Minden egy telefonnal kezdődött J.P.

×2.rész×

Kiléptem a meleg májusi időbe. Szél arcomba fújta hullámos hajam.
Elindultam a kávézó felé. Hamar ott voltam. Megláttam Sam nénit a kasszánál.
-Szia Sam néni.-szokásosan köszöntem. Ez már a törzshelyem.
-Szia Ana. Ülj le mindjárt adom a kávéd.-kedves és jó fej.
-Oké. Figyelj! Találkozóm van valakivel. Ha...-közbeszólt.
-Szólok. Nyugi.-én csak megköszöntem.
Leültem egy tetszőleges asztalhoz és vártam. Bár nem tudom, hogy honnan fogja tudni kihez kéne odaülnie. Végül is...majd megoldja.
Kértem egy fekete kávét és vártam. Meghozták a rendelésem és mikor az asztalra rakták bejött valaki az ajtón. A pincértől nem láttam ki lehet az. Megköszöntem és azt kívántam magamban bárcsak elmenne. Azt hittem ő jött. De csak egy csapat tini lányt láttam. Téves riasztás.
Bele kóstoltam forró italomba. Arra lettem figyelmes, hogy a tini picsák sikítoznak és az ajtóhoz rohannak. Mi az? Megdöglött valami? Vagy Justin Bieber jön? Esetleg megdöglött Justin Bieber? Jó is lenne. A gondolat menetemet megzavarta egy magas csaj hangja.
-Képzeljétek Justin Bieber szingli! ÁÁÁ...-kit érdekel.
-ÁÁÁÁÁÁ...-és a többi is elkezdte. Mit visítoznak itt?
-Halkabban nem tudsz nyávogni? Kiszakad a dobhártyám!-szóltam oda neki.
-Mit dumálsz emós kurva?-még mindig nyávog. Kezdi felbaszni az agyam.
-Kussoljál, mert oda megyek és akkor lesz miért visítanod!-tudom, hogy mindenki minket néz, van aki megszeppenve, van aki izgalommal, de pont leszarom.
-Jaj, de félek! Valaki segítsen! Hahaha...-szóval még ki is gúnyol. Jó készülj cica mert egy szál hajad se marad!
-Elég legyen! Mindenki nyugodjon le a picsába.-Sam néni szólt közbe. Ép jó kor már majdnem ráugrottam a szöszire.
A picsa a csatlósokkal együtt leléptek én meg vissza ültem a helyemre. Kinyílt az ajtó és...OMG! Jake Pitts lépet be az ajtón. Tényleg vele beszéltem? Biztos, hogy nem. Csak véletlen lehet.
-Tudnál segíteni?-lépett oda Sam nénihez. Odáig hallottam miről beszélnek.
-Persze! Miben segíthetek?-kérdezte.
-Egy lányt keresek.-ahogy nézem az időt pontosan jött.
-Szerintem ő lesz az-mondta és felém mutatott-egy kávét?
-Jól esne na meg a telefon számod is.-alig bírtam vissza tartani a nevetést. Jake továbbra is csak bókolt és bókolt a nénikémnek.
Samantha néni jelbeszéddel kommunikáltunk. A jelbeszéd engem nagyon érdekelt már kicsi korom óta, így megtanultam. Jake ebből semmit se értett.
-Ő az akivel találkozni akartál?-kérdezte jelbeszéddel.
-Igen.-válaszoltam.
-Csak szólok, hogy eléggé nyomul.-hát...látszik.
Jake észre vehette, hogy velem "kommunikál" Sam néni. Jake felém fordult én meg elrejtettem a folyamatosan vigyorgó arcom, és intettem neki. Leült velem szemben.
-Szia.
-Szia. Veled beszéltem a tudakozónál?-kérdeztem.
-Személyesen!-és mosolygott.
-Bebizonyítottad, hogy te tényleg Jake Pitts vagy.
-Mivel te tudod az én nevem, szerintem úgy fer ha én is tudom a tiéd.-eresztett felém egy féloldalas mosolyt.
-Rendben. Nirvana Daniels vagyok.-ráztam vele kezet-De ha már itt vagyunk elmondanád merre van az erdő?
-Persze.-válaszolt még mindig mosolyogva. Elmondta merre kell majd menni. Leírtam és miután végeztünk zsebre raktam a papírfecnit.

Már egy ideje beszélgetünk a kirándulásról. Az az ideje igazából órák voltak.
-Kérdezném, hogy merre mentek kirándulni de már tudom szóval...hányan mentek?-tett fel egy újabb kérdést.
-Kezdem aszt hinni, hogy kiakarsz majd rabolni!-már készült letagadni de közbe szóltam-Nyugi. Csak vicc volt.
Egyébként nem tudom. Csak háromról tudok rajtam kívül.-válaszoltam.
-A szüleiddel mész?-erre elkomorodtam, de tartottam magam.
-Nem. A bátyámmal és a régi legjobb barátunkkal.
-Értem. Megtudhatom a barátod nevét?-hisz ismeri. Bár ő ezt nem tudja.
-Ashley Purdy.-tátott szájjal nézett rám.
-Az az Ashley Purdy akivel egy bandában játszok?-ezen csak mosolyogtam. Várjunk! Mi? Én...biztos csak összezavarodtam.
-Igen. Az.
-És mikor mentek?-ez kezd egyre furább lenni. Mintha egy kihalgatáson lennék.
-Azt hiszem...most hétvégén indulunk.- válaszoltam.