Amikor Jimin teherbe esett.... (;

Daegu sztárjai

Jimin POV 

Az éjjelt Taehyungnál töltöttem, de félreértés ne essen, nem basztunk. Egyszerűen nem tudtam Jungkook szemébe nézni. Elmeséltem neki és Namjoonnak mi történt. Szegény Taenek is akkora bűntudata lett...Namjoon közelébe nem mert maradni, aki éppen pirult a dühtől. El is ment valamerre. Viszont nekem már régóta szükségem lett volna a tanácsára. Előbb kellett volna hozzáfordulnom. Én sem mertem ránézni...főleg ahogy kiabált rám. Tudom, hogy megérdemlem, de még sosem láttam őt sem ennyire mérgesnek és csalódottnak. Tudja, hogy ezzel akár az egész csapatunkat is elbaszhattam...

Tae POV

Elsiettem a tetőtéri erkélyre. Már nem birtam a feszültséget. Úgy érzem, most elöszőr, hogy akár el is köszönhetek a második családomtól...biztos, hogy ezzel mindenki megutált. Minden joggal. Ekkorát még én sem csalódtam magamban. 

Kellett egy kis magány és nyugalom, hogy legalább megprobáljak szép dolgokra gondolni...vagy imádkozni, hogy ne legyen ebből még nagyobb baj, és hogy Kook is legyen boldog...miért pont vele kellett ezt tennünk?

Ahol felértem, láttam egy sötét alakot, akiből áradt a füst. Mivel Namjoon bent mossa Jimin fejét, csak Yoongi lehet. Nem tudom, mennyit tud, de már most rettegek közelebb menni... Vissza be viszont nem megyek, úgyhogy ezt vagy túlélem vagy nem.

Egyből hátrafordult, még a lopakodó lépteimre is. Ahogy ránéztem, nem a tüzet-okádó vad Agust-d-t láttam, hanem a családtagom...akit valószínű most ébresztettem fel.

-Hajnalodik...mit keresel itt?- mormogta.

-Ezt tőled is kérdezhetném...- Halál fia, aki Yoonginak visszabeszél, de nem válaszolhattam neki.

-Namjoon bebaszott, vagy én nem tudom, de már a falak repednek az ordibálásától,

Jézusom...és én Jimint ott hagytam egyedül vele? Vissza kellene mennem...

-Gondolom téged is ő kergetett el.

Csak bólintottam, és lassan mellé mentem. Még semmit sem tud...

-Hyung... mikor tervezel leszokni?

-Majd ha a Föld lapos lesz.- ezzel el is nyomta a szálat.

-De tudod, hogy árt a hangodnak...

-Az idegeimnek viszont aranyat tesz. Te is tudod, hogy ebben az iparban az a legfontosabb, hogy idegileg kész legyél bármire. Ha az nincs, akkor lőttek az egésznek. Mint nekem majdnem.

Ez a mondandója után nem jutottam szóhoz. Nem is mertem, biztos megcsuklana a hangom, vagy akár elkezdek sírni. Azt meg már muszáj lenne kimagyaráznom. Ez a botrány után az egász csapat idegállapotának annyi lesz...és ezzel a BTS-nek is.

Mostmár kifolytak a könnyeim. Yoongi csak aggódóan átkarolt, és halkan megkérdezte:

-A nagyid?- Na, csak ez hiányzott. Kellett neki a nagyit is eszembe jutatni. Mostmár egyenesen zokogtam a korláton. Yoongi meg nem tudott mi tévő lenni.

De hirtelen elkezdte mesélni a történetet, amikor Namjoon eltörte a padlót meg mi egyebet forgatás közben. Remélem azért Jimint nem töri el...

Erre kicsit el is mosolyodtam. Aztan minden hülyeségünket elkezdte mesélni. A végén már nevettem. 

-Tudom, hogy most a legnehezebb, és úgy tűnik, hogy a fájdalomnak sosem lesz vége, de jegyezd meg, hogy mindig napfelkelte előtt van a legsötétebb-mondta felemelő hangon, mint valami klissé hős.

-Ezt honnan szedted, mester producer?-enyhén gúnyosan kérdeztem. Csak ilyenkor lehet baszogatni, amikor úgysem szól vissza.

-Gintama.

Yoongi mindig komoran realista, sőt, néha pesszimista. De ha valakit kell vigasztalni, teljesen kifordul magából. Szinte úgy sugárzik belőle a remény és a boldogság, mint Hobie-ból. Vajon magát is így szokta vigasztalni?

Hála neki, tényleg szinte boldogan mentem be. Emlékeztetett arra, hogy barátságunk erősebb ennél, a zenei tehetségünkről nem is beszélve. Kemény lesz ezt a gondot megoldani, de meglesz.

Hiszem én.