Amikor Jimin teherbe esett.... (;

Veled

Jimin POV

Hol vagyok? Miért akar széthasadni a fejem? Valami puhát és meleget érzek. Valami szorít.

De mi az Isten ez a rikácsoló hang?

Valakivel fekszem. Ez az illat...

Jungkook?

Úgy látszik sikerült megölni magam, és a mennyben vagyok.

De mi ez az agy-zsibbasztó sikítozás?

Kinyitom elhalt szemeimet, és valami alakokat látok ugrálni. 

-Végre magához tért!!!- üvöltött Jin.

-Jimiiiinnn!!!-Ez...komolyan Yoongi hangja?

Valahogy csak a mellettem fekvő Jungkook kötötte le a figyelmem. 

-Jó reggelt, édesem.- rám mosolygott. Tisztára elvörösödtem. 

-JIMIN IDE FIGYELJ!!!- elkezdett rázni Namjoon.

Ezek mind megháborodtak?

-Mi van?- erőtlenül motyogtam. 

-EZ A BANGTAN NAPJA!

Jungkook rájuk szólt, hogy csendesebben. Milyen felnőtt lett... Aztán magához szorított, megfogta a kezemet, és mélyen a szemembe nézett. Én meg megcsókoltam. Nyilván nem ezt akarta, de én igen. Már hetek óta csak őt akarom. Hiányoztak a puha ajkai, az erős fogása, a melegsége...mindene. Rég éreztem ilyen boldogságot. Olyan volt, mintha mi se történt volna. Csend volt. Mindenki más megszűnt számunkra. Ez a pillanat csak a miénk.

Végre elszakadtunk egymástól. Ránéztem, de ő csak lehajtotta a fejét zavarában, pont mint amikor először megcsókoltam. De azért láttam a nagy vigyort az arcán. Nem bírtam ki, hogy ne adjak még egy röpke puszit ajkaira. Erre összekulcsolta az ujjainkat. Remegett a keze, de minden erejével szorította az enyém. 

-Elmondom én...-halkan megszólalt.-Jimin, képzeld...Megyünk Amerikába!

Erre ész-nélküli ünneplésbe kezdett mindenki körülöttem. Ezt a pillanatot Jungkooknak és magamnak szerettem volna, de ennyi szarás után biztos nem én fogok követelődzni. Fel se fogtam mi van. Nem is tudtam kellőképpen reagálni. Viszont a többiek már nagyban söröztek.

-Ember, nincs kicsit korán? Komolya-

-Este 7 óra van, drága Jimin.-vágott félbe Yoongi.

Neeeeem. Viccel. Ámultam bámulok rá vörös szemeimmel. Hogy hagyhatták, hogy így kiüssem magam? Jézusom, egyre több baj van velem...biztos a hormon túltengés hozza ki ezt az irracionális viselkedést belőlem.

-Te most nem kapsz sört, ha nem haragszol.-nevetett fel Jin, ennek ellenére éreztem marakodását. Nyilván, senki sem bocsájtott meg semmit, és semmi sincs rendben. Én elvesztettem a fejem, amire Jungkook megsajnált. Megjegyzem, azt sem józanul tette.

Látom Tae is iszogat a többiekkel, a szokásos leggyengébb sört ami csak van a pulton. De folyamatosan kerüli mindenki tekintetét.

-Ez gáz, hogy profi létünkre már két napja csak piálunk...-mondta Namjoon, mintha annyira zavarná. 

-Háát könyörgöm, megérdemeljük ennyi lószar után!-kiabálta el magát Hoseok. Na igen, mostmár a fejfájásommal lassan elviselhetetlen ez az örjöngés. De ha elmegyek, az lesz a gond. Vagy lehet épp azt várják. Csak kínosan nézek magam elé. Ez egyre kellemetlenebb.

-Jimin, ha a pia hiány hozza ki belőled a gyászmenetet, tessék! Egészségedre!-nyújtotta felém Jin a gyerek pezsgőt. Vicces volt, de mégis sértésnek vettem. Pontosan tudja, mi a bajom, és itt nevetgél meg beszólogat? Sajnálom, hogy ilyen halál közeli élmény után nem igazán örülök annak, hogy elutazunk a világ másik felére. 

Mindegy, elismerem, igaza van. Ezek után nincs jogom hisztizni. De ismerve magamat, egyszer úgyis kijön belőlem. 

Inkább elmegyek a "mosdóba", azaz beszélek a menedzserrel, hogy pontosan mi folyik itt.

Közben előveszem a mobilom. Még mindig az a borzalmas dal van behívva. Kiráz a hideg tőle. Felnézek Twitterre. Ilyen ritka szar helyzetekben nem tudom elmondani mennyire jól esik és bíztat minden ARMY szava. Biztos ők is nagyon büszkék, hogy kijutottunk Amerikába. De ahogy tekerek, egyre förtelmesebb dolgokat látok:

"Most elértek egy pici sikert, és ahelyett, hogy hálásak lennének, és még keményebben dolgoznának, seggrészegre isszák magukat?"

"Nagyot csalódtam. Ez semmi féleképpen nem idolhoz, sőt, nem emberhez méltó viselkedés"

"Nem tudom ezek után ki fogja megvenni a mostmár felesleges koncert jegyem."