Minden egy telefonnal kezdődött J.P.

×17.rész×

-Becsuknád az ajtót?-kérdezte halkan Jake. Bólogattam. Ő addig elindult egy szoba felé ölében kicsi lánnyal.
A röntgen után viszonylag hamar sorra kerültünk a dokinál. Shop karja nem tört el, csak megrándult, de azért begipszelték. Út közben Jake felvette, mert látta, hogy nem sokáig bírja ébren. Pár perc múlva nagyokat szuszogott.
Némán sétáltunk egymás mellet. Míg a házhoz nem értünk. A barátom sóhajtva jött vissza.
-Köszönök mindent.-fogta meg a kezem-Annyira sajnálom, hogy ez közbe jött.-suttogta még mindig.
-Fontos vagy nekem, és egyre jobban Shop is. Természetes ha segítek, és melletted vagyok.-mondtam.
-Szeretlek.-csókolt meg-És a húgom egyszerűen rajong érted. Elképesztő, ahogy elterelted a figyelmét. Nincs kedved itt aludni?-kérdezte váratlanul.
-Ha nem zavarlak titeket, akkor szívesen.-kérdeztem.
-Nem zavarsz itt senkit. Na gyere.-húzott egy másik szoba felé. Az ő szobájába. Kinyitotta, és előre engedett.
-Nem rossz.-néztem körbe.
-Azt mondod? Nyugodtan nézz körbe. Én elmegyek zuhanyozni.-mondta. Megfogta a törülközőt, és (ha jól láttam) egy alsót, majd kiment.
Nem volt nagy durranás, nekem mégis tetszett. Természetesen nagyobb rend uralkodott, mint Izomagy szobájában.
A szobát leginkább a sötét kék és a fekete jellemezte. Körbe-körbe sétáltam, és mindent megnéztem. Találtam egy képet, amin a kis Jake a kezében fogja a még kisebb Shopiet.
-Akkor láttam először Shopot.-hallottam egy hangot a hátam mögül. Közelebb jött, és megölelt.
-Mehetsz fürdeni.-engedett el. Egy száll alsónadrágban állt előttem. Egy nagyon rövid bámulás után szólaltam meg.
-Most kérdezzem meg, hogy adsz-e valamit a te ruháidból, mert nincs nálam semmi?-kérdeztem mosolyogva.
-Inkább ebben alszol?-mutatott végig rajtam.
-Nem. De akkor egy törülközőt is adhatnál.-néztem rá nagy szemekkel.
A szekrényéhez lépett és kivett egy fehér törülközőt és egy pólót. A kezembe adta. Én meg elindultam arra, amerről Jake is jött. Remélve, hogy jó fele megyek.

Jake szemszöge:

-Jake. Bejöhetek?-hallottam meg a húgom hangját. Az ágyon ülve vártam, hogy Ana végezzen a fürdéssel.
-Gyere. De te miért is nem alszol?-kérdeztem.
-Fáj a karom. Nem tudok aludni.-feküdt be az ágyamba-Ana elment?
-Most fürdik. Itt alszik.-válaszoltam.
-De jó. Akkor tudunk együtt játszani. Hárman.-mosolygott.
-Most nem fogunk játszani. Neked aludnod kellene.-néztem rá.
-De csak kellene.-vágta rá a szerelmem.
-Mióta hallgatózol?-kérdeztem.
-Nem olyan régóta.-ült le mellénk-Na. Egy játék, még belefér.
-Te most vele vagy?-lepődtem meg.
-Egy játék és aludni fog. Ugye kicsilány?-alkudozott.
Shop csak bólogatott.
-Légyszíves.-néztek rám boci szemekkel.
-Jó. De csak egy játék. Utána alvás.-adtam meg magam.
-Igen!-ujjongtak a lányok.
-Mit szeretnél játszani?-kérdezte a szerelmem.
-Hm...bújócskázzunk!-mondta Shopie.
-Ez jó ötlet. Gyere kicsilány. Mi elbújunk, Jake meg megkeres minket.-fogta meg a kezét Ana.
-Jó. Számolj tízig. De ne siess!-mentek ki a szobából-És hangosan!-kiabáltak utánam.
Mosolyogva kezdtem számolni.
-Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz. Aki bújt, aki nem megyek!-álltam fel, és mentem keresni a lányokat.
Benéztem a fürdőkbe, a konyhába, szobákba. Kimentem a kertbe. De nem találtam őket.
Elindultam a nappali felé. Körbenéztem. Észrevettem egy kilógó vörös kontyot a kanapénál.
-Meg vagy!-álltam mellé.
-Lebuktam.-állt fel.
Megfogtam a derekát, és közelebb húztam magamhoz.
Egy hosszú csókba hívtam, amit viszonzott. Kezeit a hajamba vezette. Egy-egy tincsemet finoman meghúzta, amit egy halk morgással díjaztam. Lassan váltunk szét.
-Most már tényleg keressük meg Shopot.-tanácsolta.
-Van egy ötletem hol lehet.-jutott eszembe az a hely, ahol eddig nem kerestem.
-Vezess!-csapott rá a vállamra gyengén. Elindultam a kis stúdió felé.

Az ajtó előtt intettem Anának, hogy maradjon csendben. Beléptünk a helyiségbe. Felkapcsoltam a lámpát, és leültem a pulthoz. Hangosra bekapcsoltam a mikrofont. Halk szuszogást hallottunk.
-Szerintem nincs itt Shop.-mosolyogtam.
-Szerintem se. Sehol sem látom.-csatlakozott Ana.
-Akkor majd mi megesszük a nutellás kenyereket.-rántottam a vállamon. Tudom, hogy ez az egyik kedvenc étele.
Kikapcsoltam a mikrofont, és vártunk.
-Több jut nekünk.-mosolygott rám.
-Ne! Nekem is hagyjatok! Itt vagyok.-ugrott elő a húgom.
-Nyomás fürdeni, és addig csinálok neked, jó?-kérdeztem.
-Ana, segítesz fürdeni?-kérdezte. Bólintott, hogy igen, és elmentek a fürdő irányába.
Én addig elkezdtem elkészíteni a vacsorát.