Malfoy family shame

1.

Mint már mindenki tapasztalhatta, hogy nagyon sokat dob egy esemény vagy tárgy, esetleg személy értékességén, ha nap mint nap vágyakozva várakozunk, hogy újra láthassuk azt. Várakozásom tárgya pedig a már csak egy nap távolságra lévő Roxfortba való utazásom. Soha életemben nem akartam mást jobban, mint elhagyni most az otthonomat, és a szeretteim, barátaim és a varázslatos hely közelébe férkőzni és mindent elfelejteni, ami a nyáron történt, vagy úgy általánosságban a Malfoy családot és annak aranyvérű történetét. Hogy visszatérhessek a Roxfortba, az iskolába, ami a reményt és a boldogságot hordozza magában. Nem szeretek a családom körében a kúriájában tölteni magányos napjaimat. Vagy a sötét szobámban birkózok meg barátaim hiányával, vagy az erdőszélén bóklászva tengetem a nyár meleg napjait. Ez apám és a munkája hibája leginkább. Sohasem mutatta ki a szeretetét irántam, de ezt nem akarom személyisége rovására írni, ő nem egy érzelmes ember, de amire akar igenis odafigyel, és próbálja az egekig emelni csodálata tárgyát minden segítségét és kapcsolatát bevetve. Én pont nem egy ilyen személy vagyok számára. Sohasem szánt időt arra, hogy megismerjen, vagy velem legyen. Nem úgy, mint Draco esetében, akit mindig mindenhova magával cipel és kívánságait teljesíti, ő az, akit felemel, engem pedig elnyom, mint a gyönyörű drága virágok között növő gazt szokták. Anya nem ilyen bonyolult eset, ő a kettő között van, törődik velem, de a bátyámat több előnyben részesíti. Draco az ikertestvérem. Mindenünk megegyezik külsőre: szőke haj, vékony test és szürke szemek. Ami más bennünk az a modorunk. Ő pöffeszkedő, nagyképű és önelégült, én viszont... nem tudnám elmagyarázni milyen is vagyok valójában, de ezek a jellemvonások hiányoznak belőlem az egyszer biztos. Részben a félelem és a büntetések miatt, amik rám várnának, ha az ebédlő asztalnál felemelném a hangom vagy az Abszolúton követelőzések hagynák el a számat.

Egy dolog van csak, amit képtelen vagyok elviselni: hogy akikben megbízok és elismerek tetteik vagy személyiségük miatt, ők lenéznek engem a nevem és vérvonalam okán. Az ágyamon fekszek, gondolataim a szélforgó minden irányába reppennek és csak néha térnek vissza a valóság tömör fájdalmába. A kedvenc könyvemet olvasom a The Dragons Life-ot. Sárkányokról szól, a legkisebbektől az óriásiakig. A sárkányok voltak az örök szerelmeim, csodálatos, varázslatos teremtmények, amik, ha előnytelen számukra a hely vagy annak körülményei csak szárnyra kapnak és elsuhannak minden gondjuk elől. Hagridnak volt egyszer egy norvég sárkánya, teljesen oda voltam érte, de elvették tőle. Részben megértettem, jobb helyen van egy rezervátumban, mint Hagrid kis kunyhója mélyén, de azt a szeretetet, amit tőle kaphatott volna azt senki más nem adhatja meg neki. Elteszem a vaskos könyvet a ládába, amit már délután összepakoltam. A hátamra fekszek és a plafont bámulom. Gyakori szokásom volt a nyáron. Már lefürödtem és pizsamában vagyok ezért emiatt már nem kellett aggódnom. Az iskola jár az eszemben az a tömérdek diák, tanár és helység, amik mind egy új és izgalmas kalandot hordoz magában. Imádom a Roxfortot, de apám azt mondta én vagyok a Malfoly család szégyene. Miért? Mert engem a Griffendél házba osztottak és nem a Mardekárba, a Black és a Malfoy családban egyetlen másik Griffendéles volt rajtam kívül, és az pedig Sirius Black, ezt pedig nem igazán írhatnám az előnyök közé a családom szerint. Annak idején túl sokat sírtam emiatt, de mára már örülök neki.

Eddigi éveim alatt mást sem próbáltam tenni, minthogy bebizonyítsam mindenkinek, hogy igenis érek valamit. Naphosszat tanultam, szorgalmasan tettem, amit kellett. Szerencsémre anyám nem engedte, hogy pénz és tanszerek, új talárok nélkül legyek, így nem volt nehéz dolgom. Sok barátra tettem szert az évek során, szeretem, hogyha az emberek szeretnek engem, ezért strapálom magam annyira. A két legjobb barátom Neville Longbotton és Dean Thomas, akikkel sikerült megtalálnom azt az oldalamat, amit a Malfoyok próbáltak lakat alá zárni, ezért szeretem őket annyira, nem ítélnek el vagy viselkednek másként a közelemben ők egyszerűen csak viccesek, kedvesek és nagyon szeretni valóak.