Bárányfelhők - Versek

Talán

Azt hittem, léteznek csodák
Hogy tartogat szépet a világ
Aztán mégis sikerült, persze
Hogy hasraessek, s aztán fejre
Mert hát ilyen ritka az én
Olyanom mit más úgy hív szerencsém
Mert ha ezer hullócsillag
Ezer szép kívánsága volna
Tudom, akor se teljesülne,
Mert azt miért is kéne?
Felesleges, úgyse vagyok senki
Csak egy olyan, "valaki", semmi,
Ki amikor végre valahára elhiheti,
Hogy van, akinek fontos, aki
Gondol rá, akire számíthat
Aztán mégse, mert hát minekaz'?
Azt hiszi végre itt A Nagy Ő
Aztán csak az is meggyűlöl
De meg lehet szokni lassacskán
Amikor a torkon állandó a sírás
Mikor már az meg se hathat,
Hogy valami nem úgy lesz majd
Meg, amikor már természetes,
Hogy semmi sincs, ahogy, rendben
Mert egyszer próbálhattam meg azt,
Hogy minden este ne kelljen, hogy sírjak