Vapor ×befejezett×

Tizennyolcadik

Hatalmas csöröpölésre riadtam fel.
-Luke... -kerestem magam mellett.

-Hm...? -dünnyögte.

-Hallottad ezt? -kérdeztem egy újabb hang után, miközben felültem és magam köré fontam a takarót, ezáltal lehúzva Luke-ról is.

-Mit? -kérdezett újból, fáradt és rekedt hangon.- Rohadtul fázom, add vissza...

-Hát ezt...! -mondtam már ingerültebben egy újabb hang hallatán, figyelmen kívül hagyva megjegyzését.

-Biztos csak Ash eszik. -húzta magára a takarót. És abban a pillanatban ordított fel Ashton.

-Tényleg? -néztem rá szkeptikusan.

-Bassza meg... -ült fel ő is.-El kell mondanom valamit. -nézett rám riadtan.- Lehet, késő már, de... -habozott.

-Mondd már! -csaptam a combjára türelmetlenül, mikor hallottam, ahogy Calum szobájában egy test a falhoz csapódik, majd kiabálás szűrődik át a falakon. Kivehetetlen mondatok hangzanak el.- Tartozom a dílernek.

-Mi van!? -csuklott el a hangom.- Ez tudod, mit jelent? -suttogtam ingerülten és egyben megrémülve is. Pólójánál fogva húztam fel az ágyról.

-Most mit csinálsz? -kérdezte, egy enyhe pajkossággal a hangjában.

-Megmentem a segged ettől a dílertől. -nyitottam ki a szekrényt.- Mássz be...

-Hülyéskedsz? -szaladtak fel a szemöldökei.

-Úgy nézek ki? -tettem csípőre a kezeim. Engedelmesen bemászott.- Meg se moccanj. -húztam magamhoz és csókoltam meg. Jó hosszan. Nem is értem, mi ütött belém. Hú...

-Hűha... -kerekedett ki a szeme. Rá csuktam az ajtót. Gyorsan megágyaztam az oldalán, majd magamra kaptam egy köntöst.

A kilincsre tettem a kezem. Miközben már a nappaliból hallatszott a fenyegető, kivehetetlen kiabálás, kifújtam a levegőt. Betojtam.
Szedd össze magad!
Nem először csinálok ilyet. Peti is tartozott a dílernek. Nem is egyszer.
Fejvesztve nyomtam le a kilincset. A nappaliban hirtelen csend lett.
-Fiúk, nem megbeszéltük, hogy nem X-boxozhattok éjjel? -támaszkodtam a falnak és tettem úgy, mintha még félig aludnék.

-Ó, nem is mondtátok, hogy vendégetek van. -nézett rám a fickó, a stukkerét közben Calum és Ashton felé emelve.

-Segíthetek valamiben? -kötöttem meg a köntöst, halál nyugodtan.

-Hát hogyne, bébi. -csapta a lábát a dohányzó asztalra.- Hol van Hemmings? -ordított, mire Cal, Ash és én is betojtunk. Mégjobban. -HOL VAN HEMMINGS!? -kérdezte tagoltan.

-Ma nem tölti itthon az éjszakát. -feleltem egyszerűen.

-Nem érdekel. Valakinek fizetni kell. Ha nem pénzzel, akkor az életével. -nevetett fel. Ez az ember nem normális... Calum rám nézett. Lassan és óvatosan ráztam meg a fejem.- Nézzük, nézzük, mi fájna neki jobban? Ha megkínoznám a barátait, vagy ha elvinném a csaját? -nézett rám úgy, mintha fel akarna falni. Undorító.

-Mennyivel tartozik? -kérdeztem hidegen.

-Két lepedő. -felelt a férfi. Végignézett a nappalin.- Legyen inkább négy. Ahogy elnézem, van mit a tejbe aprítani. -bólogatott elismerően.- Sőt, van egy sokkal jobb ötletem. -ragadta meg a csuklóm.- Négy lepedő, na meg, ha vissza akar téged kapni, akkor hat. -rántott magához.

-Őt hagyja ki ebből! -kiabált Ashton.

-Mert ha nem, akkor mi lesz? -nevetett ördögien, majd hozzányomta arcát a nyakamhoz. Bűzlött a piától. Fujj.