ғᴜᴄᴋ ʏᴏᴜ ʟᴀᴄᴋᴡᴏᴏᴅ | ✔

● Ígérem, nem bántalak ●

Nem éppen az a személy ült az asztalnál akit James a legjobban várt. Talán örülnie vagy hálásnak kellett volna lennie hogy a lány a történtek után most ott ül az étkezőasztaluknál, de inkább csak a szívébe nőt tátongó sötét lyukat növesztette még nagyobbá.

- Wendy...- suttogta. További szavakra nyitotta ajkait, de nem mondta ki azokat. Nem tudta hol kezdje s hogy mit kellene mondania, hiszen amit tett, ahhoz egy "sajnálom" édes kevés lesz.

A lány lassan felállt az asztaltól, véresre dörzsölt szemeiből ömlött a könny. Előkapta a telefonját a zsebéből, közben lassan lépkedett a fiú felé. Ajkait harapdálva állt meg előtte, majd nyomta James kezébe a telefont.

A vörös szomorúan pislogva, fátyolos tekintettel meredt a lányra, ki szinte kocsonyaként remegett előtte. Kissé kábán ingatta tekintetét a lány és a mobilja között.

- Nem bírtam megtenni veled Jamey. - suttogta a lány. A fiú meglepődött mikor régi becenevén szólította. Akkor hívta így először, mikor elcsattant közöttük az első csók, amit James azóta is hatalmas hibának tartott. - Meg akartam. De nem tudlak tönkre tenni. Egyszerűen csak....szeretlek érted? Nem tudom mikor és hol rontottuk el. De sajnálom hogy így alakultak a dolgok.

James csak pislogott a lány vallomását hallva. Neki kellett volna bocsánatot kérnie, amiért annyi éven át becsapta és hogy annyira megbántotta. Hogy eszközként használta. Összeszorította rózsaszínes ajkait, közben kinyújtotta mind a két karját és hosszú ölelésbe vonta a lányt. Wendy is átkarolta a fiút, keserves sírásba kezdett, arcát a fiú vállába fúrta.

- Nekem kellene bocsánatot kérnem Wendy. Egy balfasz vagyok. El kellett volna mondanom már a legelején, de még én sem voltam biztos a dolgomban. - suttogta közben a lány hátát simogatta, hogy ezzel is megnyugtassa egy kicsit.

- Meleg vagy? - húzódott el tőle, sűrűn pislogva nézett fel a fiatalabbik Lackwood-ra.

- Nem! - vágta rá reflexszerűen James, habár tudta hogy hazudik.

- Szereted Mark-ot? - csuklott el a lány hangja, közben még mindig tartva a vörössel a szemkontaktust.

- Igen. - hajtotta le a fejét James.

- Akkor meleg vagy.

- Tudom. - gördült le egy könnycsepp az arcán.

- Miért nem mondtad el nekem, mielőtt még összejöttünk?

- Mert baszottul féltem. - vallotta be.

- Tőlem?

- Nem. A világtól.

Akkor értette meg Wendy igazából a fiút. Tudta, már a tévében látottakból is hogy milyen nehéz a barátjához hasonlóknak. Hogy megalázzák és bántalmazzák őket. Valakik elfogadják őket valakik nem, ebben a mocskos reménytelen világban, amit élünk. Sajnos a melegeknek küzdeniük kell és aki felvállalják, sajnos szembe kell nézniük ezzel a rút világgal. Nem akarta hogy a fiút összezúzza a világ. Azt akarta hogy boldog legyen és szabad. Segítség kellett neki és ő akart lenni az a személy akihez mindig bizalommal fordulhat. Még akkor is ha nem lehetnek együtt. A lány tenyerébe fogta James arcát, majd a legnagyobb döbbenetére egy apró csókot lehelt rá.

- Szeretlek James, még akkor is, ha te nem. Nem tudnék neked semmilyen formában ártani. Maradok a barátnőd. Segítek hogy a titkod a legnagyobb biztonságban legyen. - mosolyodott el halványan, James egész lényét pedig nyugodtság és béke árasztotta el. Örült a lánynak, a bocsánatának és annak, hogy a történtek ellenére segíteni akar.

- Köszönöm. - suttogta.

- Még nem fejeztem be Jamey. - mosolyodott el pimaszul, a vöröske arcára is vigyort csalva ezzel. - Nem felejtetted el a téli bált, ami pénteken lesz ugye? Amire 1 hónappal ezelőtt felkértél partnerednek? - James bólintott. - Az még érvényes ugye?

- Érvényes.

- Akkor ezt megbeszéltük. Most térjünk rá a lényegre - hol van Mark?