Szűzoltó |befejezett|

🌼Nyolc🌼|Sandy szemszöge|

- Nem értelek. Mi az hogy mást szeretsz de lesmárolsz??? - akadok ki teljesen. Nika lesüti a szemét.
- Bizonytalan vagyok veled kapcsolatban, mert... mert mást is kedvelek neked meg ott van Bryanna és...
- Bryannát nem szeretem - szakítom félbe. Meglepődik.
- Mindenki azt mondja hogy igen.
- Én azt mondom, hogy nem - pattanok fel, de elkezdek szédülni.
- Sajnálom, én csak így akartam dönteni...
- Hogy megcsókolsz?
Magamban a kurva szinonímáit motyogom.
- Azt hiszem - suttogja - jaj de szánalmas vagyok, úgy sajnálom!
Nem tudok rá mérges lenni, túlságosan szeretem.
- Szóval kedvelsz - próbálok közeledni hozzá, de elhúzódik. Édesen elmosolyodik az ajtóban.
- Nem tudom, Sandy - ingatja a fejét miközben a kilincset fogja.
- Ki a másik pasi?
- Randy...
- Azt ne mondd, hogy mielőtt ide bejöttél őt is megcsókoltad...
- Lehet... - suttogja.
Undorral törlöm meg a számat és szánakozva nézek rá. Sértetten mered rám.
- Mondtam hogy sajnálom...
- Kimennél?
- Persze... - alig hallom ahogy becsukja az ajtót.
Én komolyan nem értem ezt a lányt. Elhiteti velem hogy nem szeret, elmondja hogy mennyire örül, hogy "együtt" vagyok Bryannával, lecsókolja Randyt majd engem, majd egyszerűen kimegy mert eldöntötte, hogy kit szeret?
Nem.
Nem akarok rá mérges lenni, mert szeretem. De ugyanakkor most kicsit felállított egy negatív véleményt bennem. Küzdeni fogok érte...

Otthon anya megkérdezi hogy már megint miért tiszta lila a fejem. A szememet forgatom, miközben beletúrok a kajába a villámmal. Rántott hal.
- Megvertek? - ül le mellém csalódottan.
Azért csalódott mert tudja hogy esélyem se lehetett, mert egy szerencsétlen vagyok.
- Nem vészes csak elvettem a pasi csokiját - motyogom.
- Vagy a barátnőjét - suttogja és megveregeti a vállam - Bryanna?
- Anya hagyj már azzal a kurvával! - akadok ki teljesen. Nagy levegőt veszek - Most inkább felmegyek a szobámba - azzal beteszem a széket a helyére és elmegyek.
A lépcsőn felfele bocsánatot kérek magamban anyától hogy ekkora idegbeteg vagyok, majd benyitok a szobába.
Nem kapcsolom fel a villanyt, mert most jobb úgy, megy a hangulatomhoz. Ledobom a cipőmet a bőrfotelem mellé, és leveszem a pólóm mert melegem van. A sötétben az ágyhoz botorkálok, és megpróbálok rá leülni amikor...
Amikor valaki hirtelen felsikolt a sötétben és egyszerűen lelök az ágyról.
Az ijedségtől azonnal talpra álltam, és a villanyhoz rohanva felkaptam a baseball ütőmet a sarokból.
- Barom! - kapja a lábához a kezét Bryanna.
- Te mégis mi a faszt keresel itt??????
- Rám ültél - vágja a fejemhez a sérelmét.
- És? Tudod mit? Tavaly még megaláztál! Elmondtál minden nyomoréknak! Most hogy szakítottak veled, az élet pofan baszott, felkeltél az álomvilagodból és rájöttél hogy vannak normális emberek vagy mi? Azt hiszed nem veszem észre, hogy sose lógtál velem, most meg annyira de annyira velem akarsz lenni, hogy bessuransz a szobámba és várod hogy ágyba bújjak veled vagy mi? Hülye ribanc - ragadom meg a karját a hévvel.
- Hé hé engedj el - rángatja kifele a kezét.
- Ne gyere ide mégegyszer - lököm arrébb mérgesen. Meglepetten elveszíti az egyensúlyát és elesik a kék szönyegemre. A por felszáll a lámpafényben, és a feszültséget vágni lehetett a levegőben. Csak nézi a parkettát én pedig őt. Majd összefolyik a könny a szemében, és szipogni kezdd.
- Nem érdekel - nevetek fel azzal leülök a fotelbe és olvasni kezdek - Majd zárd be az ajtót ha kimentél. Az arcomhoz emelem a Trónok Harcát és olvasni kezdem. Rezzenéstelen arccal hallgatom ahogy kiszakad belőle a fájdalom és zokogni kezdd. Rá se nézek.
Hallom hogy feltápászkodik majd kitépi a könyvet a kezemből.
- Te tudod mit? - fröcsögi a pofámba - Igen lehet hogy egy ribanc voltam! De végre nem csak egy rózsaszín felhőt látok... én tettem rossz dolgokat, csak azért hogy népszerű és menő legyek, de azokat szörnyen megbántam értsd meg végre... nem gondoltam semmit komolyan amit mások fejéhez vágtam! Tehetném visszapörgetném az időt év elejére és... - néz mélyen a szemembe - veled lennék. Mert te más vagy mint a többi fiú...
- Nézd ne is folytasd én nem kedvellek - mosolygok rá kedvesen.
- Tudom. Én barátilag bírlak - szipogja - szóval soha többé nem akarok olyan lenni mint régen és esküszöm változni fogok...
- De nem érdekelsz.
- Kérlek ne mondd ezt... - suttogja - Te vagy az egyetlen aki szóba áll velem.
- Tudod ilyen érzés egyedül összetörtni - hagyom rá és kinyitom az ajtót. Mozdulatlanul, ökölbe szorított kézzel áll a szoba közepén.
- Mi lesz velem...
- Jaj hát végső elkeseredésedre eszedbe fog jutni az öncsonkítás meg ilyenek. Na menjél.
- Sandy... nem az ajtón jöttem - húzza fel az ablakot - köszönök mindent és vigyázz magadra.. - kiugrik a tetőre.
Fentről figyelem.
Most búcsúzkodott?
Öngyilkos lesz?
Nézem ahogy leugrik az alacsony tetőről, majd szaladni kezd a járdán.
Szerintem még most is sír.