Bárányfelhők - Versek

Élet

Én majd csak merülök a habokban.
Te meg majd a partról nevetsz tajtam.
Én majd élem az életem,
Akkor is, ha te már nem.

Lehullt az utolsó levél a fáról,
Lehull az utolsó szirom a virágról.
Az utolsó csepp könny,
Az utolsó erők,

Elfogynak.

Elfogynak, mert újat nem adsz!
Elfogynak, mert napfényt nem kapsz!
Elfogynak, mert feladtad,
Elfogynak, már nem maradnak.

Elfogynak a jó barátok,
Azok a régi alakok,
Kikben egykor bíztál,
Csak becsaptak már.

És csak ott álsz egyedül,
Az élet vihara körül,
S csak ázol a szégyenben,
Az örök sötét estéken.

A sötét erdőből kitörni nem lehet,
Szaladjatsz bármerre, végét nem leled!
Az eső csak szakad,
És a szíved is szétszakad.

Az erdőből egy út vezet: a Halál.
Amely végül minden bajt megbocsát.
Ahol végül nyugott lesz a lélek,
De el van kergetve az élet.