Milyen szép, ha valaki egy virágzó, lilában pompázó akácfa alatt csókol meg, nem? Kivéve, ha az adott személyt nem szereted. Ha pedig pont a saját mestered lopja el az első csókodat szűzies ajkaidtól, akkor talán már nem is olyan szívmelengető az es...
Rövid éjszaka volt, melyet Nea- sensei karjai között töltöttem, mégis túl hosszú, ha rémálmaimra gondolok vissza. Egy teljesen más prefektúrába kerültem, ahol nagy elvárást támasztottak felém: meg kell tudnom küzdeni a mesteremmel, legalább egy csapását ki kell tudnom védeni.
Egyetlen kardcsapás, mégis hatalmas jelentőséggel bír. Emberi életeket vehet el, avagy ki lehet védeni egyetlen hárítással is. S nekem pont ez az egy védés nem sikerült. Rá kellett jönnöm, hogy téveszmékben tengettem mindennapjaimat, nem voltam olyan csodálatos kardforgató, mint ahogy azt képzeltem. Csak egy egyszerű fiú voltam, aki nem volt képes megfelelni a támasztott feltételeknek.
- Végre felébredtél, Shisuru - hallotta meg lépteimet mesterem.
Kiléptem az apró teraszra, melyre épphogy lelógott egy kis tetődarab, megvédve a padlódeszkákat a néhai eső nyaldosó cseppjeitől. A fal mellett egy seprű állt, mellette pedig egy kis asztal. Nea- sensei a deszkákon ült, lógatva lábát az áhítozó föld felé.
Tekintetét a puszta felé irányította, s bárgyún csodálta a hosszú fűszálakat, mezei virágokat, és a minden felett álló kék horizontot. Elmerengett csúf múltján, vagy épp jövőjét tervezgette, miközben gőzölgő forró teáját szürcsölgette nagy élvezettel.
- Honnan tudta, hogy én vagyok?
Hangom tiszteletteljesen csengett, habár egy kissé hidegen. Valójában még mindig az éjszaka hatása alatt álltam. Féltem, hogy nem leszek képes elérni azt a szintet, melyet kitűztem magam elé. El akartam érni azt a csúcsot, ahol Nea- sensei magasodott.
- Mondjuk mert meghallottam a lépéseidet? - hümmögött. - Amúgy meg felismerem a hangját annak az ember lépteinek, akiét legalább egyszer hallom.
- Értem - mormoltam orrom alatt. - Ez is a szemkötőnek köszönhető?
Bólintott egyet, majd maga mellé mutatott, ezzel utasítva engem, hogy foglaljak helyet én is a padlódeszkákon, melyek kissé porosnak tűntek. Leültem mellé, majd szemeimet én is a rétre vetettem. Üdén csodáltam a bűvös pusztát, melynek egy távoli csücskében valahol ott feküdt a kardvívó iskola is.
- Ma nem lesz oktatás? - kérdeztem meg egy idő után.
- De, csak délután, ma ugyanis pihenőnapot kaptak a tanuló diákok. Illetve délutánonként déltől van kitűzve a csoportos edzés időpontja - magyarázta a napirendet. - Délelőttönként egyedül szokott mindenki gyakorolni.
- Akkor most nekem is edzenem kéne? - kaptam fel a fejemet.
- Nem - rázta meg hosszú loboncát. - Te csak holnap kezdesz. Egyelőre meg szeretném még mutatni neked a kertemet - állt fel, majd felsegített.
Lesietett a rövid lépcsőn, melynek jobbján a nagy vízkerék terpeszkedett és egy kisebb patak fölött keringett.
- Ez valóban egy vízimalom volna? - mondtam ki gondolataimat hangosan.
- Nem - felelt kérdésemre Nea- sensei. - Csak díszként van ott, a nyugati malmok mintájára. Majd meglátod, hogy mennyi minden van itt, ami a nyugathoz kapcsolódik.
- De hogyhogy? - néztem rá értetlenül. - Hiszen pár éve betiltatták a külföldi dolgok behozatalát. Még más nyelven írt könyveket is tilos olvasni, alig lehet találni egyet- kettőt a régi könyvtárak polcain. A legtöbb példányt elégették.
- Gyermekkoromban sokat voltam külföldön - fogott bele meséjébe, miközben tovább vezetett. - Csak pár éve jöttem vissza, mikor betöltöttem huszadik életévemet. És hát hoztam magammal pár apróságot.
- Oh, értem - mosolyogtam rá. Neki is volt valamije, amiért rajongott.
Elértük a ház túlsó oldalát, s én végre megpillantottam a hőn áhított kertet. Lélegzetem elakadt, ahogy megláttam a pillangókkal tűzdelt virágokat, színes lapkefelhőkkel ellepett virágszirmok garmadát. Megbűvölt a hófehér futórózsa, a vörös farózsa és a rózsaszín tearózsa illata és víziókkal átszőtt képe.
Feltámadt a szél és lassan meglibbentette a rózsák szárát. A rózsabokrok bosszúból tüskéikkel véresre karcolták a szél szoknyáját és lába szárát, ami nagy, kék cseppekből álló esőként nyilvánult meg.
Mi pedig szaladhattunk be, a házba, a zivatar elől...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Isten hozott benneteket az Álmok Birodalmában!
Remélem, hogy most is jót tűnődtetek és szórakoztatok a történetemen. Imádom Nea- t. :D Na de majd a későbbiekben még jobban fogom szeretni, mikor előkerül az a bizonyos kád is. ;)
Nem tudom biztosra, de lehet, hogy az elkövetkező másfél hétben nem leszek fent Wattpad- en, mivel elutazom egy rövid időre. Azonban utána jelenzkezem, avagy ha megoldató, közben is.
Mindenkinek köszönöm, aki olvassa ezen bárgyú szösszenetemet: Haru Amadare
U.i.: Ne öljetek meg, amiért ilyen rövid részeket írok mostanában, csak ennyire van időm. :(
