ғᴜᴄᴋ ʏᴏᴜ ʟᴀᴄᴋᴡᴏᴏᴅ | ✔

● Első hazugság ●

Találkozzunk a Redwood utca 5. sarkánál 15:00-kor.

M.

James mosolyogva olvasta a macskakaparással írt szavakat.
Boldogsággal töltötte el hogy a fiú ismét találkozni akar vele, de ugyanakkor aggódott amiatt milyen kifogással lép le majd otthonról és hogy Wendy hogy fogadja majd a hírt hogy ismét le kell mondaniuk az aznap esti randit. Moziba vitte volna a lányt, valami kaszabolós belezős korhatáros filmre, de ez a levél keresztül húzta a számításait. Mióta lefeküdt Mark-kal a focipálya lelátója alatt, a két fiú egyre sűrűbben találkozott. Legtöbbször csak beszélgettek, vagy sörözgettek, ami James-t lepte meg a legjobban, aki soha életében eszébe sem jutott alkoholhoz nyúlni. Sosem került szóba a nemi identitásuk, sem pedig az hogy miért találkozgattak. Csak együtt lógtak, mint két átlagos fiú. James mégis úgy érezte több van köztük. Ahogy Mark mesélés közben szürkéskék szemeibe szúrja tekintetét - olyan más. Más mint amikor a sulis haverjaival beszélget. Sokkal igazibbnak tűnik.

Kipréselt magából egy igen mély sóhajt majd zsebre vágta a papírfecnit. Mint ha mi sem történt volna úgy robogott vissza a házba, kezében a számlákkal, közben azon agyalt hogy Mark mégis honnan a fenéből tudta hogy hol lakik. Mázlija volt - más is megtalálhatta volna a levelet, más is behozhatta volna a postát, magában hálát is adott az égnek gondoskodó és házias énjéért.

- Nah mit hozott a postás? - Wendy egy szál bugyogóban és atlétában támaszkodott a konyhapulton egy pohár narancslével a kezében, James-t várva.

A fiú odasietett a lányhoz, majd egy gyors puszival üdvözölte barátnőjét.

- Csak a szokásos. - rakta a lány elé a borítékokat. - Számlák.

- Számlák mi? - harapta be az alsó ajkát a lány. A fiú elé lépett, aki lélegzet visszafojtva tűrte hogy csípőjük összeér. Nem voltak otthon a szülők, ezért is aludt nála Wendy - James nagy örömére.

- Mit szolnál, ha suli előtt még elmennénk zuhanyozni, hmm ? - Wendy a fiú nyakát kezdte csókolgatni - Ellazítanálak...

A fiú összeszorított fogakkal és gyomorral tűrte a lány közelségét. Nem akart vele lenni. De ha ez a megoldás arra hogy másságát titokban tartja akkor tűrnie kell. És ő tűrt is. De azt mégsem akarta hogy ez örökké tartson. Nem akart hazugságban élni, de egyenlőre nem akart balhét sem itthon, sem a suliban. Mark-ot sem akarta bajba keverni.

Óvatosan eltolta magától a lányt.

- Nem lehet. Ma korábban be kell mennem a suliba, a színjátszó körösökkel gyűlést beszéltünk meg.

A lány sóhajtott egyet, majd gyors csókot lehelt a fiú remegő ajkaira. -Most megúsztad Lackwood, de este kárpótolnod kell.

- Alig várom. - mosolygott, belül viszont ordított. Legszívesebben beleordította volna a lány arcába hogy " baszd meg meleg vagyok és semmi kedvem téged kúrni ", de ahelyett hogy ezt ette volna, felkapta a táskáját a vállára és megindult a bejárati ajtó felé.

- James! - a fiú megtorpant, összevont szemöldökkel fordult vissza Wendy felé, aki az imént pattant fel a konyhapultra. - Áll még a ma délután?Tudod a mozi?

A fiú gyomra ismét görcsbe rándult. Óvatosan megrázta a fejét.

- Nem. Sajnálom. Közbejött valami.