♥10♥

275 18 4
                                    

-Remélem még találkozunk,Liam...

Már épp nyitottam volna ki az ajtót,mire megragadta a karom. Csuklómra kulcsolta ujjait,és nem engedett el.

-Egyszer már elvétettem azt a hibát!-Már szinte suttog,olyan halkan beszél. Közel hajol hozzám,homlokát enyémnek dönti.-Egyszer már hagytalak elmenni,még egyszer nem foglak!-Mondta,majd ajkait lassan enyémekre helyezte. Nem! Nem tehetem ezt! Most csak megsajnált,azért állított meg,de már nem érez irántam semmit. Kezeim mellkasára raktam,és eltoltam magamtól. Csalódottan nézett a szemembe,de én csak kitéptem magam karjai közül,és kirohantam az ajtón.

***

Mivel Lukenál laktam,ott volt minden cuccom,muszáj volt odamennem. Máshova nem is tudtam volna. Lassan,remegve helyeztem a kezem a kilincsre,majd egy nagy sóhaj kíséretében lenyomtam azt. Amint beléptem az ajtón,szembetaláltam magam Lukekal. Dühös volt,látszott rajta. Csak azt nem tudom,miért?!

-Te mégis mit képzelsz magadról?-Kezdett kiabálni.-Elrohansz itthonról,aztán meg egy buliból csak úgy elmész Liammel,mint egy ribanc?-Tátott szájjal hallgattam végig,és nem hittem a fülemnek. Nagyon fájtak a szavai,de jobban teszem,ha nem is törődöm vele. Bocsánatot kérni jöttem haza,de,ha már ilyen kedves fogadtatásban volt részem,inkább kihagyom. Lassan elindultam a szobám felé,mire elkapta a karom.-Válaszolj,ha kérdezlek!-Ordít rám,majd maga felé fordít. Szemembe könnyek gyűlnek,de nem sírhatom el magam.

-Nem vagy az apám!-Mondom halkan,majd indulni készültem. Épp fordultam volna meg,mikor visszarántott,és keze nagy csattanással landolt arcomon. Nagy szemekkel néztem rá,miközben kezem a fájó pontra kaptam,de,amint láttam,az ő reakciója sem volt másabb az enyémtől. 

-Amy...-Kezdte volna,de félbeszakítottam.

-Csak...engedj el!-Mondtam lassan,miközben könnyeim már javában folytak. Lassan engedte el a karom,azt hihette,hogy rögtön elfutok. De én mégsem ezt tettem.

-Te sem vagy különb Liamnél!-Mondtam megtört hangon.-Én bíztam benned,mégis átvertél,mint Liam. Mondd csak...ez az egész azért volt,hogy elszakíts Liamtől? Azért fedted fel a titkát,hogy elválassz tőle magán célokra,és nem azért,mert nekem akartál jót,ugye?-Válaszára nem is várva felrohantam a szobámba,majd gyorsan beledobáltam a bőröndömbe pár ruhát,és már mentem is ki. Luke már nem volt sehol. Ilyen könnyen feladta volna? Vagy örül,hogy megszabadul tőlem?

Fogtam a bőröndöm,és nagy nehezen kiráncigáltam az utcára. Ennyi,véglegesen nincs hová mennem. Tudom,hogy Alexára mindig számíthatok,de nem akarok a házukba tanyázni,elvégre nem sokára összeházasodnak,olyan jól megvannak Justinnal,nem akarok belerondítani a mindennapjaikba. 

Ott van Liam! Hozzá sem mehetek,elvégre most mondtam meg neki,hogy nem akarok semmit tőle. Hogy nézne ki,ha beállítanák,hogy "Szia,Liam! Bocsi,hogy ilyenkor,tudom,hogy összevesztünk,meg minden,de fogadj már be,nincs hová mennem." ? Szánalmas lenne. Jó lesz nekem egy híd alatt is,már nem számít,elbasztam az egész életem. Annyira hiányzik Niall! Bár mindig is csak a nyárra mentem hozzá,de most még nyár közepe van.

Lassan,a bőröndöm magam után rángatva elindultam a közeli kis park irányába. Ott letelepedtem egy padon,táskám a lábamnak támasztottam. Nem hiszem el,hogy lehet valaki is ilyen szerencsétlen?!

Nem tudom mióta ülhettem itt,de azt vettem észre,hogy szemeim szép lassan lecsukódnak. Ledőltem a padra,lábaim felraktam,és álomba merültem.

-Hé,kislány! Ébredj!-Rázogatta valaki a vállam. Lassan felültem,és csak akkor tudatosult bennem,hogy hol is vagyok. Szemeimbe könnyek gyűltek,amint eszembe jutott minden.

Éreztem,hogy leül mellém a padra,mire ránéztem a férfire. Barna haja volt,picit borostás arca,és gyönyörű zöld szemei. 

-Jól vagy?-Néz rám az idegen,mire csak megrázom a fejem.-Hogy kerülsz ide? Ráadásul bőrönddel.-Aggódva fürkészi a tekintetem,de én csak bámulok gyönyörű szemeibe,és folynak a könnyeim. Eddig nadrágja zsebében pihenő kezeit kiveszi onnan,majd hirtelen magához húz,és megölel. Nagyon jól esik ölelése,főleg most,mikor senkire sem számíthattam. Szipogtam párat,majd eltávolodtam tőle. 

-Te...te ki vagy?-Kérdeztem remegő hangon.-És...miért foglalkozol egy padon alvó lánnyal?-Ránéztem,de ő csak elmosolyodott,és a kezét nyújtotta. Ebben a pillanatban egy kamera kattanását hallottam,majd lábdobogást. Ijedten néztem körbe,de már nem láttam senkit.

-Épp ezt akartam mondani!-Nevetett fel.-Martin Garrix vagyok!-Nyújtotta kezét ismét,amit el is fogadtam,majd gondolkodásba kezdtem. Annyira ismerős ez a név.

-Figyelj csak!-Néztem furán.-Téged ismerhetlek valahonnan?-Kérdeztem meg,amin épp kattogott az agyam.

-Lehetséges! Dj vagyok!-Mosolyodott el kedvesen,mire szemeim elkerekedtek.

-Akkor te híres vagy! Basszus...neked van az az állatos zenéd,nem?-Nagyon belejöttem a beszédbe,amin ő jót nevetett.

-Igen,nekem! Megtudhatnám a neved?-Most esett le,hogy még be sem mutatkoztam.

-Amy Horan!-Mosolyogtam rá,mire az ő arcáról lefagyott a vigyor.

-Szent ég! Te vagy Liam barátnője?-Kerekedtek el a szemei,mire én csak szomorúan lehajtottam a fejem.

-Csak voltam!-Nevettem fel keserűen,de nem értettem,hogy honnan tudja mindezt. És azt sem értettem,honnan ismeri Liamet. Liam nem híres.

-És hogy kerülsz most ide?-Tette fel a következő kérdését,mire nekem gombóc keletkezett a torkomban.

-Összevesztem Lukekal,és...megütött,én meg eljöttem!-Meséltem,még mindig a földet bámulva.

-Hogy mi? Luke bántott?-Remek,Lukeot is ismeri!

-De kérlek ne vigyél vissza!-Mondtam gyorsan,még mielőtt rávágta volna,és felnéztem rá.

-Nem is hozzá vittelek volna,hanem Liamhez!-Jelentette ki,és már fel is állt,a bőröndömmel a kezében. Szemeim elkerekedtek,és azonnal felugrottam a padról. Bőröndömön pihenő kezére tettem az enyémet,és a szemébe néztem.

-Ne! Kérlek!-Könnyeim ismét folyni kezdtek,úgy néztem fel rá. Volt közöttünk egy kis magasságkülönbség,ezért neki le kellett néznie rám. Amint észrevettem,hogy kezem még mindig övén van,gyorsan elrántottam azt,majd lehajtottam a fejem.

-Na gyere,akkor megyünk hozzám!-Ragadta meg a kezem,majd ujjainkat összekulcsolva húzott maga után.


Sziasztok! Ezt is megértük,van új rész a FOR3V3R-ben. :'D Sajnálom a sok késést,de most itt vagyok egy picit hosszabb résszel. Ha tetszett komizz,valamint csatlakozz a facebook csoportunkhoz: https://www.facebook.com/groups/1979753695603268/?fref=ts

FOR3V3R (L.P.)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant