Miki ajkai nagyon puhák voltak, de nem engedtem neki a folytatást. Nem voltam a helyzet magaslatán így csak egy hosszú kínos puszi lett a végeredmény. Ez részben azért volt, mert még nem rajongtam túlzottan a közelségéért, a másik pedig az volt, hogy éppen Danit gyászoltam. Miki szerencsére értette a célzást, így eltávolodott az ajkaimtól. A tekintete valamivel borúsabb volt, mint általában. Igyekeztem nem törődni vele, de a szemei még szebbek voltak.
- Ne haragudj!- suttogta és könnyek csillantak a szemeibe.
- Miki. Mi a baj?- kérdeztem kissé aggódva.
- Pontosan tudom, hogy mit érzel. Pár éve én is elveszítettem a szerelmemet.
- Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz- vágtam közbe, mert éreztem, hogy nem állok készen a lelkizésre. Mikivel nem.
- De beszélni akarok erről- kedvesen elmosolyodott, de láttam rajta, hogy fájdalmat okoz neki visszaemlékezni.
- Én nem erőltetem- kicsit aggódva néztem rá.
- Elmesélek mindent- sóhajtott egyet és mélyen a szemembe nézve mesélni kezdett- Pár éve egy lány, aki életem szerelme volt, halálos beteg lett. A kórházban látogattam meg őt. A kertben ültünk. Én a padon, ő pedig az ölemben. Éppen azt mondta, hogy mennyire szeretne egy gyereket. Miközben a jövőnket tervezte, egyik pillanatról a másikra gyengült le, majd végül a karjaimban meghalt. Meg sem próbálták újraéleszteni- itt elcsuklott a hangja- Amikor zongoráztam a szobádban, az ő dalát játszottam, amit nekünk írt, de nem adtuk ki, mert nem volt hozzá erőm.
- Miki- a vállára tettem a kezem és aggódva figyeltem őt- Annyira sajnálom!
- Olyan tökéletes volt. Gyönyörű volt és jólelkű. Ráadásul tehetséges dalszerző- megfogta a kezemet- Majdnem mint te.
- De én nem leszek a szerelmed- suttogtam, majd elhúztam a kezemet.
- Tudom- biccentett, majd a csengő hangjára felállt- Készülj az órára. Mindjárt jönnek a többiek is.
- Miki. Tudnod kell, hogy ami most elhangzott, az köztük marad.
- Köszönöm- letörölte a könnyeit, majd kiment a teremből. Én visszaültem a zongorához és játszani kezdtem.
-.. És randira hívott- lépett be Rebeka a csatlósával az oldalán.
- Na hát!- csapta össze a kezeit Adrien. Mindketten észrevettek engem, amitől elhallgattak.
- Te is itt vagy? Ne aggódj, nem zavarsz- legyintett egy kamu mosollyal, ami nagy bunkóság volt tőle.
- Nem hittem- vontam meg a vállamat és játszottam tovább.
- Mindegy- dobott egyet a haján Rebeka és folytatták az idétlen vihogást és csacsogást.
- Mesélj még! Mit veszel fel a randira?- kíváncsiskodott Adrien.
- Nem tudom még. Hiro elég laza srác- mondta, én pedig abban a pillanatban elütöttem négy billentyűt. Azt mondta Hiro? Ugye csak rosszul hallottam?- Luca, ha szerencsétlenkedsz, akkor hogy fognak felvenni a bécsi egyetemre?
- Ch! Ekkora bénát- állt Rebeka mellé Adrien, bár elég szánalmasan.
- Randira hívott Miki?- kérdeztem rá érzelemmentesen.
- Mi közöd hozzá? Bár együtt laktok, szóval úgy is megtudnád. Igen. Hiro elhívott randizni- magyarázta Rebeka. Persze csak azért, hogy dicsekedhessen.
- Olyan szép pár lesztek- mondta Adrien lelkesen.
- Tudom. A gyerekeink is szépek lesznek. Az ő szemeit és az én kisugárzásomat fogják örökölni.
- Jaj, szegény gyerekek- sóhajtottam halkan.
- Mondtál valamit?- förmedt rám Rebeka.
- Szerintem túl sokat gondolsz bele ebbe a dologba. Miki kizárt, hogy összeállna egy nagyképű majommal, mint te. Csak azért kéne, mert híres, te meg egy senki vagy- böktem oda neki.
- Te mindenkinél jobban tudod, hogy milyen senkinek lenni. Dani is inkább meghalt, mint hogy veled legyen- Rebeka szavai olyanok voltak, mintha kést forgattak volna a szívemben. Könnyes szemekkel felálltam és mielőtt zokogásban törtem volna ki, kisétáltam a folyosóra. Ott a falnak dőlve próbáltam összeszedni magam.
- Lucám!- lépett hozzám Gergő vidáman- Gyere, sírj a vállamon- átölelt, majd hirtelen arrébb lépett, hogy a jobb helyett, a bal vállára dőljek- A másik oldalon- énekelte, de nem segített most semmit. A vállára borulva sírni kezdtem- Jaj, Luca! Ki bántott meg ennyire?- kérdezte komolyabb hangon.
- Rebeka- suttogtam, mikor kaptam végre levegőt.
- Ne foglalkozz azzal a ribanccal. Te jobb vagy nála és csak féltékeny- a hajamat kezdte simogatni- Szedd össze magad, mert lassan jön a selyemfiú órát tartani. Utána meg az ogrével táncikálunk- mondta Gergő Ádámra és Mikire célozgatva.
- Van valami gond?- lépett hozzánk Miki.
- Semmi. A hölgyről majd én gondoskodok- mondta Gergő kaffogva. Miki csak fogta magát és bement a terembe, de az ajtóból visszafordult.
- A fiatalembernek igazolatlan, Luca te menj a mosdóba és hozd helyre magad. Öt percet adok- mondta, majd becsapta az ajtót.
- Valaki féltékeny- vigyorgott Gergő.
- Nem lehet az. Rebekát hívta el randira- mondtam halkan.
- Ez volt az oka a kiborulásodnak? Nem téged hív randira ez a nyomorék és teljesen magad alatt vagy? Félreismertelek- Gergő csalódottan nézett a szemembe- Dani jobb társad lett volna.
- Tudom és ne gondold azt, hogy Mikivel randizni akarok. Rebeka azt mondta, hogy miattam lett öngyilkos Dani és ez miatt bántott meg. Miki egy seggfej- mondtam kicsit hangosabban, mint terveztem. Elindultam a mosdó felé, de ekkor láttam, hogy Ádám ott állt egy pár méterre tőlünk és végignézte az egész jelenetet.
- Az öcsém nem seggfej!- morogta Ádám és levállalva engem elviharzott a hátsó lépcsőház felé, ahol a tanárok titokban dohányoztak. Rosszul éreztem magam, mert a szavaimat nem gondoltam komolyan. Gyorsan utána siettem.
- Ádám várj!- a lépcsőházban értem csak utól- Én.. Sajnálom. Nem akartam Mikire rosszat mondani. Az indulat vezérelte a szavaimat.
- Nyugodj meg!- intett égő cigivel a kezében- Azt hiszem tévedtem veled kapcsoltban. Úgy gondoltam te leszel az, aki megfogja az én dinka öcsémet és kihúzod őt a szarból. Erre kiderül, hogy valami ribanccal megy este valahova.
- Oh.. Szóval igaz- nyeltem egyet- Figyelj, én most képtelen vagyok erre. Tegnap este tudtam meg, hogy akit eddig szerettem, meghalt.
- Gyújts rá- adott egy cigit a kezembe.
- Nem dohányzok- vissza akartam adni, de helyette meggyújtotta.
- Szívd el- legyintett és a számhoz vezette a kezemet- Nem lesz bajod.
- Hát oké- sóhajtottam és beleszívtam. Szerencsére Dani megtanította a technikáját még a házibulikon, amikor vizipipáztunk.
- Miki már becsajozott. Most én jövök- a combomra simított, én pedig meglepetten néztem rá.
- De ne engem szedj fel!
- Nyugi! Csak dugunk- mondta, majd feljebb vezette a kezét rajtam.
- De én még szűz vagyok- mondtam kicsit felháborodva.
- Na ne!- mondta hasonló hangnemben, mint én.
- Na de! Szóval el a kezekkel!
- Nem. Így izgalmas. Végre egy érintetlen nővel van dolgom- láttam a szemében hogy nagyon akarja, de túl gyenge voltam hozzá, hogy megállítsam.
KAMU SEDANG MEMBACA
Ne fárassz!
Fiksi Penggemar- Légy szives, hagyj békén, mert fárasztó vagy!- morogtam, miközben a hajamat kezdtem el kivasalni. A tükörben láttam, hogy perverz vigyorral végigmér. - Hogy mondtad?- kérdezte kissé rekedtes hangon. - Ne fárassz!- vágtam rá mérgesen. - Az eg...