Minden egy telefonnal kezdődött J.P.

×Prológus×

Nirvana vagyok. Az egyik kedvenc bandám a Nirvana (milyen meglepő). Festett tűz vörös hajam van. Zöld szemekkel álldott meg a sors, de kontaktlencsét szoktam hordani. De minden színben. Vannak átlagos mint például a barna, kék, szürke, zöld minden árnyalatban. És vannak olyan színek mint a vörös, lila, sárga, fekete (ami a kedvencem), fehér szintén minden árnyalatban(nem tudom vannak-e ilyen színek de szerintem eltudjátok képzelni-szerk.). A bal felső karomon egy tetoválás díszeleg. De több is van/lesz. Ezt most ne részletezzük. Van egy bátyám Ian vagyis Izomagy (de ez egy régi történet). A szüleink nem élnek. Már nem igazán érzek semmit ha róluk van szó, és Ian se. Apu egy karambolban halt meg, Anyu meg nem bírta hiányát, és öngyilkos lett.... Samantha néni nevelt fel minket, aki a nénikénk. Én személy szerint imádom. Sam leszbikus, mindig elszokta mesélni, amikor a fiúk ráhajtanak, ő meg lekoptatja őket. Mi meg ezen sírva röhögünk. Van egy régi nagyon jó barátom. Ashley Purdy. A szüleim halála után ismertem meg és barátok lettünk. Szinte együtt nőttünk fel. Miután csatlakozott a Black Veil Brides-hoz, nem igazán találkoztunk vagy beszéltünk. Néha-néha írunk egymásnak, de már személyesen rég láttam. Ha nem látnám a közösségi oldalakon, hogy hogy néz ki, fel sem ismerném. Csak is miatta kezdtem el hallgatni a zenéjüket. Be kell, hogy valljam nem rossz. Jake szólói tetszenek a legjobban.
Most is az ágyamon ülök fülhallgatóval a fülemben és a Heart Of Fire-t hallgatom.

Kopognak. Ki veszem a fülemből a fülhallgatót és elordítom magam.
-IGEN? MIVAN MÁ'?-erre csak Ian lép be az ajtón.
-Pakolj! Most!-parancsot rám.
-Minek?
-Megyünk kirándulni pár haverral.-felkaptam a fejem.
-Ashley is ott lesz?-csillogó szemekkel néztem rá.
-Ott lesz.-biztatóan rám mosolygott. Erre csak felpattantam az ágyról ezzel leverve a telefonom, amin még ment a zene. Szerencsére semmi baja nem lett. Bár ezen meg sem lepődök. Rohanva keresem meg a bőröndöm, és pakolom bele sötét ruháimat.

Hamar végeztem, a hoz képest, hogy félóráig rajta ülve próbáltam becsukni a bőröndöt. Lementem a bátyámhoz megkérdezni, hogy hova is megyünk.
-Ian!-szoltam neki.
-Ha?
-Hova is megyünk?
-A Rosewoodi erdőbe.
-És az merre van?
-Fasz tudja. Bár hálás lennék , ha megtudnád valahogy.

/megsúgom minden itt kezdődött/