Amikor Jimin teherbe esett.... (;

Alvási szokások

Jimin POV

Láttam Jungkookon, hogy felemészti a bűntudat. Kezdem én is érezni. Abba kell hagynom a színjátékot, de mindig megakadnak a torkomon a szavak, mint egyes más dolgok...Mégis én vagyok az idősebb, vállalnom kell, hogy igenis én léptem félre.

-Na jó...Jungkook...ezt tényleg nem tehetem,-Egyre tágabb szemekkel bámult rám. 

-Ne magadat okold, minden az én hibám.

-Jimin-hyung... én már vagy öt perce elvesztettem a fonalat!

-Lefeküdtem Taehyunggal.-kiböktem, Jungkookot pedig elárasztotta mindenféle érzés egyszerre. Lefagyott. Csak bámult maga elé. Már fojtogatott a csend, ezért vállon fogva megráztam. Hirtelen a szemembe nézett, de aztán egyből elviharzott.

-Jungkook!-rohantam utána. Megrántottam a karját, de elcsapta a kezem. Csillogott a szeme a felgyülemlett könnyektől. Istenem, nem kellett volna elmondanom. Se őt vádolni. Csak ártani tudok neki...meg sem érdemlem a könnyeit.

JK POV

Nem is tudom merre rohantam, csak el akartam tünni. Nem akartam, hogy látja, mennyire sikerült összetörnie. Nem értem, mi másra számítottam?

Ahogy felemeltem a tekintetem, lefolytak a könnyeim. Legalább már kijutottam a céges épületből. Nincs más az utcán, szerencsémre. Alig kaptam levegőt. Ilyen állapotban sem voltam még...és pont Jimin miatt. Csak kihasznált, de én mégis a szivemre vettem, és itt sírok az utcán.

Le-fel járkáltam Szöúl utcáit. Nem igazán nyugtatott le a túlkivilágított város. A nyüzsgésről nem is beszélve. Állandóan az járt az eszemben, hogy mostantól így kell a napjaim 24 óráját eltöltenem azzal a két szerelmes galambbal. Jópofizni nekik adásokon...nem fogom bírni. És ha a rajongóknak feltűnik a változás, az egész karrierem is rámehet...A karrierem, amit a semmiből építettem idáig, odaveszik, mert szerelmes lettem, és elhitettem magammal, hogy ő viszont szeret. De nem.

Már eltelt pár óra, de a belső monológjaim még keményen mentek. Ha nem hívott volna fel Jin.

-Jungkook, merre vagy? Késő van. Tudod, hogy holnap korán filmezzük Run! BTS-t.-hangja tele volt anyai szigorral. Na remek, már holnap kezdődik a keresztre feszítésem.

-Indulok.-mondtam rideg hangon és letettem. Orulok, hogy nem csuklott meg a hangom. Most hogy fogok Jiminnel egy szobában aludni? 

Nehéz léptekkel sétáltam be a szobánkba. Hoseok volt csak bent hála Istennek.

-Jimin?-flegmán kérdeztem.

-Namjoonéknál alszik.-mondta, de le sem vette szemeit a képernyőről.

Miért ütött ez ennyire sziven? Már így összemelegedtek. Bőgve rohanok el tőle, erre le se szarja, lényeg, hogy lesz dugó pajtija? Vagy tényleg szereti...már csak a gondolattól érzem, hogy szorít a torkom. Inkább siettem zuhanyozni. Ott legalább lesz nyugalmam.

Hosszú elmélkedés után arra jutottam, hogy ezt sose fogom bírni magamba fojtani. Mindig is akartam saját dalt írni és komponálni. Végre vannak elég erős érzelmeim, amiket beleadhatok a dalba. Csak legyen egy lassú, megríkatós dal, amiből árad a szenvedésem? Vagy csak Cypher módra alázzam porig?

Megvan.