Amikor Jimin teherbe esett.... (;

"Látta."

Namjoon nyugodtnak tűnt, viszont láttam, hogy tanácstalan. Mégis a maga módján segíteni akart. Igazi vezér egyéniség. Látta rajtam, hogy már szenvedek. Próbán is állandóan azt figyelem, hogy Jimin néz-e engem. Ennek hála mindig elrontom a koreográfiat, és egyesek már be is szóltak ezért. 

Viszont Jimin rám sem vetette szemét.

-Az utolsó alkalom óta hozzám sem szólt. De én a közelébe sem merek menni, úgy szikrázik a szeme.

-Értem... hát szerintem pedig az lenne a megoldás. Összeszeded a bátorságod, és beszélsz vele. Tudod, milyen jószivű Jimin. Biztos csak valami félreértés volt, hogy így kerül. Vagy esetleg fél, hogy a többiek gyanakodni kezdenek.- Kezét a válamra tette. De ahelyett, hogy ez nyugtatna, csak feszült lettem. Azóta másra nem is gondoltam, mint rá. Minden érintés rá emlékeztet. Csak aztan egyből visszazökkenek a valóságba. És egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy újra így érjen hozzám.

Igaza van Namjoonnak. Meg kell legalább próbálnom, ha vele szeretnék lenni. 

De mindig amikor a közelemben van, csak a köztünk lévő távolságot látom.

Ma éjjel Namjoon elemnt valamerre szórakozni. Tapasztalataim szerint hajnali három felé fog hazaérni. Nem kevés alkohollal a szervezetében. Ma üzenetben tisztázom ezt Jiminnel, aztán lelkileg felkészítem magam Namjoonra. Tíz perc vergődés után sikerült ráirnom.

"Szia :)"

Aktív, de nem válaszol. 

"Hello"

"Hogy vagy? Rég beszéltünk."

"Vajon miért?"

Tessék? Ezt nekem kéne kérdenem tőle.

"Nagyon kerülsz mostanában. Miért?"

"Én kerüllek? Ne idegesíts, és ne is játszd a hülyét. Mindent tudok."

MIT TUD? Miről beszél? Már egyre nehezebb írni. Remegek.

"Mi van? Jimin, ha valamivel megbántotalak, kérlek mondd el..."

Most ő mérges? Ő baszott meg, aztán napokig rám sem nézett. Nem is tettem semmit. Csak miatta nyomorgok az elmúlt napokban. 

Látta. Nem ír. Lement.

Hát ez remek.