Ismeretlen Ismerős

4.fejezet

~Bree Blenford~

Reménykedtem benne, hogy a beszédem megtette a hatását Gabrielre és végre elfelejti ezt a hülye flegmázást.
Lassan sétáltam ki az iskolából és a szemem meglepetten kikerekedett, amikor megpillantottam a focicsapatot az iskola pályáján. Mindannyian mezben voltak.
Értetlenül néztem rájuk. De hisz a bajnokság le lett fújva. Akkor mire gyakorolnak?
Megigazítottam a táskámat a vállamon és elindultam a pálya felé.
-Daniel! - szólaltam meg, mire a csapatkapitány felém fordult.
-Szevasz, Bree. Mi járatban? - mosolygott rám kedvesen. Gyanúsan jó kedve volt a reggeli bejelentéshez képest.
-Nem úgy volt, hogy nem indultok a bajnokságon? - kérdeztem és felvont szemöldökkel a csapat felé intettem.
-Az utolsó pillanatban beugrott egy srác és így megvan a csapat. - mesélte mosolyogva és igazán boldognak tűnt. Abban a pillanatban megjelent a pálya szélén egy srác 9-es mezszámban. Elgondolkodtam. A 9-es Tyleré.
Jobban megnéztem a fiút és elképedve vettem tudomásul, hogy Gabrielt látom.
-Írtó tehetséges a srác. Nagy szerencsénk van vele. - vigyorgott rám önelégülten Daniel és azt láttam az arcán, hogy most őszintén elhiszi, nyerhetnek a csapattal. - Kíváncsi vagy az edzésre? - kérdezte újra felém fordulva.
-Igen. - bólintottam és egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy Daniel lelkesedéséből rám is átragad.
Helyet foglaltam a nézőtéren és ledobtam magam mellé a táskámat.
Hirtelen egy fiatal lány foglalt helyet mellettem. Első pillantásra ismerősnek tűnt. Emlékeztem rá abból az évből, amikor minden edzésre kijártam. Ő is mindig ott ült a nézőtéren.
-Mostanában nem jössz. - suttogta halkan.
-Tanulás mellett nincs rá időm. - vontam meg a vállamat lazán. - Te mit gondolsz, van esélyük nyerni Tyler nélkül is?
-Mindenképpen. Az új srác jól játszik, látszik rajta, hogy van tapasztalata és az is, hogy érzi a labdát. De ugyanakkor egyértelmű, hogy már jó ideje nem állt pályán. - húzta el a száját. - Csak azt nem tudom, hogy ez mennyire fogja visszahúzni őt.
-Hű! - suttogtam halkan és a pályán passzolgató fiúk felé néztem. - Ezt mind látod rajta?
A lány egy pillanatra felém fordult és bólintott.
-A test sokkal többet mondd el az emberről, mint azt hinnéd. Zack eléggé rutinosan mozog a labdával, de a mozdulataiban van egy kis bizonytalanság. - suttogta halkan, utána felém nyújtotta a kezét. - Nina Fennell vagyok. Cameron húga. - mutatott a 11-es mezszámú játékos felé.
Ismertem Cameront. Daniel haverja volt és az osztálytársa. Csak ők maradtak a csapatban a végzősök közül.
-Én Bree Blenford. - mosolyogtam rá és kezet ráztam vele.
-Tudom. - vonta meg a vállát.
-Hogy lehet az, hogy te mindent tudsz? - nevettem fel erőltetetten.
-Azért nem mindent. De tudod, ha valakire nem figyelnek, ha valaki csak ott van, de sosem a társalgás része, akkor többet tud, mint azt hinnéd. Külső szemlélőként néha sokkal több dolgot meg lehet tanulni, mint ha benne vagy a dologban. - magyarázta én pedig őszinte kíváncsisággal figyeltem őt. - Például tudom azt, hogy te és Zack nem most ismerkedtetek meg, hogy te beszélted rá őt a focira és, hogy most miatta vagy itt. - sorolta halkan.
Kelletlenül bólintottam.
-Ez mind igaz.
-És nem mellesleg azt is tudom, hogy Zackkel csak kerülgetitek egymást. Mind a kettőtök ugyanúgy érez, csak féltek feltépni a régi sebeket. - mosolyodott el.
Megdöbbenve bámultam először a lányra, utána pedig a füvön szaladgáló fiúkra.
A 9-es mezszámű a pálya szélén állt és engem nézett. Egy pillanatra megdermedtem, ahogy az ismerős érzés átjárta a testemet.
Ez már nem Gabriel volt. Hanem Zack.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•

Hello, mindenki!
Kis késéssel, de itt van az új rész.
Kinek a szemszögéből szeretnétek elolvasni az 5.fejezetet? Bármelyik szereplő jöhet!
Várom a kommenteiteket!
Jó olvasást!
Puszi: AD