A sorsom a Te kezedben van

4. Rész

Luke elém tolt egy poharat, amiben alkohol volt. Amikor kérdőn néztem rá, koccintásra invitált. Nem tudtam, hogy mire megy ki a játék, volt egy kicsi rossz előérzetem. Azonban kívántam az alkoholt. Hiszen, ha már az érzéseimet nem tudom kikapcsolni, legaláb erre a pár órára feledtesse el velem a kilétem. Mindent. Belértve a jó és a rossz emlékeket is. Nem volt szükségem most semmi másra. Már az sem érdekelt, hogy holnap munkába kell állnom. A pohár tartalmát olyan gyorsan húztam le, amilyen gyorsan csak tudtam. Az alkohol íze marta a torkomat, de kívántam. Tudtam, hogy ez most kell nekem.
Nem csináltunk mást, csak ittunk. Mint a tinifilmekben az emberek, akik csak kiszeretnék törölni magukat pár órára, az érzéseiket kikapcsolni. És nem törődni a következményekkel.

Amikor már a harmadik poharat nyakaltuk be, éreztem, hogy kezd hatni. Az eszem kezdte felmondani a szolgálatot. Tudtam, hogyha többet iszok végleg kikapcsolom az érzéseim, de csak arra a pár órára. Elfeledhetem őt, a múltam, mindenkit és mindent. A következmények nem érdekelnek, elég lesz velük később is szembenézni. Viszont ekkor Luke már a következő kört töltötte. Őt sem hatotta meg ez az egész, ő is felejteni akart látszólag. De vajon kit vagy mit? Esetleg ő csak jól akarta érezni magát?

Ezekkel a gondolatokkal vettem szemügyre mindenét. Szőkés tincsei a szemébe lógtak, azonban az alkoholtól azaz aranyos csillogás eltünt a szeméből. Ajkai kissé meg voltak duzzadva, csókolni való volt. Ádámcsutkája kiválóan látszódott. Egy izompóló volt rajta, amin tökéletesen kirajzolódtak az izmai. Lábait csak egy melegítő nadrág borította, mégis döglesztő volt. Minden arcvonását szemügyre vettem, ami már neki is feltünt. Közeledett felém, addig amíg már csak pár centi választott el a szájától. Tekintetét rám vezette, majd megszüntetve a kis távolságot halvány csókot lehelt ajkaimra. Visszacsókoltam, így ajkaink, nyelvünk vad táncot járt. Lassan a nyakamat kezdte el szívni, ami halk sóhajt váltott ki belőlem. Nem volt rest, hamar a pólóm alá nyúlt és símogatni kezdett. A ruha darabok sorra kerültek le rólunk.

***

Reggel arra keltem, hogy Luke hálószobájában fekszem mesztelenül és szétmegy a fejem. Egy halk sikoly hagyta el a számat, amikor visszaemlékeztem a tegnapi napra. Ráeszmélve elfogott egy kisebb hányinger, hogy mit csináltam. Billegve sétáltam, miközben a ruhadarabjaimat halásztam fel a szoba minden részéről. Azonban, amikor az ajtóhoz értem, kénytelen voltam visszanézni a még alvó Lukera. Testét csak félig takarta a paplan, így a kidolgozott háta tökéletesen látszódott. A szemem átsiklott az éjjeliszekrényen lévő órára. Negyed tízet mutatott, késésben vagyok.
Kénytelen voltam ott hagyni.

Most úton vagyok a munkahelyem felé, késve és kissé másnaposan. A főnököm biztosan ki lesz akadva. Bár őszintén, semmi kedvem nincsen hozzá. A beszólásait eltűröm, megteszek minden tőlem telhetőt. Csak éljem túl ezt a napot.
Bűntudatom van. Bűntudatom van Luke miatt és a tegnap történek miatt. Nem kellett volna felmennem hozzá, és nem kellett volna belemennem a játékába. Felejteni akartam. Nem akartam gondolni a következményekre, semmire. Legalább pár percig boldogságot éreztem, igaz teljesen kiszolgáltottan. Még mindig előttem lebeg, ahogy lágyan megcsókolt, teli érzelmekkel. Viszont ami utána történt, azt nem lett volna szabad. Emészteni fog ez is, illetve minden, ami eddig történt nekem. Nem lesz belőlem semmi, csak emberek közt járó, vakációzó halott.

A lift helyett most a lépcsőt választom, már úgyis elkéstem. Egy árva lelket sem látok, csak itt-ott egy asszisztenst. A recepciós nő sem állt a pult mögött hatalmas vigyorral. Helyette egy komor, rideg nő pillantott vissza. Halkan nyitok be az irodába, hogy meg ne zavarjam Mr. Seggfejt. Azonban, amint belépek, felém kapja a fejét. Egy aggódó arccal találom szembe magam, ami mint szomorkás is lenne. Lassan lépkedek az asztalomhoz, ahova lerakom a cuccaim egy részét. Hiszen a többit el sem hoztam. A kinézetem is most egy könnyűvérűére hasonlít.