szavakat. Most mit tegyek? Mondjam el neki, hogy a testvére egy aljas szemétláda volt velem és megerőszakolt? El se hinné. De ha el is hinné, mi lenne a zenei karrierjükkel, ha esetleg összekapnak? Nem kockáztathatom Miki álmait.

- N.. Nem történt semmi- mondtam elhaló hangon.

- Na persze! Azért vagy fal fehér. Azért remegsz. És azért erőtlen a hangod. Azért mert kurvára nem történt semmi- mondta Miki miközben folyamatosan húzta fel magát.

- Kérdezd a testvéredet- feltápászkodtam és elindultam kifelé. Miki azonnal elkapta a kezemet és maga felé fordítva visszahúzott.

- Mit csinált?- mérgesen a szemembe nézett, amitől a lábaim meggyengültek és majdnem összeestem, de elkapott- Luca, kérlek válaszolj!

- Nem lehet. Nem szabad- suttogtam, de legszívesebben elmondtam volna neki.

- Kihagyod a mai táncot. Hazaviszlek- a karjaiba vett és elindult az igazgatóhoz. Gyorsan megbeszélték, hogy a hiányzásom igazolt lesz, majd indultunk is haza. A kocsiban teljesen hátradőlve feküdtem, mint egy rongybáb. Úgy is éreztem magam.

- Mikor elfogy a hangom..- kezdtem el halkan énekelni, de nem tudtam folytatni.

- És senki se törődik azzal már, hogy ez nem a maszkom és csak kínoz a fájdalom- fejezte be helyettem Miki- Szeretem ezt a dalt, de túl szomorú.

- Akkor talán azért éneklem folyton- mondtam,  majd kiszálltam a kocsiból, amikor megálltunk.

- Luca, az igazgató telefonált, hogy jössz haza- sietett ki elém anya- Istenkém, milyen rémesen nézel ki.

- Köszi anya- mondtam, majd kikerülve őt a szobámba siettem. Miki utánam rohant, de mire utolért volna, már kattant az ajtóm zára.

- Luca engedj be!- kopogott Miki.

- Most nem lehet. Egyedül akarok maradni- leültem a földre az ajtómnak támaszkodva. Hallottam, hogy ő is így tesz.

- Ha Ádám megbántott valamivel, akkor ne haragudj rá. Ő ilyen- próbálta kihúzni belőlem az infót.

- Gyenge kifejezés, hogy megbántott. Ádám szó szerint keresztül ment rajtam, ezzel bemocskolva engem. Egy aljas szemétláda volt és megerőszakolt- bukott ki belőlem hirtelen minden. Percekig csendben voltunk az utolsó szavam hatására. Végül Miki bekopogott, én pedig résnyire nyitottam az ajtót. Ez idő alatt a szemeimet kisírtam, így még feltűnőbb volt, hogy baj van.

- Luca, ez igaz?- kérdezte aggódva.

- Igen- lehajtottam a fejemet és nem néztem a szemébe.

- Ez hihetetlen. Ádám erre nem lenne képes. Nekem azt mondta, hogy szívesen megismerne téged. Azt nem gondoltam volna, hogy így érti.

- Hagyjuk ezt a témát. Még túl friss ez az egész.

- Pihenj le- a résen átnyúlt és az arcomra simított- Beszélni fogok a bátyámmal. Talán van rá magyarázata.

- Hiszel nekem?

- Egy angyali szempár sosem hazudik- mosolyogva a szemembe nézett.

- És Rebeka?

- Ma este elviszem vacsorázni- mondta egyszerűen- Szép lány.

- Vigyázz vele. Egy aljas kígyó- mondtam, majd eltoltam a kezét, hogy becsukjam az ajtót. Az időt néztem a telefonomon, majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy már vége a táncórának, írtam sms-t Rékáéknak, hogy ne aggódjanak miattam. Idők közben összeszedtem magam annyira, hogy ki tudjak menni a konyhába inni valamit. Anya a dolgozószobában volt, így nem botlottam bele. Egy pohárba töltöttem almalevet, majd indultam vissza a szobámba. Hirtelen megláttam Mikit talpig öltönyben és abban a pillanatban elejtettem a poharat.

- Hogy tetszek?- kérdezte, miközben a nyakkendőjével bajlódott. Odaléptem hozzá és elkezdtem megkötni neki.

- Nagyon jól áll az öltöny.

- Köszi. Lehet, hogy ez lesz az itteni öltözékem, hogy mindig leessen az állad.

- Jaj, ne fárassz!- forgattam a szemeimet.

- Az egy jó szám- kacsintott, én pedig elmosolyogtam. Az akkori állapotomhoz képest őszinte volt a mosolyom. Akkor már nem, amikor Rebeka becsengetett hozzánk. Egy piros koktélruha volt rajta, ami teljesen rásimult a testére. A lábán egy fekete magassarkú volt, amihez fekete bőrdzsekit vett fel. Egy kis irigységgel néztem végig, ahogy Rebeka Mikibe karolva sarkon fordul és elviszi őt. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, amiért hagytam, hogy eddig fajuljanak a dolgok. Inkább visszavonultam a szobámba. Ott nem érhetett semmi baj. Lefürödtem és onnantól csak olvastam az első könyvet a kötelező olvasmányok listájáról.