Bárányfelhők - Versek

Újra meg újra

Csak egy hasonlat voltál a pergamenlapon
Csak egy srác voltál, s álltál a tikkasztó napon.

Olyan voltál, mint az, aki ámulatba ejtett
Az, aki aztán rögvest engem elfelejtett.

De olyan fura lett utána minden köztünk,
Hogy először találkozott a tekintetünk.

Sokkal többször láttalak, közelebb mindig
Mintha követtél volna hirtelen, és látták is

De nem láttalak azelőtt soha, majd aztán
Minden nap felbukkantál a folyosó alján

A szocmédiába is bevezzettem kettőnket
Lájkokat kaptak a képeim, sok tetőled

És mintha boldoggá tett volna engem az,
Hogy szőke koronád látom minden egyes nap.

Találkozott egyszer a tekintetünk, úgy igazán
Azóta nem felejtem el jégkék íríszeid, soha már.

Lám csak, új "múzsám" van (egy párhuzamos univerzumban, ahol én kiváló költő vagyok, ez így hangzik. Abban az univerzumban, amiben mi élünk, nem tudom.)