Ismeretlen Ismerős

5.fejezet

~Nina Fennell~

Az edzés után legalább húsz percbe telt, mire a bátyám kiszenvedte magát az öltözőből...nyomában Daniellel.
-Dan nálunk alszik. - jelentette ki Cameron. Egy külső szemlélő azt hihette, hogy a véleményemet kéri, de pont nem érdekelte, hogy mit mondok. Csak a döntését közölte velem.
-Oké. - vontam meg a vállamat lazán.
Cam beugrott a BMW volánja mögé, Daniel az anyósülésre, így én hátulra szorultam.
Egy nagyjából negyed órás út volt a sulitól hazaérni. A fiúk valami hatalmas poént beszéltek át, amit korábban az egyik focista mondott.
Amint a kocsi lefékezett a házunk előtt, kiszálltam és bevonultam a házba. Daniel gyakran alszik nálunk. Nem kellett őt kísérgetni, sem bemutatni a családnak. Szinte otthonosan mozgott. Tudtam, mit fognak csinálni, anélkül, hogy láttam volna. Bemennek a konyhába, hogy köszönjenek anyának, aki a vacsorával bajlódik. A bátyám mindenbe beleeszik, felzabálja a fél hűtőt, ezzel szemben Daniel csak egy kis narancslevet kér. Utána felvonulnak Cam szobájába és nekiállnak videójátékozni. Onnan vacsoráig ki sem lehet kergetni őket.
Erre pedig én nem voltam kíváncsi, ezért felsiettem az emeletre. A lépcsővel szemben van az én szobám, mellette balra Camé és a folyosó végén lévő ajtó rejti a fürdőszobát.
Beléptem a szobámba, a kezembe vettem az első könyvet, amit találtam és hanyattvágva magamat az ágyamon olvasni kezdtem. Igazán nyugodt személyiség vagyok. Órákig képes lennék egy üres szobában ülni, anélkül, hogy teljesen begolyóznék, ellenben velem a bátyám egy energiabomba. Ő már két perc egyhelyben ülés után is pattogni kezd. Simán letagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk.
Valamikor fél hat körül döntöttem úgy, hogy elmegyek fürdeni. Felkaptam a törölközömet és a pizsamámat, majd átvonultam a fürdőszobába. Megnyitottam a vizet és levetkőztem, majd beálltam a vízsugár alá. Hosszú percekig álltam ott. Megnyugtattak a vízcseppek és az összes feszültséget kimosták a testemből. Nem foglalkoztam tovább azzal, hogy nincsenek barátaim, hogy bár itthon hárman vagyunk, mégsem tudunk igazán semmit egymásról. Hogy apámnak köszönhetően nem mutatkozhatok nyílvánosan emberek előtt fürdőruhában, hogy miatta anya talán soha többé nem fog őszíntén nevetni. Az ezek miatti aggodalmaim értelmüket vesztették. Nagyjából húsz perc után rájöttem, hogy anyának ez a kis lazulásom nem kevés pénzbe kerül, ezért kimásztam a kádból és megálltam a tükör előtt.
Mostanában egyre többet lehet hallani a tinédzser lányoktól, hogy nincsenek megelégedve az alakjukkal, mert nem elég vékonyak, kicsi a mellük, lapos a fenekük...és a többi, és a többi.
Én egyetlen egyszer sem panaszkodtam, pedig nekem ennél jóval több okom lett volna rá.
A tekintetem akaratlanul is az oldalamra tévedt, ahol egy sebbhely húzódott végig a hónapljamtól egészen a mellem aljáig, befordulva. Egy hosszú, mára már halványrózsaszín csík.
Tisztán emlékszem a napra, mikor ezt szereztem. Apa dühösen ért haza, kezében egy sörösüveggel. Részeg volt, mint mindig. Kiabált velem, hogy csináljak neki ebédet én pedig már hozzászoktam, hogy anya sokáig dolgozik, hogy elláthasson minket, ezért ilyenkor én foglalkozok apával és az óhajaival. Egyetlen nyikk-szó nélkül indultam a konyhába. Nem tudom pontosan, mivel ronthattam el mindent. Talán túlsütöttem a húst, vagy több sót raktam rá a kelleténél, de azt tudom, hogy apa alig egy falatot evett belőle, utána egyből vörös fejjel rontott be a konyhába és a sörösüveggel rácsapva a pultra, darabokra törte azt. Egyetlen nagy darab maradt csak a kezében. Közelebb lépett hozzám és a hajamnál fogva megrángatott, mire én beleléptem a szilánkokba. Emlékszem rá, hogy fájt, de közel nem annyira, mint amikor a nagy szilánkkal végigszántotta az oldalamat. A hirtelen düh és az alkohol vezérelte, de amikor meglátta a vért a kezén és a ruhámon, teljesen elsápadt. Cameron szaladt be a sikításomra és szinte azonnal behúzott egyet apának és addig gyepálta őt, míg a férfi a földre zuhant. Utána a bátyám rohant is a telefonért, hívta a 911-et, majd egy törlőkendővel lépett oda mellém és a sebre szorította. Végig mellettem volt. Amíg kiértek a mentők, amíg a kórházban feküdtem és még akkor is amikor már itthon gyógyulgattam, de az oldalamon lévő varratok miatt képtelen voltam mozogni. Apa börtönbe került, anya lelkileg összetört és a bátyámmal azóta közelebb kerültünk egymáshoz.
Felkaptam két törölközőt. Az egyiket magam köré csavartam, a másikat pedig a fejemre dobtam, közben kilöktem a fürdőszoba ajtaját és elindultam a folyosón. A kezemmel dörzsőltem a hajamat a törölközőn át, hogy legalább félszáraz legyen, mire felöltözök. Az egyetlen hátránya ennek az volt, hogy nem láttam semmit a folyosóból. Viszont annyiszor csináltam már ezt, hogy csukott szemmel is eligazodom a felső szinten.
Amikor a folyosó közepén hirtelen nekimentem valaminek, elsőre megrémültem, mert ott elvileg semminek nem kellene lennie, utána fülig vörösödtem és ezzel egyidőben fel is borultam, magammal rántva a fiút. A törölköző a fejemről a földre repült, amikor ijedtemben kicsúszott a kezemből.
Végül a parkettán kötöttünk ki úgy, hogy ő a hátán feküdt és a fejét masszírozta, én pedig rajta, egy szál törölközőben.
A térdeimmel megtámaszkodtam a csipője mellett a földön, a kezemmel pedig erősen markoltam a törülközőt, nehogy leessen rólam.
-Ne haragudj! Jól vagy? - kérdeztem és az arcom egyre vörösebb lett.
Daniel felnevetett.
-Persze. Ennél még a focilabda is nagyobbat üt. - mosolygott rám kedvesen, aztán a tekintete lejjebb vándorolt az arcomról és csak most tűnt fel neki, hogy törölközőben vagyok.
Mind a ketten teljesen elpirultunk.
Daniel megragadta a derekamat és megpróbált gyengéden leemelni magáról, mielőtt a helyzet még cikisebb lesz, de éppen visszafelé sült el a dolog, ugyanis a vékony anyag feljebb csúszott az oldalom és Dan keze az oldalamon csúszott végig. Akaratlanul is megfeszültem, amikor a heg közelébe került.
-Bocs. - suttogta halkan.
Az ajtó mellettünk kitárult és Cam jelent meg a küszöbön. Az arcára először meglepettség, utána pedig egy teljesen érzelemmentes kifejezés költözött. A szemével gyilkolni tudott volna. És egyetlen helyre nézett csak. A csupasz oldalamra.
Daniel egyből levette rólam a kezét és inkább a karomnál fogva segített nekem felkászálódni.
-Haver, ez balese... - kezdett bele, de én elléptem mellette és Cammel egyszerre mozdultunk, amikor körém fonta a karjait és erősen magához szorított, miközben a nyakamba temette az arcát. Átkaroltam a nyakát és lassú körökben simogatni kezdtem a hátát.
Bár Dan azt hitte, Cameron haragszik, azért mert a húgát törölközőben találta a haverján, de a bátyám nem hülye. Hamar összerakta a dolgot. Viszont az a tekintet...ismertem azt már nagyon jól. A sebhelyem miatt lett ilyen. Apára gondolt és arra a bizonyos délutánra.
-Semmi bajom. - suttogtam neki. - Már nem fáj. Nem bánthat minket, értesz engem? - kezdtem nyugtatni, de egyre jobban szorított magához, szinte fájt.
A szemem sarkából feltűnt, hogy Daniel értetlenül bámult minket. Elég közel állt ahhoz, hogy hallja a szavaimat, de nem volt eléggé képben ahhoz, hogy értelmezni is tudja őket.
-Nem akartam bántani. - szólalt meg halkan.
Mosolyogva néztem rá.
-Tudja.
Dan egyre zavartabban nézett rám.
-Cam, - suttogtam a bátyámnak. - Minden rendben van, oké?
Bólintott és nagyon lassan elengedett.
A szemében fájdalmat láttam.
-Ha egy perccel hamarabb megyek le... - kezdte, de megállítottam.
-Ebbe bele se kezdj! Nem tudjuk, mi történt volna akkor és nem is éri meg ezen agyalni. De, ha mindenképp beszélni akarsz róla, akkor elmondom, hogy ha az a délután nem történik meg, még mindig itt lenne. Velünk. - magyaráztam és bár nem akartam, a hangom rideg lett és ezt Cam is észrevette.
-Ha kijut, esküszöm kinyírom! - sziszegte.
Megráztam a fejemet.
-Részeg volt. Nem önként tette.
-Leszarom! - mordult fel a bátyám, mire én akaratlanul is összerezzentem. - Hiszen 12 éves voltál, az istenért! Egy apa soha nem tesz ehhez hasonlót. Még akkor sem, ha dühös, vagy részeg!
Megsimítottam a vállait, azt üzenve, hogy itt vagyok, mire az arca lassan ellágyult.
Utána megfordultam és bevonultam a szobámba.
Cam később mindent elmondott Danielnek. A srác úgyis hallotta már a beszélgetés felét. Egy idő után maga is össze tudta volna rakni a dolgokat.
Ezek után Daniel soha többé nem nézett rám úgyanúgy, mint azelőtt.