Szűzoltó |befejezett|

🌸Kettő🌸|Sandy szemszöge|

Otthon.

Anyát a konyhában találtam, éppen valami kimondhatatlanul szar kaját próbált csinálni. Anya agyon dolgozza magát, azóta amióta apával elváltak. Uhhm... apa megcsalta anyát több nővel is, szóval nem volt kérdés hogy repül a háztól. Nem is nagyon bántam. Legtöbbször velem kiabált, ha nem volt jobb dolga. De anyut szeretem.
Egyke vagyok.
- Szia - köszöntem neki, miközben a már őszülő haját bámultam. Hogy elbán az idő az emberekkel. Ráncosodik. Őszül. Megörekszik.
Meghal.
Kirázott a hideg.
- Sandy, mi volt a suliban? - nyomott egy puszit a homlokomra és vissza is fordult a vágódeszkához.
Oh, csak egy verseny, amiben meg kell dugni Bryt, nyugi anya, van életem.
- Semmi érdekes. Szokásos. Tanultunk, meg bámultam a gyíkok fejét - felrohantam a szobámba mielőtt tovább kérdezgetne.
Ahogy becsaptam az ajtót rögtön megszólalt a telefonom.

Ismeretlen szám.
- Igen? - szóltam bele csendesen. Nekidőltem a kék falamnak, és megigazitottam a fehér függönyt.
- Te rákos... - eltartottam a fülemtől a telefont, amikor megtudtam, hogy mégis kivel beszélek.
- Mi van, Bryanna? Azt akarod hogy megbasszalak? Miért zaklatsz? - akadtam ki. Leültem a fekete bőrfotelemre és kíváncsian vártam, hogy mit válaszol.
- Meg a jó édes anyádat - kiabált bele a telefonba, két hetes fülkárosodást okozva nekem - Hogy mered... hogy mered ellopni az órámat?
Mivan?
- Nem loptam el az órád - röhögtem fel. Ez a nő, kijavítom...
Ez a kislány egy vicc.
A hörcsögöm a ketrecében beleszált a kerekébe és szaladni kezdett. A ketrece az íróasztalom szélén volt.
- Aha. Persze. A lelátóra tettem. Ott ültél te. CSAK TE. Ne akarj átverni...
- Minek kéne nekem egy NŐI óra?
- Mit tudom én? Rolex volt, szóval el tudnád adni... mondjuk Ebay-n.
- Így ismersz? - nem bírtam abba hagyni a mosolygást.
- Bazdmeg. Jó. Akkor átmegyek, átkutatom a szobád - fröcsögte.
- Ide te nem jössz. Azt se tudod hol lakom - emeltem fel a hangom.
- Vannak csicskáim. Van hatalmam. Megyek megkérdezem valamelyiket. Na szia - letette.
Nem engedem be.
Én nem loptam el semmijét se, szóval hagyjon békén.

- Kicsim! - anya szaladt be a szobámba.
Letettem a chipses zacskót az ágyra. American Horror Story maratont tartok - itt van egy nagyon szép lány. Téged keres.
- Be ne engedd! - olyan hirtelen álltam fel, hogy megszédültem.
- Lent van a konyhában. Mondtam neki, hogy szólok neked.
- Szóval beengedted... - kezd már fájni a fejem...
- Persze!
Unottan lesétálltam a lépcsőn. Bryanna felfogta a gesztenyebarna haját, és felvett egy napszemüveget. Mikor meghallotta, hogy lejöttem feltolta a fejére, és szúrós tekintetével letámadott.
- Add vissza - parancsolt rám.
- Nem vettem el - tártam szét a karom. Kinyitottam a bejárati ajtót - És most mehetsz - mosolyogtam rá. Bryanna egyszerűen felszaladt a szobámba.
- Ki mondta, hogy ide bejöhetsz? - mentem utánna. A szoba közepén állt és karba tett kézzel körül nézett.
Majd egyszerűen elkezdte feltúrni a polcaim. Idegesen odanyúltam, és megfogtam a kezét.
A karja tejfehér, és levendulillatú pont mint Nikáé. Begörcsölt a gyomrom.
- Engedj már el, mit rejtegetsz??? - hisztérikusan kirantotta a kezeit az enyémből. Tekintetem kereste, de nem akartam a szemeibe nézni.
- Ja... jó. Nézdd csak meg. Úgyse találsz semmit - vontam meg a vállam. Kihúzta a fiókomat.
- Ez óvszer? - fogta meg a kicsi gumit én meg majd elsüllyedtem. Fasza.
- Öh, ja.
- Minek neked gumi? - röhögött fel - Pont neked - oltott le.
- Biztonság kedvéért.
- Kivel akarsz te baszni? - nézett rám lesajnálóan. Levette a fejéről a szemüvegjét és letette az asztalomra.
Nem válaszoltam.
- Nikánál esélyed sincs vedd már észre - bökte meg a vállam. Végre rá mertem nézni. A szempillái hatalmasak voltak, és gyönyörűek. Az arca tiszta és porcelánfehér.
Valjuk be.
Bryanna szép lány.
A sötétbarna, szinte már fekete szeme pedig nagyon jól meg a világos bőréhez.
- Nikát... nem szeretem. Csak barátként - mondtam ki úgy hogy nagyon őszintének tűnjek.
Rájöttem, hogy amúgy minden lány előtt szégyenlős vagyok. Félreértés ne essék, Bryannát nem szeretem, de a vak is látja, hogy jó nő.
- Túl rosszul hazudsz - hagyta rám és tovább kutakodott. Leültem az ágyamra és onnan néztem, ahogy végigmegy az összes szekrényen, polcon, fiókon. Rövid shortot viselt, Converssel, és Calvin Clein felsővel. Ezt most nem tudom miért írom le, hisz sosem érdekelt a divat vagy ilyenek. Miért érdekelne?
- Kérdezhetek valamit, amivel lehet megbántalak? - eszembe jutott valami, amit mindig is meg akartam kérdezni tőle, de állandóan társaságban volt, és most hogy csak ketten vagyunk... talán nem lesz bunkó.
Nagy levegőt vett.
- Tapostak már a lelkembe, sirattak már meg tömeg előtt, ütöttek már le. Azt hiszem nem tudsz újat mutatni - leült a bőrfotelembe és belepillamtott a laptopomba - American Horror Story? - húzta össze a szemöldökét. Na, ez kellett. Most fog elküldeni a bánatba a 'hülye' sorozataimmal.
- Aha. Szeretem.
- Violetnek tetszik a stílusa - Violet a történet egy fő szereplője. Elkerekedett tekintettel néztem rá.
- Te nézted az AHS-t? - azt hittem, hogy a sok vakolattól a fején nem is lát. De, hogy AHS-t néz picsa létére... nem is illik hozzá. Újra a tekinetetemet kereste a fotelből és meg is találta. Elmosolyodott.
- Néha én is el lehetek cseszve.
- Oh, tehát aki ezt nézi az el van cseszve? - most végre rá mertem úgy igazán nézni. A bőre tényleg hófehér, főleg a napfényen. Szép körvonala van. Kecses, kihúzott testtartás, formás mellekkel, széles csípővel, keskeny derékkal. Igen. A vak is látja, hogy jó csaj.
- Lelkileg minden bizonnyal - a füle mögé helyezett a hajából egy kilógó tincset. Most olyan őszintének éreztem, olyan megnyíltnak és kedvesnek. Miért nem tud mindig ilyen lenni? Iyen aranyos. Figyelmes. Nem egy bunkó paraszt.
Miket beszélek.
Ez Bryanna Bright aki mindenki lelkén átgázolt.
Megszólalt a telefonja. A táskája mellettem volt, szóval odaadtam neki.
- Szia. Randy? - vette fel a telefonját. Randy. Ő vett rá, hogy vegyek részt a versenyen. Randy, az a feszfej - Hogy mi? Nem. Nem baszott meg. Te is ezzel a versennyel vagy megáldva? Kurva vicces.. - azzal lerakta.
- Mi történt? - kiváncsian közelebb mentem hozzá.
- Ugye elkértem Lanától a címed... - kezdte magyarázni - Lana egy barátom. Kérte, hogy ne mondja senkinek. Erre kiteszi facéra, hogy mi...
- Mi ketten?
- Ja.
Felröhögök.
- Igen. Szerintem magadon röhögsz. Most jutott eszembe, hogy ilyen ocsmánnyal mint te, én még részegen SE - mosolygott rám kedvesen. Ez kicsit fájt. Najó.. nagyon.
- Tudod... szerintem a sok smink, és gyűlölet mögött vagy Valaki... - megse várta hogy befejezzem. Egyszerűen távozott.