FOR3V3R (L.P.)

❤4❤

Sziasztok! Megígértem,hogy amint meglesz az 5 vote,hozni fogom a következő részt,szóval tessék,jó olvasást! Ja és a genti kép...Indulhatunk mészárolni😂😂😂

Luke az ágyon ült és sírt.Luke Hemmings sírt...Miattam! Remek,most szárítottam fel a könnyeim,de már megint sírok.Látni,ahogy egy fiú sír...senkinek sem legyen része benne.
-Luke...-Suttogtam,mire lassan felnézett rám.
-Annyira sajnálom...én...én nem akartam kiabálni,és...és...
Odarohantam hozzá,és ráugrottam,minek következtében eldőltünk az ágyon.
-Sajnálom,nem akartalak megbántani,tudod,hogy szeretlek kicsi pingvinkééém!-Puszilgattam az arcát,majd felültem.Megtöröltem az arcom,majd figyeltem,ahogy ő is törökülésbe ül velem szemben.
-Figyelj,én nagyon sajnálom,hogy kiabáltam veled,nem akartam,én szeretlek,és sosem tudnék ártani neked!-Mondta mélyen a szemembe nézve.Nem értettem,mire ez a komoly hangvétel,csak néztem rá,mint borjú az új kapura.
-Luke,én ezt nem értem...mi...miért vagy ilyen komoly...megijesztesz! Mi a baj? Mi történt?-Húzódtam hozzá közelebb,és végigsimítottam jobb karján.Érintésem alatt megremegett,ezt pedig nem tudtam mire vélni.
-Nem,Amy,én nem úgy szeretlek...-A vér is megfagyott bennem...
-Luke...te....te sze....
-Igen,Amy,szeretlek téged...attól a naptól kezdve,mikor ideköltöztünk...-Mosolyodott el halványan.
-Én...én nem tudom,hogy ez jó ötlet-e...
-Baba,én nem erőltetek semmit.Megértem,ha nem érzel irántam semmit.-Csodaszép mosolya,most inkább szomorkásnak tűnt,ahogy a takarót kémlelte.
-Nem arról van szó Luke,hogy nem kedvelnélek,csak...ott van Liam is,és...
-Ne foglalkozz Liammel,lehet,hogy soha nem fogod őt újra látni.Nem élhetsz életed végéig magányosan,arra várva,hogy talán egyszer Liam eljön,és boldogok lesztek.-Lassan,remegő kézzel az arcomhoz nyúlt,amin végigsimított,majd egyre közelebb és közelebb hajolt.Hirtelen puha ajkait éreztem meg enyéimen,miközben lágyan az ölébehúzott.Mikor elvált tőlem,a szemembe nézett,mimtha a válaszomra várna.
-Én is szeretlek,de...-Lesütöttem a szemem,hiszen be sem kell fejeznem a mondatot,már tudja mit akarok mondani.
-De Liam iránt is vannak érzéseid.-Mosolyodott el,de ez nem igazi mosoly volt.Letett az öléből,és kezdte elhagyni a szobát,de utánafutottam,és átöleltem a derekát.
-Most...itthagysz?
-Nem,baba,nincs semmi baj,csak főzök egy kávét,te is kérsz?-Simogatta meg a hátam,és elnevette magát.
-Persze!-Mosolyogtam rá,majd nevetve kiszaladtam a konyhába.Luke lassan kullogott utánam,míg én már a konyhapulton üldögéltem,almát eszegetve.
-Nocsak,nocsak,milyen jókedvű valaki...-Jött oda egy pimasz mosollyal az arcán,majd a lábaim közé állt.Jobb kezét combomra rakta,mire kirázott a hideg.Másik kezével derekam fogta közre,majd közelebb hajolt,és nyakamon hagyott apró puszikat.Az érzés hatására felsóhajtottam,majd egyik kezem tarkójára vezettem,mikoris csengettek,viszont Luke nem hagyta abba,amit csinált.
-Luke...nem kéne kinyitni az ajtót?-Kuncogtam,majd eltoltam magamtól. Leugrottam a konyhapultról,és az ajtóhoz futottam,majd kinyitottam azt,de azon nyomban meg is bántam.Teljesen lefagytam,de ahogy láttam az ajtóban álló személy is.
-Baba,ki az?-Kiabált Luke a konyhából.
-Liam...-Suttogtam,majd a szám elé emeltem a kezem.