ғᴜᴄᴋ ʏᴏᴜ ʟᴀᴄᴋᴡᴏᴏᴅ | ✔

● Majdnem tökéletes este ●

James éppen egy igen unalmas matematika órán vett részt, mikor telefonja rezegni kezdett a zsebében. Farmerja anyagához nyúlt, óvatosan felnézett a tanárnőre, aki még mindig orrhangon próbálta a majdnem alvó állapotban lévő diákok fejébe tuszkolni a matematika tudását, s mikor látta hogy nem csíphetik rajta, előhalászta zsebéből a készüléket és a pad alatt olvasta el azt az üzenetet, amit Mark írt, mikor lelépett a Lackwood háztól. James szíve hevesen dobogni kezdett, keze remegett, úgy érezte a vér is kifutott az arcából. Mikor kicsengettek, nem ment be az utolsó órára - lélekszakadva rohant egészen a házuk ajtajáig, ahol ugyan hezitált egy kicsit, majd egy mély sóhajt véve kinyitotta az ajtót és belépett a házba.

Wendy karba tett kézzel, felvont szemöldökkel méregette az előtte toporgó kissé vörös arcú fiút, ki igen csak kimelegedett a hazáig tartó rohanástól.

- Wendy! De örülök neked! - színlelt némi lelkesedést James, de mikor elkapta a lány derekát hogy magához húzza egy rövid csókra, a lány mind a két tenyerét a mellkasának nyomta, ezzel eltolva magától.

- Valami baj van? - bökte ki, mire Wendy felvonta az egyik szemöldökét.

- Miért James? Mondani szeretnél valamit?

A fiú szóhoz  sem jutott. Fogalma sem volt arról mégis mit kéne mondania. De a lány megelőzte - elővette a farmerzsebéből azt a papírfecnit, amit mikor James meglátott, izzadni kezdett a tenyere, s habár nem volt meleg a házban, mégis forrónak érezte a levegőt. 

- Ez mi? - lóbálta meg a levegőben a papírt. - Megcsalsz engem? Ki a franc az az M. ?

El akarta mondani. Tényleg. De tudta mit kockáztat. Félt a nyilvánosságtól. Ő még Mark-nál is jobban tartott a dologtól. Túlságosan fontosnak tartotta azt hogy mit gondolnak mások.

- Azt Mark írta. Mikor először találkoztunk ki akart rabolni. Csak vissza akarta fizetni azt ami az enyém. Azért titkoltam el, mert nem akarta hogy más is tudjon róla. Így is bajban van, igen problémás gyerek, de próbálok neki segíteni. - hazudott egy szemrebbenés nélkül.

A lány úgy tett mint aki elhiszi. A karjaiba omlott és bocsánatot kért a fiútól amiért kételkedett benne. Pedig egy szavát sem hitte, hisz ismerte már mint a tenyerét - és tudja hogy mikor hazudik.

* * *

James este a Seattle-i kikötőben talált rá Mark-ra, ki a mólónál éppen akkor pöckölte bele a cigijét a vízbe. Mikor meglátta a kissé felfrissült fiút, nyugodtság árasztotta el az egész testét és akaratlanul is, de széles mosoly terült szét az arcán. Majdnem az egész délutánja azzal ment el hogy Wendy-nek megmutassa, ő a legjobb barát a világon - együtt főzőcskéztek, majd az elkészített kaját a fiú számára igen sablonos és unalmas romantikus filmen ették meg szorosan összebújva. Mikor pedig kikísérte a lányt a ház elé egy igen hosszú csókkal búcsúztatta.