Vapor ×befejezett×

Tizenkilencedik

-Luke...! -szólongattam. 
Síri csend van az egész házban. Luke mindkét ablaka tárva nyitva, süvít be rajta a zord, hideg szél. Luke meg sehol. Az asztalán tabletták hevernek, az ágya mellett felborulva a kólásüveg, a ruhái szét dobálva...

- Biztos a fürdőben van! -derült fel Mikey arca. 

-Megnézem. -jelentettem be, és berontottam a fürdőbe, elfelejtve, hogy Luke akár zuhanyozhat is, vagy akármi... 
Hát csalódnom kellett. A csap meg volt nyitva, a víz már majdnem kibuggyant a kádból, de Luke nem volt sehol. Kétségbeesésemben még a szennyes tartókban is megnéztem, hátha bebújt, mert Peti már csinált ilyet...- Nincs itt.  -zártam el a csapot csalódottan.

-De akkor mégis hol van? -tárta szét a karjait Ashton.

-Öhm... Szerintem ezt látnotok kell... -nézett ránk az ablakból Calum.

-Jézusom... -néztem le az ablakból. A hóban tisztán látszódtak Luke nyomai: ahogy lecsúszott a tetőn, majd leugrott a hóba. Tuti elfeküdt. Aztán ahogy bizonytalanul támolyogva elindul a jégkori pálya felé. -Meg kell keresnem. -szántam el magam. 

-Sarah, vissza fog jönni. -rázta a fejét Ash.

-Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát. -néztem Michaelre.- Ha jöttök, jöttök, ha nem, nem. -ezzel kirohantam a szobából.

10 perc múlva már a jégpálya mellett álltunk, teljes harci felszerelésben. Calum főzött meleg teát és kávét, amit termoszba töltött; Ashton felszeletelte és elcsomagolta az idő közben megérkezett pizzát, Michael csinált szendvicseket, én meg megpróbáltam összeállítani egy tervet, hogyan keressük meg Luke-ot, riasztottam Petiéket is, hátha Luke oda ment, de... nem. 

-Menjünk párokban. -ajánlottam.- Kezd sötétedni, és... Várjunk csak... -emeltem tekintetem a fiúkra.- Ti nem is ismeritek a várost. -engedtem le a kezem, amiben a térképet tartottam. 

-De én igen. -szólt Ash.- Ameddig te nem voltál itt, mindig én mentem bevásárolni, és most már úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet! -nevetett egy pillanatra.

-Jó, akkor...

-Majd ÉN megyek vele. -szólt Calum.- Menj csak Michaellel. -legyintett.

-Mindenkinek jó lesz így? -tettem fel a költői kérdést, mert igazából nagyívben teszek rá. Reakciót nem várva folytattam:- Akkor mindenkinek megvan mindene? -néztem bele a táskámba. takaró, kaja, termosz, Lukenak pár meleg ruha, elemlámpa, telefon, powerbank... 

-Óránként beszéljünk. -dobta fel az ötletet Mikey. 

-Jó... Akkor? Ki megy az erdő felé? -világított a fák felé Cal. 

-Mindig, aki kérdezi. -tett ugyanígy Michael.

-Na neeem, azt már nem! -szólalt fel Calum.- Akkor inkább én haza megyek. 

-Megyünk mi. -sóhajtottam és a fejembe húztam a sapkám.- Ti menjetek a városközpont felé. Hátha bement valami szórakozóhelyre. -biccentettem keleti irányba.- Vigyázzatok magatokra! -búcsúztam el Calumtól és Ashtől.

-Ne álljatok szóba idegenekkel! -kötötte a lelkünkre Cal. 

-Mi legyen, ha nem találjuk meg? -kérdezte Ash.

-Az nem opció. -ráztam a fejem, visszatartott sírással.- Amúgy, legkésőbb kettőre menjünk haza. -néztem az órámra. Fél 11. 

-Rendben. -bólintott Ash, aztán elbúcsúztunk egymástól egy öleléssel. 

Ők elindultak kelet felé, mi, Mikey-val pedig észak-nyugat felé indultunk, az erdő irányába.

-Szerinted mi van vele? -kérdeztem hirtelen.