Minden egy telefonnal kezdődött J.P.

×26.rész×

Jake cirógatására ébredtem fel.
-Jó reggelt.-köszöntött egy csókkal.
-Reggelt.-morogtam. Megdörzsöltem a szemem és felültem-Hány óra?
-Már kilenc elmúlt. Lehet meg kellene nézni Christ.-húzta el a száját.
Látszott rajta mennyire aggódik a barátjáért. Ki nem aggódna, ha az egyik legjobb barátja részegen betoppanna hozzá.
Megfogtam a kezét jelezve, hogy mellette vagyok. Lágyan elmosolyodott.
-Menjünk el valahova. El a városból. Csak mi ketten. Shopra majd vigyáznak a fiúk. Felejtsük el csak egy hétvégére azt, ami itt van. Mit szólsz hozzá?-nézett rám fürkésző tekintettel.
Minden vágyam egy ilyen kiruccanás. A tudat, hogy hátra hagyjuk egy kicsit ezt a helyet nem is tudom...felszabadított? Mellette biztonságban érzem magam.
-Benne vagyok. De mi lesz a kávézóval?-jutott hirtelen eszembe, hogy nekem van állásom.
-Pár napra csak adnak szabadságot. Sam biztos besegítene.-nyugtatott meg.
-Beszélek vele.-kaptam fel a telefonom. Teljesen bepörögtem Jake ötletétől.
Kikerestem a Sam néni számát és tárcsáztam.
-Halló, tessék?-hallottam meg álmos hangját.
-Szia. Én vagyok az. Bocs, ha felébresztettelek, de tudnál segíteni nekem? Szabadnapot szeretnék kikérni, és te jóban vagy a főnökkel.-tértem gyorsan a tárgyra.
-Mi? De hát tegnap, sőt tegnap előtt se kellet bemenned. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Talán pár nap múlva.-tanácsolta.
-De szeretnénk Jakeel kicsit kirándulni.-adtam be az aduászt.
-Romantikus hétvége? Legyen. De nem ígérek semmit se biztosra. Viszont ha ezt megbeszéltük, akkor én mennék, mert felébresztettem Lilyt. Szia.-köszönt el.
-Köszönöm. Imádlak.-hálálkodtam, majd letettem.
-Szerintem meglesz.-mosolyogtam.
-Remek. Akkor már csak ki kell találnunk hova menjünk.
-Plusz, a programok.-egészítettem ki.

-Chris. Hogy vagy?-kérdeztem a másnapos dobost, amint bejött a konyhába.
-Szarul. Bocs, hogy nálatok csöveltem. Azt hiszem ez volt a legközelebb a kocsmához.-túrt a kócos hajába.
-Mire emlékszel?-tett elé egy bögre kávét Jake.
-Őszintén? Semmire.-nevetett keseregve-Az utolsó emlékem, hogy a ri...Rebecca szakít velem. Bementem valami kocsmába és elkezdtem iszogatni. Aztán kép szakadás.
-Szóval már megint Rebecca.-sóhajtott Jake-Mondtam már, hogy nem hozzád való. Az egész csaj egy nagy darab műanyag.
-Felfogtam, oké? Megnyugodhatsz. Többet nem is akarom látni.-morogta.
-Ennek örülök. Megyek megnézem Shopot.-hagyott ott minket Jake.
Lassan odamentem CC mellé. Vállára raktam a kezem.
-Biztosan találsz, majd egy lányt, aki nagyon fog szeretni. Tudom, hogy ez most rossz, de hamar túl lépsz rajta. Te vagy a legszórakoztatóbb, legvidámabb és hatalmas szíved van. Egy kész főnyeremény a lányoknál. Nem ismertem ezt a lányt, de ha nem becsült meg, akkor meg sem érdemelt.-próbáltam vigasztalni.
-Köszönöm, Ana. Lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Ti lányok ilyenkor mit csináltok?-nézett rám kíváncsian.
-Mármint szakításnál? Ez embertől függ. Általában, ha nagyon megérint, akkor romantikus filmeket néznek, tele eszik magukat édességgel és sírnak. Legalább is gondolom.-rántok a vállamon-Plusz a lerészegedés, de azon már túl vagy.
Figyelembe se vette az utolsó mondatom. Elkezdett a hűtőben kutakodni.
-Van fagyitok?-nézett ki.
-Várj. Most komolyan ezt akarod csinálni?
-Miért ne?-rántotta meg a vállát-De nem romantikusat nézünk. Valami mást. Mondjuk akciót. Mit szólsz a jó öreg Terminátorhoz?
-Oké.

-Mit csináltok?-nézett ránk megdöbbenve Jake.
-Filmet nézünk és édességet zabálunk, mint a kamasz lányok, akiket dobtak.-adta az egyszerű magyarázatot CC.
-Csatlakozhatok?
-Nem. Ez egy zárt körű program. Bocs, haver.-dobott a szájába egy csoki darabot, miközben kicsit lenézően nézett rá. Mindketten tudtuk, hogy ezt csak poénból csinálja.
Jó volt újra a bohókás Christ látni. Örültem, hogy feldobta a közös film nézés és a rengeteg csoki-fagyi kombóval.
-Ezen most azért nem sértődök meg, mert nem vagy búskomor. Nem tudom mit tettél vele Nirvana, de egy csoda vagy.-dicsért meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
-Elég lesz a cukiságból. Ma engem vigasztalunk.-dobott meg egy kocka csokival.
-Ezt visszakapod.-fenyegettem meg.
-Rajta!-állt fel harcra készen.
-Ha harc,hát legyen harc.-fogtam meg a fagyis dobozokat.
Láttam, ahogy Jake feltett kezekkel kihátrál a szobából.
-Nem hiszem, hogy biztos vagy ebben. Gondold végig. Ha ennek neki kezdünk nem hagyjuk abba, míg ez a szoba, vagy rosszabb esetben az egész ház csupa mocsok nem lesz. Valakinek fel kell takarítania. Kétlem, hogy neki állnál kipucolni.-mutattam körbe-Szóval békét ajánlók. Vagy legalább is, amíg egy megfelelő helyszínen leszünk.
Furcsán méregetett, de végül lerakta a csokit az asztalra.
-Áll az alku.
Én is leraktam a hideg finomságot.
Jake kíváncsian kukucskált be. Meglepődve nézett körbe.
-Azta. Tisztaság. Már féltem, hogy takaríthatok.-eresztett el egy megkönnyebbült sóhajt.
-Ne aggódj, megkíméltünk. Kérsz?- intettem a maradék felé.
-Megkínálsz a saját fagyimból?-emelte kezét a mellkasához tettet meghatódással. Bólintottam, hogy így van.
-Még szép, hogy kérek!-indult meg.
-Várj! Nincs ingyen. Ha esetleg hozol nekem egy üveg sört, akkor tiéd.-alkudozott CC.
Jake meglepetten nézett rá.
-Álljon meg a menet. Szögezzük le, hogy ma egy cseppnyi alkoholt nem kapsz tőlem.-itt rám nézett,majd folytatta-Se Anától. Shoptól meg főleg. Meg ne próbáld rávenni a kutya szemeiddel, vagy a "Segítesz CC bácsinak?" dumáddal.-fenyegette.
-Ugyan. Megtudom én keresni magamtól. De nem bánom. Akkor legyen egy üveg...valami.-rántott válat.
Jake sejtelmes mosollyal kiment a konyhába.
Nem sokkal később egy nagy üveg málna szörppel tért vissza. A dobos kezébe nyomta vigyorogva.
CC döbbenten bámult rá.
-Te most viccelsz velem?-sipított fel-Még vizet se kapok hozzá? Ez így rohadt tömény lesz.
-Hát nem is tudom...-tett úgy mintha gondolkodna.
-Na, légyszi. Szánj meg egy kis H2O-val.-letérdelt és össszetette kezeit. Nagyon komoly fejet vágott.
-Egyébként is hoztam volna. De így, hogy ezt láttam...-nevetett fel.
-Szerintem állj fel.-húztam fel mosolyogva. De ő inkább lerántott magamellé, én meg olyan hangott adtam ki hirtelen, mint még soha.
Ennél a pontnál már ő is röhögött.
A kicsi lány bejött hozzánk és úgy nézett ránk, mintha őrültek lennénk.
Nem csodálom.
Ott voltunk a nappaliban, mi hárman vihogva foktuk a hasunkat, Shopie meg csak furcsa tekintettel vizslatott minket.