FOR3V3R (L.P.)

❤8❤

Egy fekete alak rontott be a szobába,mire könnyeim eleredtek...
Abban a pillanatban felkapcsolódott a villany,és Liamet láttam meg az ajtóban. Egy hatalmasat sóhajtottam,miközben hajamba túrtam.
-Liam,mi...mit keresek itt?- Kérdeztem,de rá sem néztem. Az ablakon át fürkésztem a madarakat a fákon. Na jó, ez volt a legszarabb kifogás,amit valaha is kitaláltam. Kit érdekelnek a madarak a fákon,mikor életem szerelmével vagyok egy szobában?! Aki történetesen átbaszott,de nem tudok haragudni rá.
-Hé,ne sírj!-Jött közelebb,majd leült mellém. Lassan felnéztem rá,mire arcomra rakta egyik kezét,és letörölte a könnyeim. Az agyam azonnal kapcsolt,és elhúzódtam tőle,hiszen elméletileg most haragudnom kellene rá.
-Csak mondd meg miért vagyok itt,nem emlékszem semmire...-Itt elhallgattam. Rájöttem,hogy akármennyire is undok akarok vele lenni,egyszerűen nem tudok. És nem is akarok. - ...kérlek!-Csuklott el a hangom.
-Kicsit sokat ittál az este,és rámmásztál a bulin!- Hallottam a hangján,hogy mosolyog. Kikerekedett szemmel ránéztem,mire mégjobban vigyorgott.-Nyugodj meg,nem történt semmi!-Tette fel a kezeit.
-És akkor miért hoztál ide?-Húztam fel a szemöldököm.
-Mert nem hagyhattalak ott full részegen,Alexáék meg ki tudja melyik szobában gyártották a gyereket!-Csattant fel idegesen,mire lehajtottam a fejem.-Gyere ki,kész a reggeli!-Sóhajtott,majd felállt az ágyról,és kisétált az ajtón. Egy ideig csak néztem utána,majd feltápászkodtam az ágyról. Ekkor jöttem rá,hogy bizony alsóneműben vagyok. A fejem majd' szétesett,szememmel próbáltam megkeresni a ruháim,de nem igazán sikerült. Nem akarok szólni Liamnek,ígyis haragszik rám az előbbiek miatt. Bementem a fürdőbe,de ott sem voltak a cuccaim. Már épp nyitottam volna ki az ajtót,hogy szóljak Liamnek,mikor megakadt a szemem az ágy mellett,a földön heverő pólóján. Gyorsan odaszaladtam,és magamra kaptam,majd átmentem a konyhába. Lassú,csendes léptekkel haladtam,így Payne nem vett észre.Odasétáltam hozzá,és hátulról átöleltem a derekát. Éreztem,hogy egy kicsit megrezzen,de azonnal kapcsolt. 

-Ne haragudj!- Nem válaszolt,csak megfogta a csuklóm,és lehámozta magáról a karjaim. Felém fordult,majd végignézett rajtam. Szemei elkerekedtek,majd szélesen elvigyorodott.

-Nem haragszom!- Még mindig nem hagyta abba a mosolygást,mire nevetve a mellkason ütöttem...