ғᴜᴄᴋ ʏᴏᴜ ʟᴀᴄᴋᴡᴏᴏᴅ | ✔

● Elvesztett büszkeség ●

Késő este James hulla fáradtan dőlt bele a puha fehér ágyneműkbe.

Fárasztó napja volt - két témazárón és egy iskolai előadáson volt túl a színjátszó csoportban.

Csak ő volt a házban - apja üzleti útra ment, anyja csak reggel ér haza az esti műszakból, bátyja pedig Sonja-hoz ment át, aki a barátnőjének hívatja magát, de nem is sejti hogy rajta kívül Mason több lányt is megdönt a háta mögött.

James már elvégezte az otthoni teendőket is, így hát lelkiismeret furdalás nélkül húzta magára a takarót, hogy gondolataiban elmerülve aludhasson egy jót. De valakinek egészen más tervei voltak a fiúval - a nyitott ablakon ugyanis Wendy bukkant fel, ezzel ráhozva a frászt James-re.

- Hiányoztam? - kérdezte huncut mosollyal a lány, majd egy kicsiny szökkenéssel már bent is volt a sötét szobában. Odahuppant James mellé az ágyba és egy puszit adott a fiú ajkaira.

- Hogy kerülsz ide? - kérdezte egy bátortalan mosoly kíséretében James ahogy feljebb ült az ágyon.

- Mason mondta hogy ma egyedül leszel itthon, gondoltam olyan magányos lehetsz...-Wendy belebokszolt a fiú vállába , aki mosollyal díjazta a lány figyelmességét.

- Akkor megnézhetnénk valami filmet. - vakarta meg a tarkóját majd felpattant az ágyból. - Csinálok hozzá pattogatott kukoricát.

- Jöhet!

James felvont szemöldökkel hagyta el a szobát. Fogalma sincsen mihez kezdjen most hogy a lány itt van ,és hogy mik lehetnek a valódi szándékai - azt végképp nem tudta megfejteni. Wendy sosem jelent meg így nála ilyen váratlanul, a nassolni való keresése közben azon tanakodott, mégis mi a francot találtak ki már megint a testvérével. Mason és Wendy eléggé jóban voltak, hiszen ők ketten is ismerték egymást James jóvoltából, de a fiút sosem zavarta még az sem, ha Mason egy perverz megjegyzést tett a lány felé. Egyáltalán nem.

Elővette a kukoricát a narancssárga színű felső polcról, majd a mikróba tette. James ismét az emeleten kötött ki, azzal a szándékkal hogy együtt döntsék el milyen filmet is nézzenek amíg készen nem lesz a nassolni való, de az ágyon a lánynak hűlt helyét találta. Felvonta egyik szemöldökét.

- Most mi a fasz van? - kérdezte magától az ágyra meredve.

Nem telt bele egy fél másodperc sem, két kéz kapott a karjáért a sötétben. James a meglepetéstől teljesen elvesztette az egyensúlyérzékét. A lány a falhoz passzírozta a fiút, majd ajkaira vetette magát.

- Lackwood. - suttogta a lány mikor kicsit elhúzódott James-től. - Hogy a francba nem esett le hogy dugni jöttem át! Annyira butus vagy! - beletúrt vörös tincseibe, majd ismét az ajkainak esett.

A fiúba, mint akit áramütés ért, elhúzódott Wendy-től, kicsit ijedten nézett a lányra.

- Nem lehet. - nyögte.

- Ha a gyerek miatt aggódsz , felkészültem! - mosolyodott el huncutul, majd farzsebéből előhúzott egy piros csomagolásba burkolt kotongumit.

- Egy percet kérek.

James egyenesen a fürdőszobába ment.

Letolni a gatyát.

Elő az újságot.

Keze dolgozott, csakis a magazinban lévő képekre koncentrált, hatalmas sóhajok kíséretében várta a merevedést.

- Gyerünk már! - könyörgött. Nem akarta megváratni a lányt, de ez volt az egyetlen módja annak hogy maga mellett tartja és hogy ne kelljen szembesülnie az igazi valójával. Nem kell egy szégyen a tökéletes életébe. Nem akart az elbaszott gyerek lenni. Tisztában volt azzal hogy melyik nemhez vonzódik. Mégis harcot vívott az igazi énjével. Szégyelte aki volt, ezért akart más ember lenni. Rég tudta már az igazságot, egészen rég óta, mégsem akarta elfogadni. Betegségnek tartotta, egy rossz dolognak, amit el kellett nyomnia a saját maga érdekében. Ezért vívódott magában. Ezért próbált hetero fiatalként viselkedni.

Közben a lány türelmetlenül várt a fiúra, barna hajába túrt, majd elterült az ágyon. Egy váratlan pillanatban a fiú megjelent - rávetette magát a lányra, aki boldogsággal telve nyögött fel és túrt bele James vörös fürtjeibe. A fiú gyorsan lehámozta a lányról a ruhákat, nem teketóriázott - belecsusszant a lányba, majd lökni kezdte, folyamatosan amilyen erősen csak bírta. Wendy a fiú hátába vájta körmeit, aprókat nyögött James csupasz vállába. A fiú is így tett - noha ő nem azért mert élvezte a dolgot.

Azért hogy a lány ne lássa a szeméből kicsorduló könnyeket.