Ne fárassz!

~6~

Miki ajkai nagyon puhák voltak, de nem engedtem neki a folytatást. Nem voltam a helyzet magaslatán így csak egy hosszú kínos puszi lett a végeredmény. Ez részben azért volt, mert még nem rajongtam túlzottan a közelségéért, a másik pedig az volt, hogy éppen Danit gyászoltam. Miki szerencsére értette a célzást, így eltávolodott az ajkaimtól. A tekintete valamivel borúsabb volt, mint általában. Igyekeztem nem törődni vele, de a szemei még szebbek voltak.

- Ne haragudj!- suttogta és könnyek csillantak a szemeibe.

- Miki. Mi a baj?- kérdeztem kissé aggódva.

- Pontosan tudom, hogy mit érzel. Pár éve én is elveszítettem a szerelmemet.

- Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz- vágtam közbe, mert éreztem, hogy nem állok készen a lelkizésre. Mikivel nem.

- De beszélni akarok erről- kedvesen elmosolyodott, de láttam rajta, hogy fájdalmat okoz neki visszaemlékezni.

- Én nem erőltetem- kicsit aggódva néztem rá.

- Elmesélek mindent- sóhajtott egyet és mélyen a szemembe nézve mesélni kezdett- Pár éve egy lány, aki életem szerelme volt, halálos beteg lett. A kórházban látogattam meg őt. A kertben ültünk. Én a padon, ő pedig az ölemben. Éppen azt mondta, hogy mennyire szeretne egy gyereket. Miközben a jövőnket tervezte, egyik pillanatról a másikra gyengült le, majd végül a karjaimban meghalt. Meg sem próbálták újraéleszteni- itt elcsuklott a hangja- Amikor zongoráztam a szobádban, az ő dalát játszottam, amit nekünk írt, de nem adtuk ki, mert nem volt hozzá erőm.

- Miki- a vállára tettem a kezem és aggódva figyeltem őt- Annyira sajnálom!

- Olyan tökéletes volt. Gyönyörű volt és jólelkű. Ráadásul tehetséges dalszerző- megfogta a kezemet- Majdnem mint te.

- De én nem leszek a szerelmed- suttogtam, majd elhúztam a kezemet.

- Tudom- biccentett, majd a csengő hangjára felállt- Készülj az órára. Mindjárt jönnek a többiek is.

- Miki. Tudnod kell, hogy ami most elhangzott, az köztük marad.

- Köszönöm- letörölte a könnyeit, majd kiment a teremből. Én visszaültem a zongorához és játszani kezdtem.

-.. És randira hívott- lépett be Rebeka a csatlósával az oldalán.

- Na hát!- csapta össze a kezeit Adrien. Mindketten észrevettek engem, amitől elhallgattak.

- Te is itt vagy? Ne aggódj, nem zavarsz- legyintett egy kamu mosollyal, ami nagy bunkóság volt tőle.

- Nem hittem- vontam meg a vállamat és játszottam tovább.

- Mindegy- dobott egyet a haján Rebeka és folytatták az idétlen vihogást és csacsogást.

- Mesélj még! Mit veszel fel a randira?- kíváncsiskodott Adrien.

- Nem tudom még. Hiro elég laza srác- mondta, én pedig abban a pillanatban elütöttem négy billentyűt. Azt mondta Hiro? Ugye csak rosszul hallottam?- Luca, ha szerencsétlenkedsz, akkor hogy fognak felvenni a bécsi egyetemre?

- Ch! Ekkora bénát- állt Rebeka mellé Adrien, bár elég szánalmasan.

- Randira hívott Miki?- kérdeztem rá érzelemmentesen.

- Mi közöd hozzá? Bár együtt laktok, szóval úgy is megtudnád. Igen. Hiro elhívott randizni- magyarázta Rebeka. Persze csak azért, hogy dicsekedhessen.

- Olyan szép pár lesztek- mondta Adrien lelkesen.

- Tudom. A gyerekeink is szépek lesznek. Az ő szemeit és az én kisugárzásomat fogják örökölni.

- Jaj, szegény gyerekek- sóhajtottam halkan.

- Mondtál valamit?- förmedt rám Rebeka.

- Szerintem túl sokat gondolsz bele ebbe a dologba. Miki kizárt, hogy összeállna egy nagyképű majommal, mint te. Csak azért kéne, mert híres, te meg egy senki vagy- böktem oda neki.

- Te mindenkinél jobban tudod, hogy milyen senkinek lenni. Dani is inkább meghalt, mint hogy veled legyen- Rebeka szavai olyanok voltak, mintha kést forgattak volna a szívemben. Könnyes szemekkel felálltam és mielőtt zokogásban törtem volna ki, kisétáltam a folyosóra. Ott a falnak dőlve próbáltam összeszedni magam.

- Lucám!- lépett hozzám Gergő vidáman- Gyere, sírj a vállamon- átölelt, majd hirtelen arrébb lépett, hogy a jobb helyett, a bal vállára dőljek- A másik oldalon- énekelte, de nem segített most semmit. A vállára borulva sírni kezdtem- Jaj, Luca! Ki bántott meg ennyire?- kérdezte komolyabb hangon.

- Rebeka- suttogtam, mikor kaptam végre levegőt.

- Ne foglalkozz azzal a ribanccal. Te jobb vagy nála és csak féltékeny- a hajamat kezdte simogatni- Szedd össze magad, mert lassan jön a selyemfiú órát tartani. Utána meg az ogrével táncikálunk- mondta Gergő Ádámra és Mikire célozgatva.

- Van valami gond?- lépett hozzánk Miki.

- Semmi. A hölgyről majd én gondoskodok- mondta Gergő kaffogva. Miki csak fogta magát és bement a terembe, de az ajtóból visszafordult.

- A fiatalembernek igazolatlan, Luca te menj a mosdóba és hozd helyre magad. Öt percet adok- mondta, majd becsapta az ajtót.

- Valaki féltékeny- vigyorgott Gergő.

- Nem lehet az. Rebekát hívta el randira- mondtam halkan.

- Ez volt az oka a kiborulásodnak? Nem téged hív randira ez a nyomorék és teljesen magad alatt vagy? Félreismertelek- Gergő csalódottan nézett a szemembe- Dani jobb társad lett volna.

- Tudom és ne gondold azt, hogy Mikivel randizni akarok. Rebeka azt mondta, hogy miattam lett öngyilkos Dani és ez miatt bántott meg. Miki egy seggfej- mondtam kicsit hangosabban, mint terveztem. Elindultam a mosdó felé, de ekkor láttam, hogy Ádám ott állt egy pár méterre tőlünk és végignézte az egész jelenetet.

- Az öcsém nem seggfej!- morogta Ádám és levállalva engem elviharzott a hátsó lépcsőház felé, ahol a tanárok titokban dohányoztak. Rosszul éreztem magam, mert a szavaimat nem gondoltam komolyan. Gyorsan utána siettem.

- Ádám várj!- a lépcsőházban értem csak utól- Én.. Sajnálom. Nem akartam Mikire rosszat mondani. Az indulat vezérelte a szavaimat.

- Nyugodj meg!- intett égő cigivel a kezében- Azt hiszem tévedtem veled kapcsoltban. Úgy gondoltam te leszel az, aki megfogja az én dinka öcsémet és kihúzod őt a szarból. Erre kiderül, hogy valami ribanccal megy este valahova.

- Oh.. Szóval igaz- nyeltem egyet- Figyelj, én most képtelen vagyok erre. Tegnap este tudtam meg, hogy akit eddig szerettem, meghalt.

- Gyújts rá- adott egy cigit a kezembe.

- Nem dohányzok- vissza akartam adni, de helyette meggyújtotta.

- Szívd el- legyintett és a számhoz vezette a kezemet- Nem lesz bajod.

- Hát oké- sóhajtottam és beleszívtam. Szerencsére Dani megtanította a technikáját még a házibulikon, amikor vizipipáztunk.

- Miki már becsajozott. Most én jövök- a combomra simított, én pedig meglepetten néztem rá.

- De ne engem szedj fel!

- Nyugi! Csak dugunk- mondta, majd feljebb vezette a kezét rajtam.

- De én még szűz vagyok- mondtam kicsit felháborodva.

- Na ne!- mondta hasonló hangnemben, mint én.

- Na de! Szóval el a kezekkel!

- Nem. Így izgalmas. Végre egy érintetlen nővel van dolgom- láttam a szemében hogy nagyon akarja, de túl gyenge voltam hozzá, hogy megállítsam.