FOR3V3R (L.P.)

♥11♥

Amint beléptünk a kertkapun,egy hatalmasat sóhajtottam. Útközben elkaptak minket a rajongók,és Martin aláírást osztogatott,vagy éppen futottunk a lánycsapat elől. Megértem,elvégre én is fan vagyok,csak,akiért épp rajondog,avval esélytelen,hogy akármikor is összefussunk. De én mindig azt mondom,hogy a remény hal meg utoljára,elvégre itt van Martin. Bár én nem ismertem ezelőtt,biztosan egy csomóan ölni tudnának,hogy most a helyemben legyenek. 

-Hé,min agyalsz?-Szólalt meg új barátom,majd szabad kezével átkarolta a vállam. Felnéztem rá,és elnevettem magam.

-Semmi érdekesen!-Ráztam meg a fejem mosolyogva,majd egy vaku villanását láttam meg.

-Inkább menjünk be!-Mondja,majd megfogja a kezem,mire még több gép kattanását hallom. 

-Ennek nem lesz jó vége! Még megöl a fandom!-Mondom,majd becsukom magam után az ajtót,míg ő lerakja a bőröndöm. Felém fordul,és felhúzza a szemöldökét,úgy néz rám.

-Nincs nekem akkor rajongó táborom!-Jelenti ki,mire csak felhorkantok.-Most mi van?-Néz értetlenül,de én csak lehajtom a fejem. Most jött el az a pillanat,hogy rájöttem milyen nagy a szám,főleg úgy,hogy maximum egy órája ismerem. Veszem a bátorságot,és bár kicsit halkabban,de megszólalok.

-Minden sztár ezt mondja.-Motyogom,mire csak a lábdobogását hallom,majd nem sokkal később zokniba bújtatott lábát látom magam előtt. Felnézek rá,mire csak elmosolyodik,és egyik kezét az arcomra helyezi.

-Elvitte a cica a nyelved?-Nevetett fel,majd,mikor látta,hogy én nem tartom valami viccesnek,abbahagyta,és csak kedvesen mosolygott.-Erről jut eszembe!-Köszörüli meg a torkát.-Nem magam élek itt!-Jelenti ki,mire szemeim elkerekednek.

-Ho...hogy mi?-Nézek rá,de ő már rég elfordult. Leguggolt,és egyik kezét a padlóra helyezte. Már kezdtem hülyének nézni,de ekkor megszólalt.

-Fifi,cicám! Gyere ide! Cicc,cicc!- Az ajtó felé néztem,ami a nappaliból nyílt,és megláttam a világ legaranyosabb teremtését. Egy kék szemű,hófehér kiscica szaladt egyenesen Martin felé. Felkapta a kis szőrpamacsot,és felém sétált vele.

-Jézusom,de aranyos!-Visítottam fel,mire Martin elfintorodott,de nagy mosolyra húzta a száját. Lassan simogattam a pici hátát,mikor véletlenül végigsimítottam Martin kezén. Arcom biztos vagyok benne,hogy kipirult,de kezem képtelen voltam elhúzni onnan. Valami belső hang egyszerűen nem engedte. Lassan felnéztem rá,és belenéztem azokba az igéző zöld szemekbe. Elvesztünk egymás tekintetében,és arca közeledni kezdett felém. Nem csináltam semmit,csak továbbra is bámultam azokat a gyönyörű szemeket,eszemben sem volt ellenkezni. 

De ekkor megszólalt a csengő,mire megugrottam. Fejemben újra lejátszódott minden,és csak ekkor jöttem rá,hogy mit is akartam tenni. Megéreztem egy kezet a vállamon,mire a felém nyújtott kiscicára néztem. 

-Menj,üljetek le a kanapéra,mindjárt megyek én is!-Elvettem tőle a kisállatot,és elindultam az ágy felé,ő pedig ajtót nyitott. Volt egy kis előszoba féleség,amitől nem lehetett rálátni az ajtóra,viszont tisztán hallottam,ahogy Martin köszön az ajtóban állónak.

-Szia! Mi szél hozott errefelé?

-Csá! Itt van Amy?-Hallottam meg Lukeot,mire összerezzenek. Hangja ellenszenves volt,elég dühös lehet,ha még a barátjával is így beszél. Csak azért imádkozok,hogy ne engedje be.

-Miért keresed?-Ne,tuti befogja engedni. Halkan felálltam a kanapéról,és az előszoba felé vettem az irányt,karomban Fifivel.

-Csak beszélni akarok vele!-Mondta,még mindig dühösen Luke. Eközben én leguggoltam a fal ezen oldalán,hogy még véletlenül sem lássanak meg,majd letettem a cicát a földre,és finoman meglöktem a popsiját,hogy induljon.

-Menj,keresd meg a gazdit!-Suttogtam a lehető leghalkabban,és csak remélni tudtam,hogy Martin érti a célzást. A cica épp kiért,mikor meghallottam Martin hangját.

-Ha akarod be...-Ekkor elakadt a szava,gondolom meglátta a cicát.-...benézhetek holnap Liamhez!-Mondta,mire egy nagyot sóhajtottam. Visszamentem,és leültem a kanapéra. Kezeimbe temettem az arcom,és észrevettem,hogy már a könnyeim is folynak,annyira megijedtem. Hallottam,hogy elköszönnek egymástól,majd Martin bejön,és leül mellém az ágyra.

-Hé! Jó kis terv volt!-Nevetett,de,mikor felnéztem rá,egyből abbahagyta,és a cicát ledobva átölelt. Szegény cica,ha nem esne a talpára,most megvertem volna Martint.

-Hálát adok az égnek,hogy megláttad Fifit!-Mosolyodtam el,de ezt ő nem láthatta.

-Nem láttam meg!-Felelte,mire összeráncoltam a szemöldököm.

-Hát akkor?-Kérdeztem,fejem még mindig vállára hajtva.

-Odajött,a lábamnak dörgölőzött,utána meg megkarmolt.-Magyarázta hisztérikusan,mire elnevettem magam. Eltolt magától,mire én hátra vetődtem a kanapén,és a hasam fogva nevettem tovább.-Ennyire vicces lenne?-Csattant fel,majd a lábára mutatott,amin két hosszú csík díszelgett.-Nézd mit csinált ez a vadállat!

Nagy nevetésem közepette leguggoltam,és simogatni kezdtem a kiscicát. 

-Úgy szeretlek te kis cukiság!-Gügyögtem neki,még mindig nevetve,Martin pedig játszva a sértődöttet összefonta karjait,és elfordult tőlem.

Sziasztok! Megígértem,hogy sietni fogok,így máris hoztam egy részt. Valamint lenne egy kérdésem. Boldog,vagy szomorú befejezése legyen a sztorinak?