Bárányfelhők - Versek

Színpadon

Én csak állok itt tovább a szinpadpon,
De többé, már nem vagy itt, a darabon.
De nem is neked akartam ezt játszani,
Hanem veled együtt, a közepén táncolni.

De nem vagy itt, soha nem is voltál,
Mindig csak felé kacsingattál,
Mégsem álltál soha ide,
A színjátszósok közé, be.

Pedig mi ketten eljátszhattuk volna együtt,
Hogy te vagy Rómeó én meg Júlia mindenütt,
S közben azt is elhihettük volna
Hogy mindezt a valóság mondja.

De nem. Te soha nem értél kitárt kezeimbe,
Te soha nem néztél tieidet kereső szemeimbe,
Te soha nem érezted azt, amit én, érted.
Te soha semmit meg nem tettél, értem.

És csak állok a színpadon. Ezer lámpa
A szememet vörösre festi, hunyorogva,
A függöny már készül fejünk fölött, hogy vége
Ez darab már soha nem lesz senki élete.