Szeptember

31 11 2
                                    

Borzolja a mezőt az őszi szél
Mint szellem lombok alatt kísért
Szól, suttog fülembe halkan
De nem elég közel, hogy halljam

A világ mint kép, mint ablak
Léptem mind egyre csak lassabb
Levelek tompa kiáltása
Milyen nehéz csizmám sarka

A szomorú szürkeség
Sóhajtva a világra nehezedvén
Nem számít. A halk kísértet,
A ballonkabáton átfújó hideg sem

Nem számít a didergés,
Hogy bús lilával festett már az ég
Kereszbeszelem a kastélykertet
Az utakat, padokat, rajtuk embereket

Emberek, velem szembe,
Idegenek, valahonnan, valamerre
De nem akadt útícél nekem
Végig a te tekinteted kerestem.

Bárányfelhők - VersekOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz