Ismeretlen Ismerős

7.fejezet

~Zack Gabriel Morgan~

A téma egy hétvégi buli felé terelődött, amit tudatalatt kizártam és csak Breere figyeltem.
Hirtelen egy kéz simított végig a hátamon és a vállamon pihent meg. Unottan fordultam Brooklyn felé.
-Szia, édes. - mosolygott rám kacéran.
Úgy tűnik, ebben a városban, ha lefekszel valakivel akkor az a lány autómatikusan azt hiszi, hogy együtt jártok.
Talán éppen ideje lenne megmondanom neki, hogy nem volt több egy éjszakai kalandnál, csak arra kellett, hogy elfelejtsem Breet.
A tekintetem akaratlanul is az említett lány felé vándorolt, aki két lánnyal üldögélt az egyik sarokban álló asztalnál. Az egyiket egyből felismertem. Az a barna hajú lány volt, akivel a végzősök terme előtt futottam össze. A másik lánynak pedig szőke, vállig érő haja volt.
Bree tekintete lyukat égetett, csak éppen nem belém. Brookot nézte olyan tekintettel, amit azonnal felismertem. Féltékeny.
Egyetlen másodperc alatt döntöttem. Megragadtam Brook derekát és az ölembe húztam, mire ő vihogva fészkelődni kezdett.
A kezemet köré fontam és egy csábos kamu mosollyal néztem a szemébe.
Nem bírtam ki és a szemem sarkából egyenesen Bree szemébe néztem. Annyi intenzitás és érzelem áradt a szeméből. A keze ökölbe szorult és az alsó ajkát beharapta, de nem fordult el. Nem mellesleg Brook is mocorogni kezdett az ölemben és ezek hatására a nadrágom lassan szűkössé vált.
A csengő mentett meg a teljes megszégyenüléstől. Minden diák sietve indult el a saját terme felé, én pedig hátramaradva haladtam teljesen egyedül. Öt perc késéssel estem be a terembe és egyből a helyemre indultam. Brook vigyorogva integetett felém, mire én visszabiccentettem neki, hogy végre nyugton maradjon, mert kis híján kizuhant a padból, annyira vágyott a figyelmemre.
Lehuppantam a helyemre és a pad alatt előszedtem a telefonomat, hogy elüssem az időt.
Hirtelen rezegni kezdett a mobilom. Üzenetem jött egy ismeretlen számról.

"Nem ártana figyelned az órára."

Körbefordultam, de mindenki a táblára figyelt.
Gyorsan írtam egy választ.

"Miért tenném?"

Elküldtem és legnagyobb meglepetésemre rá egy másodpercre Bree a pad alatt előszedte a telefonját és ránezett a képernyőre, majd a tábla felé fordult és anélkül kezdett el írni, hogy egyetlen pillantást is vetett volna a telefonjára. Utána a tenyerébe rejtette a telefont és a kezébe vette a tollat, ami eddig a padon hevert, majd gyorsan lekörmölte, amit a tanár a táblára írt.
A telefonom rezegni kezdett. Megnyitottam az üzeneteket és olvasni kezdtem.

"Mert ez az anyag benne lesz az érettségiben is. Jó lenne, ha nem buknál meg rajta."

A végén elmosolyodtam és gyorsan írtam egy választ.

"Rendben. Figyelni fogok!"

Elküldtem, majd a telefonomat a zsebembe raktam.
Azt vártam volna, hogy óra végéig nem lesz több üzenet, de nagyjából tíz perccel később ismét rezegni kezdett.

"És mellesleg Brook? Ez komoly? Ennél azért okosabbnak hittelek."

Nem bírtam ki mosolygás nélkül. Írni kezdtem.

"Féltékeny vagy? 😉😳"

"Még álmodban sem."

Majdnem felnevettem.

"Majd a tiedben. 😉"

A szemem sarkából Bree felé néztem. Hitetlenül forgatta a szemét és most már meg sem próbált vakon írni. Hátrébb tolta a székét és kinyújtott lábait összekulcsolva figyelte a kezében lévő telefont.

"Szemrángásod van? Ne kacsingass már!"

"Hmmm...mit tettem veled? Órán sms-ezel, Blenford? Rossz kislány lettél!😉"

Bree elmosolyodott, de utána megszólalt a csengő és gyorsan a zsebébe süllyesztette a telefonját, hogy összepakoljon.
A vállamra dobtam a táskámat és Bree mellé léptem.
-Mit csinálsz délutan? - kérdeztem.
-Tanulok. - vágta rá. - Megjegyzem, néha te is kipróbálhatnád.
Felhorkantam.
Bree összehúzta a táska cipzárját és a hátára kapva a táskát kilépett a teremből. Tartottam a lépést és mellette sétáltam.
-Jó vicc! De komolyan! Tegnap nyílt egy új pizzázó néhány utcányira innen. Nem jönnél el kipróbálni? - mosolyogtam rá bíztatóan.
-Brook nem ér rá? - kérdezte gúnytól csöpögő szavakkal.
-De. Gondolom. Viszont én veled mennék. - feleltem, mire alig láthatóan elvörösödött, de az arca hamar visszanyerte az eredeti színét.
-Még átgondolom. - vágta rá és egy hirtelen mozdulattal belépett a női mosdóba, otthagyva engem a folyosón a tömeg kellős közepén.
Nem vagyok egy félős srác, de azért a lány mosdót, ha lehet, inkább elkerülöm. Eddig is túléltem úgy, hogy nem tudtam róla, mi van odabent, valahogy ezután is kibírom.
Megigazítottam a táskám pántját a vállamon és elindultam a folyosón a termünk felé.
Az utolsó óra után a bejárat melletti falnak dőlve vártam meg Breet és amint kilépett az épületből, mellészegődtem.
-Szóval akkor jössz? - kérdeztem, mire nagyot sóhajtott.
-Te aztán kitartó vagy.
-Hisz ismersz! - nevettem fel, mire elkomorult, ezért gyorsan folytattam, hogy elfelejtse, ami az eszébe jutott. - Jó lesz! Hiszen ilyenek a barátok, nem? Eljárnak délutánonként kajálni, szórakozni. Egy kicsit kirúgunk a hámból! - bíztattam és gyengéden meglöktem a vállammal, mire elmosolyodott.
-Nem bánom. Legyen. Merre van?
Diadalmasan elvigyorodtam.
-Erre, madame. - hajoltam meg, balra invitálva őt.
Felnevetett.
-Te tiszta hülye vagy!
Elmosolyodtam. Jó volt ismét hallani a nevetését. Reménykedtem benne, hogy ez a délután a terveim szerint fog alakulni.
Mindenképpen emlékeztetnem kell Breet azokra az időkre, amiket együtt töltöttünk.
Amikor egymásba szerettünk.
Ha mindezt újra lejátsszuk, talán a végeredmény is ugyanaz lesz.

Hello, mindenki!
Több, mint egy hét telt el az utolsó rész óta. Igazán sajnálom, hogy ennyit késlekedtem, de végülis kész lett. Nem a legjobb rész, amit valaha írtam, ezért utólag bocsánatot kérek.
Viszont időközben összegyűlt az 1K megtekintés, (omg! 😱😎) aminek iszonyatosan örültem. 😄
Köszönöm nektek!
Jó olvasást!
Puszi: AD