Milyen szép, ha valaki egy virágzó, lilában pompázó akácfa alatt csókol meg, nem? Kivéve, ha az adott személyt nem szereted. Ha pedig pont a saját mestered lopja el az első csókodat szűzies ajkaidtól, akkor talán már nem is olyan szívmelengető az es...
Lassanként, a szürke este fényénél, kiemelkedni láttam egy aprócska házacskát, mely inkább egy vízimalomra hasonlított, mintsem egy szamuráj otthonára. A kisháznak elöl egy kétszárnyú, nagy ablaka volt, melynek üvegje most az ablaktáblákkal együtt nyitva állt, kíváncsian szemezve az esti párával és köddel lepett réttel.
- Megérkeztünk - hallottam meg Nea- sensei hangját, s valóban igaza volt: ott álltunk a vízimalmocska előtt, mely olyan aprónak tűnt, mint egy egyszerű paraszt háza. Még sosem láttam ilyet, hogy egy malom, melynek lábánál csermely folydogált, egyszerre otthonként is használatos legyen.
- Ez a háza? - néztem rá, próbálva kutatni tekintete után.
- Igen, ez az - bólintott egyet, majd mélyen belevéste tekintetét enyémbe, s egyenesen az én irányomba fordulva magához rántott.
Átkarolta derekamat, s olyan szorosan ölelt, hogy mellére hajtva fejemet, halottam zakatoló szívdobogását. Nem értettem ezt a heves cselekedetét, hogy miért szorít kétségbeesetten, teljes erővel testéhez, mely oly forró volt, hogy a hűvös estében kellemesen átmelegített. Nagy, védelmező karjai betakartak, megóvva a lassan feltámadó, hidegen borzongató széltől.
- Ugye milyen jó így? - mormolta.
- Igen - fel sem fogtam, hogy azt az embert ölelem, aki később elvette az ártatlanságot testemtől és lelkemtől egyaránt.
- Már úgy hiányzott egy test melege - suttogta fülembe.
Valóban, nem én voltam az első. Nem én voltam az egyetlen, aki szenvedett fojtó szorításában.
- Nekem ön az egyetlen és első, Nea- sensei - sóhajtottam, ugyanakkor undorral meg is rázkódtam, mikor beleharapott fülcimpámba. Fogai sértették bőrömet, ugyanakkor valami újat is mutattak, olyat, melyet addig sosem tapasztaltam. Vágyat éreztem, ugyanakkor félelmet és gyanakvást, mely csodálattal keveredett.
- Én leszek számodra az első és egyetlen, nem? - mosolygott miközben megismételte szavaim, mégis arca szomorúsággal telt érzéseknek hódolt, nem pedig a felhőtlen boldogságnak.
- Igen - nyögtem egy vadidegennek, aki ma vált a legfontosabbá számomra.
- És vajon én leszek az utolsó is? - kacagott fel csalódottságát leplezve. Ismerte az emberi természetet. - Nem lesz talán feleséged?
- Nem ígérhetek semmit - hajtottam le fejemet.
- Értem - engedett el, mire kis híján elestem. - Ebben az esetben csak tanítanak majd, illetve megmutatok neked mindent. Egy szamurájnak el kell viselnie a testi és lelki fájdalmat egyaránt. Majd meglátod.
Az ígéret megköttetett, s ő, fényes alakjával, bő ruhaujjaival, szomorúságával és dicsőségével együtt, bevonult a házba, magánnyal telt otthonába. S elvárta tőlem, hogy én hozzam vissza a fényt az életébe.
Azonnal bezuhantam az ágyba, a mesterem mellé, majd mély álomba merültem. Még ruhámat sem vettem le, nem hogy megfürödtem volna. Túl sok minden történet velem egyetlen nap alatt, és még ki kellett pihennem az utazás fáradalmait is.
Egy teljesen új környezetbe kerültem, egy olyan helyre, ahol nem én voltam az úr, hanem a szolga szerepét játszottam. Én lettem az életre keltett bábu, melynek ugyan voltak érzései, mégis rángathatták, üthették, rúghatták. És megerőszakolhatták.
Nea- sensei egy éjszakán át ölelt magához, én azonban nem idegenkedtem tőle, később azonban annál inkább. Idővel megmutatta természetének sötét oldalát, mely talán minden emberben ott rejlik valahol, legmélyen. Attól, hogy valaki nem mutatja ki, attól az még ott rejtőzködik. Hiszen akit egyszer bántanak, az onnantól kezdve szintén bántani akar valakit. A bosszút be kell teljesíteniük, különben felemészti őket. Nagyon kevesen vannak, akik képesek ellenállni a bosszú és harag erőteljes érzésének. És Nea- sensei pont nem ezen kevesek közé tartozott.
"Egy szamurájnak el kell viselnie a testi és lelki fájdalmat egyaránt." - ezt egykor ő is megtanulta... _____________________________________________
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szervusztok újfent, drága Olvasók!
Ezt a részt is még a buszon írtam. xD Remélem, hogy nem lett túl vontatott.
Most pedig fogom magam, és miután megettem finom gyümölcslevesemet, elmegyek fürdeni és aztán irány az ágy és alvás!
Legyen csodás estétek, és mivel azt hiszem gyereknap van, így aki gyereknek vallja magát, annak minden jót kívánok! Meg aki már nagy gyerek, annak is, hiszen mind gyermekek vagyunk legbelül.
