A vér kötelez...

Keverék?

- Hát az igazság az, hogy a világ amiben eddig éltél hazugság volt. Egy álca, egy lepel ami eltakarta a másik világot. A horror történetek, mítoszok mind igazak. Minden ilyen lény létezik. Például Zicoék vámpírok, mi 7-en vérfarkasok és vadászok vagyunk, JR meg boszorkánymester. De egy csomó lény létezik még.... - meséli Kook.

- Vadászok? - zavarodok össze jobban.

- Igen. A mi feladatunk megölni a démonokat. - mondja Namjoon.

- Ti most csak szivattok engem... - mondom kissé hitetlenkedve.

- Akkor szerinted hogy változott át előtted egy férfi farkassá? - kérdezi JR.

- Nem tudom, biztosan betéptem, vagy mit tudom én. - magyarázkodok.

- Figyelj! Ez az igazság. - mondja a szemeimbe nézve Kook. Sötét írisze belefúródott tekintetembe.

- Hiszek neked. - felelem.

- Ilyen könnyen rá tud venni mindenre téged Kook? - neveti el magát Tae.

- Nem, de a szeme nem hazudik. - válaszolok.

- A szeme? - néz rám furcsán JinHwan.

- Igen. Ahogy mondani szokták, a szem a lélek tükre. Ez valójában tényleg igaz. - mosolygok.

~

- Akkor én is valami lény vagyok? - kérdezem immár a kanapén ülve.

- Hát szerintünk te is farkas vagy és vadász is. - mondja Jin.

- De amit az előbb láttunk tőle, az mágia volt. Csak a boszorkánymesterek és boszorkányok képesek ilyenre. - mondja JR.

- Szóval ő egy keverék féleség lenne? - kérdezte Hoseok értetlenül.

- A nagykönyvben nincs ilyenekről szó... - vágja rá Jimin.

- Hahó, emberek! Én is itt vagyok... - mondom.

- Bocsi. - hangzik egyszerre.

- Gyere! - ragadja meg a kezemet Zico.

- Nem viszitek sehova! - állítja meg őt Kook és Yoongi.

- Meg kell mutatnunk apámnak, hátha tud valamit. - mondja Zico.

- Ez jó ötlet. - néz rá Namjoon - De mi is veletek megyünk.

~

Mikor beléptem a házba elképedtem. Nagyon tetszett.

- Gyertek. - mondta JinHwan.

- Kiket hoztatok? Kutya szaguk van... - hallok egy hangot a másik szobából, s egy fiú lép elénk. Mikor megpillant minket a szava is elakad. Gondolom ismerhetik már egymást... és nem éppen a legjobb a viszony köztük.

Belépett a helyiségbe még két fiú, egy nő és egy férfi.

- Woo HyunLee. - mutatkozik be a férfi nekem.

- Woo MinAh. - mosolyog a nő.

- EnGie. - mondja az a fiú aki elsőkét fogadott minket.

- YiEn. - hajol meg.

- SoMin. - vigyorog.

- Sziasztok, én Emma Hien Wang vagyok. - hajolok meg. Helyemről el nem mozdulva figyelem őket, majd a padlót.

- Nyugi, nem kell félned, nem fogunk megenni. - neveti el magát SoMin.

- Pedig az illatod nagyon.... csábító. - nyel egy nagyot YiEn, s egy szempillantás alatt előttem is termett. Megfogta állam, s felemelte fejem a padló bámulásából. Ahogy hozzám ért, megint elkapott az a furcsa érzés, ami Ziconál... Most szerencsére nem estem össze, de megszédültem. Kook mellém lépett, s így megtámaszkodhattam benne.